Közvetlenül szakítás után vagy? Ez egy nagyon nehéz időszak, amin keresztül mész. Ilyenkor már az is megnyugtató, ha valaki együtt érez veled, és támogat, anélkül, hogy rád tolná, a saját nézőpontjait.
Mit élsz át, milyen érzések bukkannak fel benned, és mit tehetsz, hogy ebben a kezdeti időszakban kicsit elviselhetőbbek legyenek a napjaid? Erről szól ez a cikk.
Rengeteg jól hangzó okosságot olvasni ebben a témában, és azoknak igen kis százalékát lehet hasznosítani közvetlenül szakítás után.
Az a végtelen fájdalom és kilátástalanság érzés, ami ilyenkor megjelenik, teljesen természetes. Nem érdemes sem elbagatellizálni, sem elnyomni.
Hatékonyabb, ha inkább elismerjük, igen, most ezt érzem, ez van bennem.
Nem küzdeni ellene, nem ellenállni neki, csak tudatosítani, ez most baromira fáj. Ha akarod, ha nem, a kapcsolatnak vége. Talán úgy érzed a fejed felett dőlt el a dolog, neked nem volt beleszólásod, ettől még kiszolgáltatottabbnak érzed magad szakítás után.
1. Az ellenállásod csak nehezíti a helyzetet
Azt szoktuk meg, hogy ellenállunk mindennek, ami kényelmetlen. És ez még több drámát okoz ebben a pillanatban. Próbáld ki, hogy azt az ellenállást, amivel megfeszíted az összes sejtedet, és megkeményíted a testedet, azt ellazítod. Mintha falak omlanának le benned.
Csak egy pillanatra figyeld meg, hogy menyivel könnyebb, ha nincs benned ellenállás azzal kapcsolatban, ami már amúgy is ott van.
Sajnos bármennyire is szeretnénk, a kellemetlen dolgokat nem tudjuk távol tartani magunktól. Semmivel sem, nemhogy az ellenállásunkkal. Az ellenállás még be is rögzíti őket, és ott tartja a terünkben. Ettől még nehezebb lesz.
Mi lenne, ha abbahagynád, hogy ellenállsz neki? Akkor van esélye feloldódni, és bár a veszteség érzése még nem fog elmúlni közvetlenül szakítás után különösen nem, mégis kisebb lesz a fájdalom, és könnyebben átvészelheted ezt az időszakot.
Próbáld ki, hogy becsukod a szemed, és látod magad előtt, ahogy letolod a falakat, amit magad és a világ közé, magad és a volt párod közé, magad és a helyzet közé emeltél. És ahogy leengeded a falakat, közben hagyd áramolni az energiáját annak ami van. Ezzel megszüntetted az ellenállásod vele. Könnyebbséget érzékelsz, ami lehet, hogy először egyetlen másodpercig tart csak. De ha nem adod fel, és folytatod, akkor amellett, hogy továbbra is tudod, hogy szakítás után vagy, és ez nem életed legklasszabb időszaka, sokkal könnyebb lesz ezzel megengedésben lenned. És egyre hosszabb időszakokra leszel kevésbé boldogtalan. Most ebben a pillanatban már ez is nagyszerű eredmény!
2. Nem fogod megérteni, bármennyire is szeretnéd
Talán nem is számítottál a szakításra, úgy tűnt rendben mennek a dolgok, aztán egyszer csak beütött a krach. Valószínűleg azért voltak már előjelei, csak te nem vettél észre semmit. Most ebben a pillanatban nem az a dolgod, hogy megértsd mi miért történt (bár később se, de erről még lesz szó, egy másik cikkben), hanem az, hogy túléld a következő heteket.
Egy gyászfolyamat, amibe most benne vagy, és engedd meg magadnak, hogy megéld. Akkor is, ha látszólag könnyebben mennek a fázisok, és akkor is, ha hatalmas drámának éled meg.
3. Nem találod a helyed szakítás után
Azt hiszem mindannyiunknak ismerős érzés, hogy szakítás után valahogy nem találjuk a helyünket.
Gyakorlatilag pillanatok telnek csak el úgy, hogy ne gondolnál az exedre, az együtt töltött pillanatokra. És a hiányérzet miatt, ilyenkor semmi sem jó igazán. Nincs kedved programot csinálni és nincs kedved otthon lenni egyedül sem. Nincs kedved beszélgetni senkivel, de ha nem keresnek, akkor az a baj. Egyik percben még üvöltenél, a másikban már inkább sírnál. A hangulatod borzasztóan ingadozó, de ami mindig ott van a háttérben az a veszteség fájdalma, a kilátástalanság érzése.
Akkor úgy érzed, mintha ez már örökre itt maradna. Hihetetlennek tűnik, hogy lesz majd jobb. Pedig lesz. Az, hogy mikor, az teljesen egyéni, és közben sokat tehetsz magadért, hogy ez az időpont minél előbb eljöjjön.
