Ma kerestem egy füzetet, és a kezembe került egy olyan naplószerűség, amibe az elmúlt években írogattam magamról magamnak, őszintén. Nem csak írások vannak benne, hanem különböző gyakorlatok is, amiket elvégeztem azért, hogy kidolgozzam magamból a traumáimat. Arra használtam őket, hogy tisztán lássak, mi miért történt az életemben, miért úgy reagálok dolgokra, ahogy. Miért csináltam? Volt egy nézőpontom, hogy a trauma, a hitrendszer azonosítása feltétlenül szükséges, mert e nélkül nem tudom elengedni ezeket, és így továbbra is hatással lesznek az életemre. Amellett használtam őket, hogy közben alkalmaztam a technikákat is, amiket egyébként is bevetettem a konzultációimon a klienseimnél.
Napló magamról, magamnak őszintén!
Van ebben a füzetben minden, a félelmeim listája, megbocsátó levél magamnak, levél a belső gyermekemnek, hálalista, a lehető legjobb énem gyakorlata, levél a belső vezetőmnek, napjaim elemzése: mit hogyan éltem meg, célkitűzések, vízióm a jövőmről, lista az akadályaimról, elengedés gyakorlat és még egy csomó nagyon szuper és hatékony dolog.
Azt nem lehet mondani, hogy ne tettem volna bele rengeteg időt, energiát és pénzt abba, hogy kihozzam magamból a legjobbat. Nem csak beszéltem a klienseimnek a változásról, hanem én magam is használtam mindazt, amit nekik javasoltam, és ha visszagondolok arra, aki évekkel ezelőtt voltam, még én is megdöbbenek, mennyit változtam. Mégis egy ponton túl nem jutottam. Volt előttem egy láthatatlan fal, amit nem sikerült áttörnöm ezekkel, ráadásul időnként borzasztóan fájdalmasak voltak a felismerések. Amikor vájkálunk a múltban és az okokat kutatjuk, felszínre kerülnek traumák, amiket újra átélünk. Persze az is egy lehetőség, hogy most igazán belemegyünk és a másik oldalon kijövünk, megoldva az évek óta cipelt mindenfélét, de talán éppen ez rettent el sokakat, mert nem akarnak szembesülni a legmélyebb félelmeikkel, fájdalmaikkal újra.
Szóval belelapozva az én gyönyörűséges füzetecskémbe, megéreztem valamit abból a régi érzésből, amin keresztülhaladtam. Mennyi meló, mennyi gyötrődés, mennyi könny. És mennyi hullámzás, hegyre fel, hegyről le… Szó sincs róla, hogy ezen keseregnék, vagy visszacsinálnám, hiszen ezek, mind hozzájárultak ahhoz, ami most van, viszont látható, hogy ez inkább volt tangó, mint egy könnyed keringő. Azt mindig is tudtam, hogy azért vagyunk itt, hogy élvezzük az életet, de valahogy azt sugallta nekem a legtöbb „tanítás”, hogy előtte még meg kell tenni ezt, azt. Most már látom, hogy van más út is. Ez nem azt jelenti, hogy minden könnyű és sosincsenek rosszabb pillanatok, helyzetek. Sokkal inkább azt, hogy
a múltból nem jön semmi használható, legalábbis olyan nem, ami valóban hatékony lehet a jelen pillanatban.
A miért-ek, a válaszok keresése hozhat ugyan némi megértést, de az nem igazán juttat el oda, ahol lenni szeretnénk. Mert mi van akkor, ha értem, hogy az apám miért volt olyan szigorú velem gyerekkoromban? Igen talán kevésbé, vagy egyáltalán nem fogok rá neheztelni, de ettől nem leszek tudatos, nem leszek éber. Miért nem? Mert a múltban vagyok, de az életem a jelenben zajlik, és nem kerülök közelebb önmagamhoz azáltal, hogy valaki más döntéseit és azok hatását kutatom. Viszont egy csomó energiám elmegy arra, hogy ezt boncolgatom, miközben azt a figyelmet fordíthatnám arra, hogy felismerjem ki is vagyok én, és mit tehetek azért, hogy olyan életet teremtsek magamnak, amiben szívesen élek. Ezt nem a múltból kitekintve fogom elérni, csakis itt, és most.
Te választasz!
És most nem mondom, hogyha ezzel szeretnél foglalkozni, akkor ne tedd. Találsz nálam is az Iránytűben ehhez kapcsolódó meditációt, feladatokat. A te életed, a te választásod, a te nézőpontjaid. Én is csináltam. Éppen azért mondom, mert átmentem ezen, hogy van más lehetőség is, amivel nem kell éveket töltened azzal, hogy megpróbálod megérteni azokat a dolgokat amiken keresztül mentél. Nem kell füzeteket teleírnod az elemzésekkel, és nem kell gazdagítanod a zsebkendőgyárat sem.
Mondok másik példát. Elhagyott a párod, és te azt igyekszel megérteni, miért tette. Keresed, kutatod az okokat, nyomozol ezerrel. És kapsz egy választ az elmédből, ettől megnyugszol, még az is lehet, hogy elengeded. A válasz, ami az elmédből érkezett honnan ered? Abból, amit eddig tapasztaltál, vagy másoktól hallottál. Ez a te feltételezésed, nézőpontod arról, hogy mi történhetett. És pontosan ennyi. A te elméd alkotta nézőpontod a múltbéli tapasztalataid alapján. Ez a valóság? Nem. Azt hiszed, megértetted a másik motivációját, valójában kialakítottál egy lehetséges választ, ami beleillik a saját nézőpont rendszeredbe. Mi fog ettől változni? És ami változik tőle, az arra visz, amerre menni szeretnél? Változtat ez valamit azon, hogy mire vagy tudatos, mire vagy éber?
Ezek olyan kérdések, amikre nincs jó és nincs rossz válasz, csak olyan, ami számodra igaz. Nincsenek generális igazságok semmire, így ha megértesz valamit a múltad (vagy bármi más) alapján, az csak akkor abban a pillanatban és neked igaz. Mit kezdhetnél vele egy másik helyzetben? Nem sokat.
Ha azt gondolod: „oké, értem, ez ezért történt, ennek az az oka, ezért csinálta. Na hozzunk csak létre erre egy jó kis szabályt, hogy ez meg ne történhessen újra.” És ahelyett, hogy csökkennének a fix nézőpontjaid, létrehozol újabbakat, lesz már kész válaszod erre a helyzetre is. Egyre szűkül a tered, erősödik az automatizmus.
Még kevesebb levegő, még kisebb tér. Erre szeretnél haladni?
Visszakanyarodva a témához, a múltunk feldolgozását könnyedén átléphetjük, mert lehetőségünk van egy másik útra. Ez pedig az, hogy a múltat lezártnak tekintjük, tudván, hogy úgysem változtathatunk rajta, és a jelen pillanaton keresztül tisztogatunk. Tehát, ha most kerülök konfliktusba az apámmal, a párommal, ha most tartok előadást, amitől összeugrik a gyomrom, ha dührohamot kapok attól, hogy vasárnap kopácsol a szomszéd, akkor ott abban a pillanatban választom a tudatosságot és az éberséget, és játszom a feljövő energiákkal, tisztítom a fix nézőpontokat, korlátozó hitrendszereket. Nem véletlenül használom a „játszom” szót. Mert ez tényleg lehet egy játék, ha nem veszem magam és az életemet véresen komolyan.
Ahogy én érzékelem ezt magamon, ez egy sokkal könnyedebb és gyorsabb módja a változás elérésének. Mindegyik út járható, mindegyik ugyanoda visz, kérdés mennyi idő alatt és mennyi verejtékkel.
Szóval semmi meggyőzés, semmi erőszak, csak azt nézd meg, melyik az, ami számodra működik.
Ahogy én most beleolvasok, a már sokat emlegetett füzetembe, azt érzékelem, hogy azok a dolgok, amik éveken át nem működtek nekem, amik körül pörögtem és amiben próbáltam tisztán látni, már egyáltalán nem tűnnek problémának, sem olyasminek, amit meg akarok érteni. Többségük már nincs is jelen, és ez annak köszönhető, hogy levettem róluk a figyelmemet, ezáltal vagy könnyedén megoldódtak, vagy eltűntek. Ami még itt van, arra pedig egészen másként tekintek.
Valami olyasmi ez, mint amikor a léghajót elkapja a légáramlat, de az nem áll ellent, hanem hagyja, hogy vigye az áramlat. Nem csak egy jól hangzó Access „szlogen”, hogy
„Az életben minden könnyedén, örömtelin és ragyogón áramlik hozzám!”
Ezt valóban megélem, és így ahogy visszatekintek még inkább erőteljesebben érzékelem a különbséget aközött ami volt, és ahogy most megélem a változást az életemben!
Ha megérintettek ezek az energiák, ha szeretnél játékos, örömteli és könnyed lenni, akkor várlak Access Bars egyéni kezelésen. Ha pedig még intenzívebben használnád az Access szóbeli eszközeit, akkor válaszd az Access Bars tanfolyamot!
Ha kíváncsi vagy, mi zajlik benned, ami esetleg akadályozza, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél, akkor a Térkép önmagadhoz – személyiségprofil elemzéssel felderíthetjük. Ha tovább is mennél vele, akkor a Turbózd fel magad! -egyéni online konzultáció alkalmas erre. Ha a stílusod kialakítását összekapcsolnád az önismerettel, akkor a Ragyogj fel! – stíluskarakter evolúció pont erről szól.
Szeretnél még több ötletet? Iratkozz fel a 21 tippre itt
