Létezik egy hely, egy meleg, otthont idéző burok, ott legbelül, ahol csupa szeretet és törődés van. Ahol biztonságban érzed magad. Feltéve persze, ha az önszeretet állapotában telnek napjaid.
Úgy tudnám szemléltetni, mint a lakásod, melyet féltő gonddal alakítottál ki. Egy meghitt hely, ahol magadra csukhatod az ajtót, és ezzel a mozdulattal kívül rekednek az elvárások, a kritika, a rosszindulat, és minden kívülről érkező romboló energia. Kívül reked a zaj és a mocsok. Ahol csak te vagy és a szeretteid. Ültök a gyertyafényben és forró teát szürcsölgettek. A sütőből fahéjas süti illata száll. Minden nyugodt és csendes. Most biztosan azt gondolod, milyen giccses ez a kép, mint egy Daniel Steel regény (bocsi, ha rajongó vagy). Pedig valójában mindannyian arra vágyunk, hogy legyen egy ilyen hely az életünkben és a lelkünkben.
Bennem napok óta motoszkál az érzés, hogy visszahozzam az életünkbe annak a gasztroblogos időszakomnak a csodás feelingjét, amikor a konyha megtelik élettel, és pusztán magáért az élményért sütünk-főzünk, és mert az annyira családias érzés. Az igazi otthon tele van élettel, illatokkal, melegséggel és szeretettel. A te otthonod milyen?
És a belső világod? Érződik-e az élet és az önszeretet odabent?
Amikor azt kérdezem szereted e magad, arra gondolok, elhiszed-e, hogy csodálatos ember vagy, telve érzésekkel, örömökkel, tettvággyal, kreativitással? Olyannak látod-e magad, amilyen valójában vagy? Tökéletes teremtménynek, aki bármit képes létrehozni, aki azért van itt, hogy élvezze az életét, megvalósítsa vágyait? Vajon érzed-e, mennyi erő és szépség lakozik benned? Tudsz arról, hogy mindaz benned is megvan, amit másokban irigylésre méltónak látsz? Látod-e az értékeid, kiállsz-e a céljaid mellett? Fontos vagy-e saját magad számára?
Én azt tapasztalom, hogy mindaddig, amíg abban hiszel hogy valamire nem vagy kész, nem vagy alkalmas, addig nincs meg benned az az elhivatottság és lendület sem, ami ahhoz kell, hogy azt tapasztald meg az életedben, amit szeretnél. Ne abból indulj ki, amit eddig megéltél, ahogyan mostanáig működtél. Az eddigi tapasztalataid csak arra jók, hogy meglásd, min akarsz változtatni. Azt nem mutatják meg, mi van benned. Azért szerezted ezeket a tapasztalatokat, mert azt gondoltad, hitted magadról, ilyen vagy, ennyit tudsz.
De most fordulj el ezektől és határozd el, hogy mostantól, egy másik valóságot teremtesz meg magadnak. Ahhoz pedig az kell, hogy nézz magadra más szemmel és lásd meg, hogy bármi lehetsz, ami csak lenni szeretnél. Kezdd el szeretni magad olyannak amilyen vagy, hiszen ha te nem értékeled magad, senki sem fog. Mindig az tér vissza hozzád, amit magadból kisugárzol. Ha azt sugárzod, hogy „nem vagyok elég jó”, akkor a környezeted is azt fogja visszaáramoltatni feléd.
Hogyan szerezd vissza az önszeretetet?
Kezdj el élni, pezsegni odabent, úgy, mint gyermekkorodban. Emlékszel milyen voltál akkor? Nem? Nem csodálom, én sem. Sajnos kevés emlékünk van arról az időről, amikor még igazán felhőtlenek tudtunk lenni. De nézd meg a gyerekeket. Az egészen kicsiket. Mennyire elfogadóak magukkal. Fel sem merül bennük, hogy valamit nem tudnak megcsinálni. Nem félnek kísérletezni, nem zavarja őket, ha valami elsőre nem sikerül, egyszerűen próbálkoznak tovább. Nem függnek attól, legalábbis kezdetben, hogy mit gondolnak róluk mások, csak teszik, ami jó nekik. Tudják magukról, hogy tökéletesek.
Igen, a gyerekek ilyenek, de te felnőttél – gondolod magadban.
Mégis, hogyan legyél újra felhőtlen, mikor annyi minden nyomja a vállad?
Az első lépés a döntés, hogy másképpen akarod csinálni. Azt már tudod, hogy azzal, ahogyan most viszonyulsz magadhoz, azt tudod elérni, ahol már most is tartasz. Tehát meg kell nézned, milyen hozzáállás vezetne egy más eredményhez. Vizsgáld meg, mi az amiben szükség lehet változásra. Talán nem magadat helyezed az első helyre, kétségeid vannak értékedet illetően, vagy mások véleményétől teszed függővé. Esetleg meg akarsz felelni a környezetedben élőknek, nem tudsz nemet mondani. Elégedetlen vagy a külsőddel, folyton bírálod és szidod magad. Ha felismerted hol hibádzik benned az önszeretet, akkor pontosan tudod, életed mely területén (területein) kell lépéseket tenned, hogy ez megváltozzon.
Ha rendszeresen olvasod az írásaimat, akkor ismered a véleményemet arról, hogy a tudatosságfejlődés nem egy pik-pakk dolog, hanem egy folyamat, amiért tenni érdemes minden áldott nap. Ha így teszel, akkor viszont csodás eredményekre számíthatsz.
Miért fontos az önszeretet?
Mert az önszeretettel elérhető az az állapot, amiben önmagad lehetsz, amiben igazán jól érezheted magad. Az a meghitt szeretetteljes állapot, amiről már volt szó. Tudod, hogy egyensúly van benned, nem szorulsz mások figyelmére, szeretetére és elfogadására, mert mindezt megadod magadnak. Jól esik a támogatás, de nincs rá szükséged, biztonságban vagy, anélkül, hogy ennek feltételeit a külvilágban kéne megteremtened. Ha hozzásegíted magad ahhoz, hogy a középpontodban légy, kapcsolataid kivirágoznak, vállalkozásod fellendül, visszanyered az egészségedet és egy olyan mintát mutatsz a világnak melyet követni érdemes!
