Óriási felismerés! Úgy érzed, bátor és ügyes vagy, mert megbirkózol mindennel. Kilépés a komfortzónából: mi az neked? Azt terjeszted túl vagy rajta, meglépted, elengedted, és csak előre nézel. Lépsz néhányat, aztán észreveszed, hogy jól becsaptad magad. Nem szándékosan, hiszen hitted, hogy amiről beszélsz az úgy is van. És akkor meglátod az igazságot. A partról leléptél, a vízbe is beugrottál, így olybá tűnt, hogy elhagytad a komfortzónádat. És tényleg, vizes vagy a fejed búbjáig, csak éppen markolod a partot tovább. Az öböl biztonságában ringatózol. Nem történt más, mint egyik komfortzónából a másikba kerültél. A félelmeid ugyanazok, nem hiszel magadban, abban, hogy tudsz úszni. Ráadásul nem is a nyílt víz felé tekingetsz, hanem a partot nézed, szinte már nosztalgikusan visszasírod azt, amikor még talaj volt a lábad alatt. Közben remegsz, mert a félelem ott dolgozik benned…
Kilépés a komfortzónából: mit gondolsz, így, eléred a túlpartot?
Ne tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Ne győzködd magad, hogy nincs is semmi, csak éppen pihensz. Ismerd fel, hogy ez nem segít! Mi történne, ha elhatároznád, hogy bármi is történjék, szembenézel vele, sőt úgy döntesz nem hat rád tovább. Elindulsz, vissza se nézel, lesz ami lesz….. Ha nem hozod meg a döntést, a félelem ott marad és csak egyre nő benned. Ami segít, az a mély levegővétel, és elrúgod magad a parttól. Csak feküdj rá az áramlatra és sodródj. Nézd a nyílt vizet, mert ott jönnek veled szemben a lehetőségek. A szigetek, ahol megpihenhetsz, a csónakok, amik felvesznek. Mire az utad végére érsz, felismered, nem is volt annyira sötét és nehéz ez az utazás. Mindenképp meg kell tenned ezt a lépést, akkor minek várni vele, minek az időt húzni… indulj… most!
–
