Biztos te is tapasztaltál már olyan időszakokat az életedben, amikor ömlöttek belőled a megvalósításra váró ötletek, aktív voltál, és alkotás közben szinte megállt az idő. Aztán valami történt, igazán nem is jöttél rá, hogy micsoda, de mintha egy láthatatlan kéz egy búrát tett volna rád, ami meggátolt minden bejövő és kimenő impulzust. Csak álltál és elakadt az áramlás benned. Megeshet, hogy csak rövid ideig tartó állapotról volt szó, de előfordulhat, hogy napokig, sőt hetekig voltál elakadásban. Nem jött az ihlet, nem érkeztek a szavak, vagy a téma az alkotáshoz.
Velem is sokszor előfordult már (szerencsére egyre inkább múlt idő), hogy amikor éppen élem az életemet, rengeteg inspirációt kapok jövet-menet. A legjobb lenne azonnal leírni, megrajzolni, lefesteni. Érzem a bennem lévő kreativitást, ami igazi flow élménnyé válna, ha éppen akkor lenne lehetőségem megalkotni. És mire odakerülök, akkor a fehér papír szindrómával kerülök szembe és mintha hírzárlat lenne a fejemben. Se ki, se be, semmi…. Olyankor szétvet a düh, hogy miért nem írtam le? Legalább néhány sort papírra vetettem volna, leskicceltem volna az ötletet, de nem. Így tűnnek el témák és alkotások a süllyesztőben, még mielőtt megvalósulhattak volna.
Miért történik ez? Miért nem akkor vagyunk jobb agyféltekés üzemmódban, amikor akarunk, és hogyan segíthetjük elő, hogy ez változzon?
Az Égi támogatás és a flow állapot elérése
Nos a titok a kapcsolódásban van. Nekem sohasem mennek a dolgaim, ha izomból próbálom megoldani azt ami elém kerül. Ha azt hiszem, hogy majd én, saját erőből, kizárva minden égi támogatást, elhordom a hegyeket, leginkább csak kisebb kavicsokat mozgatok meg, hatalmas erőfeszítéssel. Ez vonatkozik a kihívásokra és az alkotásra is. Olyankor kicsinek és tehetetlennek tudom magam érezni, akinek „nem jutott dinnyeföld”. Beindul az önsajnálat és a kesergés, vagy éppen a düh, és még inkább elakadok. Azt már megtanultam, hogy olyankor felesleges erőltetni a dolgot. Bele kell kicsit ülni a gödörbe, átadni magamat az érzéseknek, hagyni megélni, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy viszonylag gyorsan el is múljon. És aztán jöhet az önvizsgálat, hová lett a bizalmam és a hitem, ami elhozott idáig. Mi történt, ami miatt elkezdtem azt hinni, hogy csak magamra számíthatok? Mindig meglátom, mi van mögötte, és onnantól nyert ügyem van. Felfekszem az élet hullámára és hagyom, hogy vezessen amerre akar.
Flow állapot elérése rutinfeladatokkal
Persze vannak olyan helyzetek is, amikor látszólag semmilyen trauma nem zavar be, mégsem sikerül belekerülni a kreatív folyamatba. Akkor hiába ülök naphosszat a „fehér papír” előtt. El kell fogadnom, hogy ez most éppen nem az a pillanat, amikor maradandót fogok alkotni. A túlzott akarás blokkolja, hogy csatornává válhassak. Érdemes olyankor más hasznos dologgal tölteni az időt. Valami olyannal, ami szintén fontos, amit úgyis elvégeznék, de nem az alkotó munka kategória. Aztán később, azzal az elhatározással, hogy most átadom magam a folyamatnak, nem gondolkodom, nem erőlködöm, újra az alkotásra fókuszálok. És akkor valami történik. Egyszer csak megnyílik a csatorna és könnyedén, az irányításom nélkül megindul a folyamat. Már csak arra kell figyelnem, hogy sikerüljön lépést tartani a rajtam átáramló folyamattal. Óriási érzés. Mintha én csak az eszköz lennék, aki üti a billentyűket, tartja a ceruzát, vagy az ecsetet. Nincs izzadtságszag, nincs izommunka. Csak a befogadás és a kiáramlás van. Egyre többször élem át ezt az érzést, egyre hosszabb időkre.
Flow állapot elérése: hagyd megtörténni!
Tehát a titok az, hogy ne akard görcsösen az eredményt, hagyd meg a játékosságot hiszen az élet nem a kényszerről és a fájdalomról szól, csak akkor, ha mi tesszük kényszeressé és fájdalmassá.
Hagyd, hogy a láthatatlan „kéz” vezessen, csak annyi a dolgod, hogy észreveszed az irányt és a lehetőségeket.
És a legfontosabb, higgy az univerzális erőben, hogy segít és támogat téged, és higgy magadban, hogy képes vagy rá. Bízz, mert bizalom nélkül az élet csak gyötrődés, és ha a gyötrelmet éled, elzárod az utat a kreatív forrásodhoz.