4. Mit élsz át és milyen gondolatok forognak a fejedben szakítás után?
Ezt persze pontosan meghatározni nem tudom, hisz nem látok beléd, de nagy valószínűséggel amikre ráismerhetsz:
- hatalmas fájdalom,
- harag,
- gyűlölet,
- kétségbeesés,
- kilátástalanság,
- vége a világnak,
- többé már nem leszel boldog érzése,
- egyedül nem tudsz megbirkózni a helyzettel,
- a másik hibáztatása,
- önmagad hibáztatása,
- remény, hogy visszajön,
- reményvesztettség, mikor rájössz, hogy nem,
- tehetetlenség érzése,
- magyarázat keresése,
- visszautasítottság érzése.
Ezek egyenként is megviselik az embert, hát még ha ebből több is megjelenik egyszerre. Ezért mondom, hogy ez az időszak annyira intenzív érzelmileg, hogy lehetetlen azzal foglalkozni, hogy máris talpra állj.
Miért is siettetnéd?
Ha megéled ezeket, akkor is, ha kényelmetlenek, sokkal jobbat teszel magadnak, mintha villám gyorsan túllépnél rajta, aztán a mélyben tenné tovább a dolgát. Anélkül persze, hogy sejtenéd, hogy ott van, és rányomná a bélyegét a következő kapcsolatra.
A feldolgozatlan sérelmek okozzák, hogy később nem leszel hajlandó megnyitni magad, hogy bezárkózol, és egy kapcsolatban sem vagy önmagad.
Szóval, ha igazán jót akarsz magadnak, akkor semmit ne nyomj el. Éld meg akkor is, ha nagyon kemény időszakban vagy.
A sírás ilyenkor a barátod. Megkönnyebbülsz tőle.
Persze ösztönösen arra törekszel ilyenkor, hogy távol tudd magadtól az érzéseket. De tudod, hogy nem ez a feldolgozás kulcsa, akkor tudatosan bele is mehetsz. Rajtad múlik, mit választasz!
5.Vedd vissza az irányítást az életed felett
Ami talán egy szakításban a legnagyobb sérelmet okozza, hogy úgy éled meg, hogy nem a te döntésed volt, és emiatt kiszolgáltatva érzed magad. Hogy ez ne legyen így, vedd vissza az irányítást az életed felett. Ha tudod miben vagy, és azt tudatosan irányítod, könnyebb lesz. Akkor sokkal kevésbé leszel szétesett.
Mi lenne, ha most csak erre koncentrálnál, a többi dolgot, a talpra állást pedig meghagynád a következő hetekre. Legyél önmagad megfigyelője is egyben, ne csak a szenvedő fél. Mindig tudatosítsd, hogy amit érzel, az mi, és mi az, ami a leginkább jólesne. Ha a sírás, akkor sírj. Ha össze kell törnöd egy tányért, akkor tedd meg. Ellenállás nélkül, anélkül, hogy megítélnéd a helyzetet, engedd meg magadnak a megélést.
Ha nálad az irányítás, akkor tudni fogod azt is, hogyan ne told túl. Szakítás után, sokan ragadnak bele az önsajnálatba, és hosszúra nyújtják a szenvedésüket. Bár ez egy folyamat, nem kell évekig tartania.
És a te döntésed, hogy mikor választod azt, hogy most már megélted, amit meg kellett, és tovább lépsz belőle.
6. Honnan bukkan fel ez a sok lehúzó gondolat, érzés?
Egyrészt az elméből. Az elme nagy játékos. Folyton uralkodni akar, elhitetni, hogy veszélyben vagy, és csak ő tud megvédeni. A folyamatos duruzsolásával könnyű azonosulni, különösen ha elhiszed, hogy a hang a fejedben te magad vagy. De ne feledd, te nem vagy azonos az elméddel. Bármikor leállíthatod a szövegelést, és nem kell belemenned abba a lehúzó spirálba, amit kínál neked, hogy aztán majd később felajánlja, hogy tudja a megoldást a nagy bajodra. Ha nem hagyod az elmét érvényesülni, akkor sokkal könnyebb és kezelhetőbb lesz az egész.
Az elméd szerint gyenge vagy, és áldozat. Mi van, ha egyik sem? Mi van, ha az egész csak egy hazugság? Mi van, ha annyi történt, hogy az, akit szerettél, és aki egy ideig viszontszeretett, és része volt az életednek, már nem szeretne része lenni. Nem rólad szól, nem téged minősít. A választásával nem azt mondja, hogy nem vagy értékes, nem azt, hogy senki vagy, hogy nem vagy elég jó. Csak azt, hogy valami mást választ, mint amit eddig választott. Mi lenne, ha nem vennéd magadra? Mi kéne ahhoz, hogy ne vedd magadra?
Függetlenül attól, hogy ő mit mond, mennyire próbálja rád kenni és racionalizálni a döntését. Valójában ez róla szól. És ismerd el, hogy ez neked nagyon fáj, mert valaki kiszakadt az életedből, aki sokat jelentett. És azt is ismerd el, hogy van tovább. (Bármi mást is suttogjon a hang a fejedben!) Hogy nem ő az egyetlen, aki számított, hanem te is számítasz! És van élet utána is.
