Ez az a téma, mellyel kapcsolatban évtizedek óta csatározások folynak pro és kontra. Ha valami, akkor ez megosztja a társadalmat. Szerencsére azért egyre inkább erősödik az a tábor, aki természetes gyógymód párti, a testét nem csak egy tárgynak tekinti, és egészségi állapotát fontosnak tartja. S ha már így van, akkor igyekszik minél szelídebb módon helyreállítani.
A tested a járműved!
Úgy kéne bánnod vele, mint a legféltettebb kincseddel, hogy minél tovább megtartsd egyensúlyát. A legapróbb jelre is érdemes odafigyelni, nem azért mert hipochondernek lenni jó, hanem azért, mert már egészen kis egyensúlytalanságot is jelez. Olyan mint a legprecízebb svájci műszer, és ha azonnal helyreállítod a rendet, meghálálja neked.
A magyar viszonyok közt az egészség megőrzésének nincs nagy publicitása, talán mert nem fűződik hozzá különösebb anyagi érdek. Ennek köszönhető, vagy másnak nem tudom, de az tény, hogy a magyar emberek többsége, már csak akkor fordul orvoshoz, amikor a fájdalomtól létezni sem tud. Pedig, ha még időben elkezdene foglalkozni a tüneteivel, akkor igénybe vehetne olyan eszközöket, amivel elkerülhetné a vegyszerezést, és a nyiszálást, a két leginkább életidegen megoldást, amit jobb lenne inkább a legvégső esetre tartogatni, ha semmi más nem válik be.
A természetes gyógymód halála: az orvostudomány fejlődése
Ahogy fejlődött az orvostudomány, az ember úgy kényelmesedett el egyre inkább, és helyezte át a felelősséget az orvos kezébe. Mert sokkal könnyebb felíratni egy tablettát és az orvostól várni a gyógyulást, mint néhány életmódbeli változtatást megtenni, vagy stresszt oldani relaxációval, meditációval, tudatosabban gondolkodni, vagy betartani olyan javaslatokat, amihez meg kellene változtatni ezt-azt és odafigyelni rá.
Mondok példát is. A Bowen kezelés (amely egyfajta természetes gyógymód) kevés feltétele közül az egyik, hogy napi 2 liter szénsavmentes ásványvizet el kell fogyasztani, különben a kezelésnek nem lesz eredménye, vagy csak nagyon lassan. Számos kifogást hallgatok meg nap, mint nap azzal kapcsolatban, miért nem tudnak néhányan annyi vizet inni. Mert nem szomjas, mert utálja a vizet, mert nincs rá ideje, mert nincs wc a közelben, mert elfelejti. De valójában nem érti a lényeget!
Ez az egy teste van.
Ennek a testnek 75%-a víz. Az életfunkciók működtetése vizet emészt fel. Ha nem pótolod, akkor a test kiszárad, gyorsabban használódik és beteg lesz. Ilyen egyszerű. Ha nem vigyázol erre a testre, nem vehetsz másikat helyette, beteg leszel, az életminőséged romlik, nem érzed jól magad a bőrödben és szenvedés lesz az életed. Tényleg ez kell? Ugye, hogy nem? Akkor nem is akkora áldozat megfelelő mennyiségű vizet inni!
A természetes gyógymód halála: a hozzá nem értés
Megfigyeltem, hogy akik bizalmatlanok az alternatív gyógyítás és a természetes gyógymódok iránt, egy részüknek semmilyen tapasztalatuk sincs, sőt egyáltalán nem is ismerik ezeket a módszereket. Más részüknek pedig nem tudott segíteni valamilyen módszer, vagy terapeuta és így következtetésüket, miszerint ez nem működik, kiterjesztették az összes többi ebbe a kategóriába tartozó módszerre is. Ugyanakkor nincs olyan család, akinek ne lenne több olyan negatív tapasztalata, akár saját, akár családtagok, ismerősök esetében, hogy a klinikai orvoslás egyáltalán nem tudott segíteni, vagy csak tüneti kezelést adott. Hatására a beteg nem gyógyult meg, jó esetben stagnált az állapota, vagy inkább tovább romlott. Idővel más betegségek is felütötték a fejüket, mégsem veszítették el hitüket az orvoslásban. Még akkor sem, ha egyre többen látják világosan, hogy valódi gyógyulás csak akkor jöhet létre, ha az embert, a testet és lelket nem választjuk el egymástól, sőt ha a testet sem bontjuk részekre, szervrendszerekre, hanem holisztikusan vizsgáljuk a tüneteket, az okot és az okozatot. Minden más tévút, és gyenge próbálkozás és erről egyre több publikáció születik orvosok tollából is.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, amikor valaki választás elé kerül, vajon az ő esetében mi a járhatóbb és eredményesebb út, és eszerint választani meg a kezelést.
Meggyőzni nem akarok senkit sem, a döntés mindenkinek ott van a kezében. A cél az lenne, hogy ez a két irányzat szorosan együtt tudjon dolgozni, és egymást támogatva nyújtsanak segítséget az öngyógyító folyamatokban.
Mert ez a lényeg!
Sohasem az orvos, vagy a terapeuta gyógyít, mindig a szervezet gyógyítja önmagát.
Hogy ebben segítjük, vagy hátráltatjuk, hogy kíméletesen, vagy drasztikusan avatkozunk be, na az már egyáltalán nem mindegy. Még mielőtt kivágatnánk, még mielőtt vegyi anyagokat juttatnánk be, megpróbálhatnánk szelíden szólni a testhez, hátha azt is meghallja. Persze ehhez az kell, hogy ne az utolsó utáni pillanatban ébredjünk fel, mert akkor, ha már életveszélyessé vált a helyzet tényleg nincs más megoldás, mint a gyors elhárítás.
.
Kapcsolódó bejegyzések:
