Már csak azért sem, mert tele lehetsz kétségekkel, hogyan oldd meg a nyarat, hogy mindenkinek jó legyen? Mit csináljak a gyerekkel (gyerekekkel)? Milyen programot találjak ki neki(k) két és fél hónapra, ami leköti, amiben jól érzi magát (magukat)? Hogyan dolgozom közben? Hogyan keressek pénzt, és legyek együtt a gyerekemmel (gyerekeimmel)? Nem konkrét gyakorlati tippeket adok az időtöltésre, hanem azt boncolgatom, milyen más hozzáállás segíthet feloldani ezt a helyzetet.
Nyakunkon megint a nyári szünet, a gyerekek örülnek a szabadságnak, szülőként meg hatalmas problémának tűnik. Akkor is, ha alkalmazottként dolgozol, hiszen honnan akasszál le ennyi szabadságot, és akkor is, ha vállalkozó vagy. Utóbbiként, nem érkezik bevétel, ha nem dolgozol. De hogyan dolgozzál a nyakadban a gyerekkel? Pocsék érzés, hogy nem tudsz odafigyelni a munkára, úgy, ahogy szoktál, az szintén, hogy háttérbe szorítsd a gyereket, akiről gondoskodnod kéne.
Patthelyzetnek tűnik. Mi lenne, ha kicsit másképpen néznél rá?
Mi miatt érzed kilátástalannak ezt? Lehetséges, hogy amiatt, hogy mindenhol a maximumot szeretnéd nyújtani? Teljes figyelmeddel a munkádra fókuszálni, és teljes figyelmeddel a gyerekkel lenni. És amint elfordulsz az egyik felé, máris ott a bűntudat, hogy a másikat meg elhanyagolod.
Mi lenne, ha elengednéd az elvárást, hogy tökéletes légy?
Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy nagyszerű szülő legyél, és ahhoz sem, hogy jól teljesíts a munkádban. Már most is rendben vagy!
Ha elengeded az elvárásokat, és az összehasonlítást, hogy mi lenne az „ideális”, akkor milyen lehetőségek villanhatnak fel előtted?
Sokan, főleg anyukák, akik tudják, hogy elsősorban nekik kell megoldani ezt az egészet, görcsössé, feszültté válnak az aggódástól, hogy fogják megoldani az egész nyarat a gyerkőcökkel. És ez a befeszülés, teljesen elmerevíti a dolgot, és még nehezebbé válik.
Az a helyzet, hogy nem tudod elkerülni, akkor sem, ha ellenállásban vagy. Ha már itt van, akkor minek befeszülni miatta?
Hajlandó lennél elengedni az ellenállást? Ha együttműködsz ezzel a helyzettel, ahelyett, hogy ellenállnál neki, akkor mit vehetsz észre?
Ha elengeded az elvárást, hogy tökéletes anya legyél, és belelazulsz az életedbe, akkor könnyedséget fogsz megélni ezzel. Tudod, hogy megoldódik. Mi lenne, ha kérdésben lennél? Hajlandó lennél elismerni, hogy igen, ez egy másik, talán kicsit bonyolultabbnak látszó helyzet, viszont milyen kalandokat, mókát, játékosságot tartogat?
Mi az, amit most teremthetsz, amit eddig még nem? Mi kéne ahhoz, hogy áramlásban legyél azzal, ami van?
Ha most még feszült vagy, és megoldhatatlannak látod, akkor annak lehet az az oka, hogy előre eldöntötted, hogy ez probléma. Mi lenne, ha nem a problémát látnád benne, hanem a lehetőséget? Milyen új módjait fedezheted fel az együttlétnek, amiben nem kell választanod a gyerekek és a munka között? Milyen új utak bukkanhatnak fel? Ne válaszold meg ezt most elméből, hanem maradj nyitott valami másra, és új lehetőségek fognak felbukkanni az életedben.
És talán itt az ideje kiebrudalni azt a nézőpontot is, hogy csak a munkából lehet pénzed!
Ha azon aggódsz, hogy nem tudsz eleget dolgozni a nyáron, emiatt kevesebb bevételed lesz, akkor engedd meg, hogy megmutassa magát az a számtalan lehetőség, amit eddig azért nem vettél észre, mert elhitted, bevetted, hogy csak a munka képes téged pénzhez juttatni. Milyen más forrásokat vehetsz most észre? Milyen tér nyílhat ki ezzel, amit eddig elképzelni sem tudtál? Állítsd meg az elméd duruzsolását, hogy ez hülyeség. Az elmédből csak az jöhet, amit már valaha valamikor te, vagy valaki más megtapasztalt. És még mi egyéb lehetséges?
És még valami!
Mi lenne, ha több önállóságot, szabadságot adnál a gyerek(ek)nek? A legtöbb szülő valahogy úgy képzeli, hogy a gyerekek örökös terelgetésre szorulnak, folyamatos figyelmet igényelnek, mert kicsik. A gyerekek nagyon jó tanítványok, ha ez kell nekünk, eljátsszák, hogy a szülő a támasz, a minden percben nélkülözhetetlen. Valójában ezt mi szülők csináljuk, hogy fontosnak érezhessük magunkat.
Hajlandó lennél-e a gyermekedet partnernek tekinteni? Elismernéd-e, hogy hatalmas tudással rendelkezik, éppen úgy, mint te? Megbíznál-e benne? És ez nem azt jelenti, hogy hagyd egyedül bóklászni az utcán 8 évesen, vagy, hogy ne szólj rá, ha úgy látod veszélyes, amit csinál, hanem azt, hogy engedd meg neki, hogy önállóbb legyen bizonyos dolgokban. Mi lenne, ha teljesen más határokat jelölnél ki? Például csak azokat, amiket átlépve már veszélyezteti önmagát, és azokat – amik eddig talán egyáltalán nem voltak kijelölve -, ami korlátot szab, ha már a te személyes terepedet tiporná?
A szülőség nem az életed feláldozását jelenti! Azt jelenti egy mintát mutatsz a gyermekednek, amit választhat, ha szeretne.
A gyerekek csodálatosan működnek, ha mi szülők megengedjük ezt nekik, és nem akarjuk rájuk erőltetni a saját nézőpontjainkat. Ha több teret adunk nekik, akkor ők is megadják ugyanezt nekünk. Közben lesznek próbálkozások, hogy feszegessék a tág határokat, mi meg választhatunk, hogy ezt megengedjük-e. Persze, ha eddig csüngtek rajtad, akkor ez nem két perc alatt fog megváltozni, nézz rá, hogy mi az, ami neked inkább működik, és a nyár nagyszerű lehetőség, hogy elindulj egy másik irányba, ha szeretnél!
Ezt a szuper, és időszerű témát N. Judit javasolta, köszönöm neki az ötletet!
Ha szeretnél több könnyedséget az életedbe, akkor a 21 TIPP hozzájárulás lehet neked ehhez! Iratkozz fel itt:
Adatkezelési tájékoztató itt >>
Kapcsolódó bejegyzések:
