Na ez meg mi, már megint? Egész életedben azt hallottad, hogy legyél jó, és most hogy végre az lettél, én meg jövök ezzel, hogy „Hajlandó lennél rossz lenni?”. Ebből az írásból megtudhatod, hogy mi van akkor, ha kizárod az életedből azt, amit a világ negatívnak ítél meg, és mi a jó abban, ha hajlandó vagy bármi lenni.
Kisgyerekként még nincs ítéletünk arról, mi rossz és mi jó, így tudunk teljesen természetesen működni, aszerint, hogy éppen mi az, amit szeretnénk. Aztán rosszá tesznek miatta, és nevelés címén addig faragnak minket, míg végül megtanulunk polaritásban élni, beilleszkedni abba a keretbe, amit a matrix lehetővé tesz. Kategóriába soroljuk a dolgokat, aszerint, hogy helyesnek, vagy helytelenek minősítettük. Ja, hogy ez nem tesz túl boldoggá egyikünket sem? Ez csak keveseknek tűnik fel.
Annyira jól sikerült ez az átnevelés, hogy nem merünk mások lenni, mint jók.
Megfelelni az elvárásoknak, a többséghez tartozni, nem kilógni a sorból, elítélni a rossznak bélyegzetteket. Ezért nem lépünk ki az árnyékból, nem leszünk igazán sikeresek, nem éljük meg a szexualitásunkat. Ezeket csak a bűnösök és a rosszak csinálják, a jók mind szegények, átlátszók, átlagosak, és zárdaszűzek. Jók akarunk lenni, ezért ezt választjuk, és szinte odakötözzük magunkat egy gumipókkal, hogy legyen, ami visszaránt, ha mégiscsak valamilyen úton módon elindulnánk. Egy darabig enged a kötél, és már majdnem elhisszük, hogy kiléptünk a fényre, aztán már csak arra eszmélünk, hogy hoppá, szinte ott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Ha nem vagy hajlandó rossznak lenni, akkor a gumipókod aktív.
És el is érkeztünk ahhoz a részhez, hogy vajon mi a csudáért nem vagyunk hajlandóak bármi lenni, ha ezáltal megváltoztathatnánk az egész sztorit.
Azon túl, amit már az előbb leírtam, van még egy lényeges eleme ennek. Az, hogy nem akarjuk, hogy megítéljenek. Márpedig ha gazdagok, ismertek, vagy szexistennők vagyunk, akkor bizony zúdulni fog ránk mások irígysége, utálata, ítélete. Azért ítélkeznek, mert ők nem lépik meg, sőt még azt sem akarják elismerni, hogy a lehetőség nekik is adott, ők is megcsinálhatnák ugyanezt, ezért inkább rosszá teszik azokat, akik hajlandóak. Ezzel nem tudunk mit tenni.
Ha azért nem vagy hajlandó rossznak lenni, hogy ne ítéljenek meg, akkor az a rossz hírem, hogy ha jó vagy akkor is megítélnek! A legtöbb ember szemében soha nem lehetsz elég jó. Nem lenne jobb, ha már így se, meg úgyse kerülheted el, inkább gazdagon, sikeresen, szexisen, önmagadként létezve befogadni az ítéleteket?
Az, hogy hajlandó vagy bármi lenni nem jelenti, hogy választanod is kell!
Viszont bármi, amit kizársz, amire azt mondod, na azt biztosan nem, az megakadályozza az áramlást. Megakasztja a befogadást. Mi lenne, ha bármi hajlandó lennél lenni, és egy adott helyzetben derülne ki, hogy választod, vagy sem. Amikor valami nem vagy hajlandó lenni, akkor ott van egy ítéleted. És ez nem probléma, kérdés, hogy ahol van egy ítéleted, ott azt érzékeled-e ami valójában van, vagy azt, amit az ítéleteid megengednek.
Minden az elismeréssel kezdődik
Nem baj, ha ez most még nem megy! Mi lenne, ha ott kezdenéd, hogy elismered azt, ami van.
„Oké, elismerem, nem vagyok hajlandó bármi lenni! Nem vagyok hajlandó rossz lenni.” Ez 10 mp-re szól. És most? Ebben a 10 másodpercben mit választhatok? Mit ismerhetek fel?
Haladj ezzel és kérj sok-sok Access Bars kezelést. Például tőlem>>
Ha távol élsz, akkor online facilitálásra is van lehetőséged, vagy választhatod a Turbózd fel magad! online egyéni konzultációt is.
Ha pedig szívesen vennél tőlem 21 tippet és még más ajándékokat, akkor itt tudsz feliratkozni:
