Élet félelem nélkül,
avagy hogyan szabadulhatok meg a védelmi páncélomtól
Ismersz olyan embereket, akik bezárják magukat? Távolságot tartanak, mert nem akarnak sérülni. Netán te is hasonlóan élsz?
A páncélod megvéd ugyan a fájdalomtól, de távol tart az örömöktől, a boldog léttől is. Ráadásul rengeteg energiát elvesz a cipelése, hiszen a páncélodat a sérüléseidből, a negatív emlékeidből és az azokból kialakult korlátozó hitrendszereidből építetted. Azért mondom, hogy ez nehéz teher, mert így a múltadat is folyamatosan magaddal viszed, bármilyen helyzetbe is kerülj.
És ebben van a titok nyitja!
A páncélodat csak akkor tudod letenni, ha elengedted a sérüléseket, ami a felépítéséhez vezetett, vagy azt választod, hogy többé nem hatnak rád. Arra, hogy el tudd engedni, több lehetőséged van. Egyik lehetőség, hogy bátran szembenézel az érzéssel, amit kelt benned. Ez azért tűnik nehéznek, mert minden áron el akarod kerülni a fájdalmat, ezért is építettél páncélt, ugyanakkor a szembenézés együtt jár azzal, hogy az eltemetett fájdalom újra megnyilvánulhat, még ha rövid időre is. Ha félsz az érzéstől, akkor biztonságosabbnak fogod érezni, ha nem teszel semmit, ami előhozhatja belőled. De az a helyzet, hogy ezzel még inkább meghosszabbítod a szenvedésedet, mert bár a direkt fájdalmat nem fogod átélni, boldog sem leszel.
A másik lehetőség, hogy kérdéseket teszel fel magadnak, és mindazt az energiát, amit felhoz egyszerűen szélnek ereszted, vagy egy Access-es tisztító mondattal, ha ismered, vagy csak hagyod, hogy kitisztuljon. Ezzel nem kerülsz bele a fájdalomba újra, és nem kell félned attól, hogy újra át kell élned azt. Így nincs rá szükség, hogy letuszkold magadba és együtt élj vele.
Felmerül a kérdés létezik-e élet félelem nélkül?
Attól tartok aligha. Ha teljes félelemérzet nélkül élnél, komoly veszélyekbe sodornád magad. Persze ezek másfajta félelmek és nem keverendő össze azokkal, melyek az élet viszontagságai, más emberek, vagy a társadalom ráhatása nyomán alakítottál ki magadban.
Na, olyan élet igenis létezik, amiben nem kell megküzdened az ilyen típusú félelmeiddel, mert már nem ütik fel a fejüket, bármi is történjen veled…
Hogyan lehet ide eljutni? Hogyan tudsz újra bízni az emberekben, a világban, önmagadban?
Nagyon fontos, hogy a bizalom csak akkor tud újra kiépülni, ha már nem nyomnak a múltbéli traumáid, félelmeid. Addig, amíg a múltad határozza meg a jelenbeli reakcióidat, beszűkíted a lehetőségeidet, a mozgástered és nem lehetsz igazán önmagad.
A kulcs a kitartó önmunka. Minden egyes gondolatot kérdőjelezz meg. Tekints úgy a gondolataidra, mint érdekes nézőpontokra, ne úgy, mint kőbe vésett törvényszerűségekre. Ha nem hiszed azt, hogy amit gondolsz, vagy feltételezel, vagy hiszel, az csak úgy lehetséges, akkor fel fogod ismerni, hogy a legtöbb hitendszeredet átvetted másoktól, egy másik részük viszont a korábbi tapasztalataid eredménye. Tehát nem valóságos, hiszen már elmúlt. S mint ilyen, csak a múltad ismétlésére jó.
De éppen ezt akarod elkerülni! Tiszta lapot akarsz osztani, és máshogyan tekinteni az élethelyzeteidre.
Ennek az a legjobb módja, ha leveszed róluk a minősítéseket. Azért mert valami éppen fájdalommal jár, még nem jelent negatív tapasztalást. Kizárólag az elméd akarja annak láttatni. De te nem vagy azonos az elméddel, nem vagy azonos az egóddal. Ha ezt megérted, és tudatosan leválsz róla, akkor már nem fogod magadénak tekinteni az általa generált gondolatokat sem. Csak egy nézőpontnak tekinted, ami éppen annyira igaz, mint bármely más nézőpont. Függetlenné válsz, aki résztvevője, ugyanakkor megfigyelője is az életének. Képes leszel kívülről látni a helyzeteidet, anélkül, hogy minősítenéd, anélkül, hogy sajátodnak fogadnád el.
Nagyon jó eszköz, ha kérdéseket teszel fel, anélkül, hogy meg akarnád válaszolni őket.
Hagyd, hogy az univerzum, a kvantumtér – szólítsd ahogy akarod – hozza el neked a választ, lehetőségek formájában. Ne korlátozd magad azzal, hogy a dolgoknak egyféle kimenetelt engedsz meg. Csakis a benned lévő akadályok miatt kapod azt, amit tapasztalsz. Másra vágysz? Akkor engedd meg, hogy valami más érkezzen el hozzád.
A páncélod elválaszt a világtól, elválaszt az örömöktől, a számos lehetőségtől. Bezárod vele magad egyetlen lehetséges valóságba, pedig annyi minden más is lehetséges!
Milyen kérdéseket érdemes feltenni?
Csakis olyanokat, amik a megoldás felé lendítenek, és nem azt a célt szolgálják, hogy felelősöket keress, hibáztass, vagy bele ragadj, a miérteket kutatva. Nagyon sokan gondolják, hogy ha megértik a helyzetet, akkor képesek lesznek elfogadni ami történt és túllépni rajta. De valójában ez csak az ego újabb trükkje. Mert amíg a miérten rágódsz, továbbra is egyhelyben topogsz és a múltban keresgélsz, azt remélve, hogy ott vannak a válaszok.
Inkább azzal kapcsolatban fogalmazz meg kérdéseket, ami felé haladni szeretnél.
Hogyan…
Mit tehetnék…
Mi lehet a megoldása…
Ki lehetnék…
Mi történne, ha…
kezdetű, és még sok más hasonló kérdés abba az irányba mutat, ahová tartani szeretnél, és nem visszatekintget.
Nem mondom azt, hogy soha nincs arra szükség, hogy ránézz egy múltbéli eseményre, sőt! Vannak helyzetek, amikor éppen ez vezethet el a megoldáshoz. De arra mindig ügyelj, hogy a célod ezzel ne a felelősség áthárítása legyen, hanem az, hogy a saját életedet jobbá tedd.
De az biztos, hogy tudatos önmunka nélkül semmi sem lehetséges. Ha úgy döntöttél, hogy elindulsz ezen az úton, és segítségre van szükséged, ha kíváncsi vagy, mi zajlik benned, ami esetleg akadályozza, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél, akkor a Térkép önmagadhoz – személyiségprofil elemzéssel felderíthetjük. Ha tovább is mennél vele, akkor a Turbózd fel magad! -egyéni online konzultáció alkalmas erre. Ha a stílusod kialakítását összekapcsolnád az önismerettel, akkor a Ragyogj fel! – stíluskarakter evolúció pont erről szól.
Ha Access Bars kezelésre vágynál, akkor arra is van lehetőség!
Szeretnél még több ötletet? Iratkozz fel a 21 tippre itt
Ezt a sokakat érintő kérdést E. Ildikó tette fel, köszönet érte!