Másrészt a lehúzó gondolatokat és az érzéseket, amiket fent említettem felcsípheted másoktól is. Képzeld el, hogy a körülöttünk lévő térben ott lebegnek a gondolatok, érzések, amiket mi, közösen tettünk bele a térbe. Ki ezt, ki azt. Most jelen esetben, a szakítás témájában, mennyi gondolat, nézőpont és érzés lebeghet a térben, amit sokmilliárd ember tett bele, amikor hasonló helyzetben volt. Ha veled is megtörténik, akkor te is csatlakozol hozzá, összerezegsz vele, és felcsípsz olyasmiket, amik eredetileg nem is a tieid voltak. Ezekre jó ébernek lenni, és kilépni belőle.
7. Hogy lehet leállítani az elme lehúzó spirálját?
Sokszor támadhat olyan érzésed, hogy az elme szüntelen karattyolását, értékelését, ítélkezéseit lehetetlen leállítani. Az biztos, hogy kell hozzá tudatosság, jelenlét, és idő.
Először is észre kell venni, hogy miben vagy, és az hova vezet. Az elme csak úgy, magától sohasem hagyja abba. Le kell állítani.
Ehhez azt kell tudatosítani, hogy nem vagy azonos az elméddel. Vagyis képes vagy leállítani, nem odafigyelni rá, vagy éppen elküldeni melegebb éghajlatra.
Amikor ott vagy közvetlenül a szakítás után, akkor is lehetséges, hogy úgy legyél jelen a fájdalmaddal, hogy közben nem adsz teret az elmédnek, és az ő lehúzó spiráljának. Különben nagyon beleültet a gödörbe. És nem az a cél, hogy elérjük a legmélyét, hanem az, hogy minimalizáljuk a veszteségeket. (És persze később még az is kiderülhet, hogy nem is veszteség, hanem valami nagyszerűnek a kezdete a szakítás!) Nem értek egyet azzal, hogy minél nagyobb a szenvedés, annál jobb. Igen szenvedés van, fájdalom van, és ha maradunk a tényeknél, és nem kezdjük el kiszínezni a dolgokat, feltételezésekkel kiegészíteni a történetet, akkor is éppen elég megbirkózni vele.
Mikor elkezded ezt, akkor lehet, hogy párszor már csak későn veszed észre, hogy a gödör alján vagy, és hidd el, az is sokkal több annál, mint ahogy a többség működik. Sajnos a legtöbben egyáltalán nem is tudatosítják ezt. Akár az egész életüket eltöltik úgy, hogy az elméjük uralja az életüket. Szóval nem rossz, ha egyáltalán valamikor is az ember felismeri ezt, és változtat.
Ha szakítás után is jelen vagy a sztoridban, és a napod során, akkor egyre gyorsabban kerülsz a felismerés állapotába, és meg tudod állítani.
Elmém állj! Veled én most nem megyek tovább.
És eltereled a figyelmedet. Keresel valamit, ami előre felé visz, és kiránt a moziból (éppen egy horrorfilm ment).
Azt szoktam mondani, a napunk így is úgy is eltelik, akkor miért is ne töltenénk úgy, hogy olyasmit teremtünk, amiben jó lenni. Vagy most a te esetedben jobb lenni. Nem lesz ez egy örömteli időszak neked, nyilván nem is ezt várod, csak azt, hogy elviselhető legyen.
Mi lenne, ha hátra lépnél kicsit, és onnan szemlélnéd az életedet és a véget ért kapcsolatot. Hajlamosak vagyunk ilyenkor kicsit kiretusálni a képet, amit a kapcsolat jelentett, vagy ahogy működött. A veszteség szemüvegén át visszanézve sokkal jobbnak látjuk, értékesebbnek. Ha valóban jól működött volna, sosem lett volna vége. Valami nem volt kerek. Ezt meglátni, már a szakítás feldolgozásának a része. Ez lesz a következő lépés. Ne elégedj meg kevesebbel, mint amiben teljesen jól érzed magad. Inkább engedd el a volt párod.
Összefoglalva, amit most magaddal vihetsz
- Ne állj ellen annak, ami van, csak légy vele jelen!
- Tudd, hogy ez egy pocsék időszak, de leszel ennél még sokkal jobban!
- Éld meg a fájdalmaidat, ahelyett, hogy lenyomnád, és valamilyen pótcselekvésbe kezdenél!
- Légy tudatos, légy jelen és hagyj időt magadnak!
- Vedd vissza az irányítást az életed felett!
- Állítsd meg az elméd lehúzó spirálját!
- Nálad az erő és az irányítás!
- Nem vagy áldozat! Nem vagy vesztes!
- A szakítás nem téged minősít, nem az értékeidet vonja kétségbe!
A folytatást, a szakítás feldolgozásáról itt találod>>
Az újrakezdés lehetőségeiről pedig itt olvashatsz>>
A nálad nem pusztán szakításról, hanem a házasság felbontásáról van szó, akkor az erről szóló cikkeimet itt találod:
Válás közben lehet szép az élet>>
Ha szeretnél 21 tippet az önkifejező, stílusos és kortalan önmagadhoz, akkor iratkozz fel, az ingyenes önismereti mini tréningre:
