Pár hónapja olvastam egy ilyen témájú cikket valamelyik blogban, és ez eszembe juttatta azt a számos ezoterikus okosságot, amit jól beveszünk ezzel kapcsolatban. Aztán már magunk is elhisszük, válságban a házasság, mert csak az egyik fél foglalkozik a belső világával. Ebben az írásban ledöntök pár tévhitet ezzel kapcsolatban. Tarts velem, ha szerinted is kéne itt egy kis nézőpont váltás.
Vedd észre, mi zajlik!
Hihetetlen, hogy a spiritualitás jegyében mennyi kárt okozunk magunknak azzal, hogy beveszünk olyan dolgokat, amik egyáltalán nem építenek minket. Mondom ezt úgy, hogy ebbe a csapdába én is beleestem, és nem győztem elengedni azokat a nézőpontokat, amiket azokban az években vettem át, amikor még vizsgálat nélkül elhittem majdnem mindent, amit olvastam, tanultam. És most, hogy ki tudtam lépni ennek hatása alól, és látom mi folyik itt, most az érint meg, és időnként fel is háborít, hogy mennyien fújják a betanult szöveget automatizmusból működve, miközben tudatosnak hiszik magukat.
És a felháborodásom teljesen felesleges, mindenki teszi, amit választ, ha tudatában van, ha nem. És ebben a felháborodásban nincs elítélés, inkább csak még nem tudom érdekes nézőpontnak tekinteni. Vagy nem mindig.
És szó sincs arról, hogy egy felsőbbrendű nézőpontból látnám a világot és benne az embereket, abban a hitben, hogy én mondom a frankót, és aki nem ezt éli az hülye! Van bennem egy kis tanácstalanság, hogy hogyan kéne felébreszteni azokat, akik tényleg szeretnének változtatni, és egy csomó mindent megtesznek ezért, lebontják a régi hitrendszereiket, és közben nem veszik észre mennyi új hiedelmet épít fel bennük az a sok dogma amit bevesznek közben.
Például ezt, hogy veszélyben a kapcsolat, válságban a házasság, ha csak az egyik fél fejlődik. Meg sem tudom számolni, hányszor olvastam fejezeteket könyvekben, hallgattam előadásokat, ahol erről volt szó. Ha elég sokszor hallasz valamit, akkor az berögzül. És mennyi vita alapja volt ez a férjemmel. Mert én változom, te meg lemaradsz, nem egy az utunk, ennek nem lesz jó vége, ha nem változol blablabla.
És mit teszel, ha azt érzed válságban a házasság? Elkezdesz nyomulni afelé, hogy megváltoztasd a másikat.
A legtöbb kapcsolatban a nő az, aki ezzel inkább foglalkozik, és a férfi lesz, akit meg karnak változtatni, akinek ultimátumot szabnak, akit megpróbál a társ rángatni magával. És erre a teljesen természetes reakció az, hogy hagyjál békén, behúzza kéziféket, és nem mozdul többé. Ki szereti, ha erőszakkal vonszolják?
Arról már nem is beszélve, hogy micsoda bántalmazás, amikor bár nem ezekkel a szavakkal, de azt közvetíted a másik felé, hogy amúgy sz@rt se érsz, ha nem úgy élsz, ahogy én mondom. Nincsenek értékeid úgy ahogy vagy, csak akkor ha fejlődsz.
Már eleve abban hinni, hogy fejlődnünk kell, azt mondja ki, hogy most nem vagyunk elég jók.
Valahová el kell jutnunk, mert ahol most vagyunk, az nem értékes.
De basszus, nehogy már más mondja meg, hogy kinek kell lenned, és mi a jó, helyes, üdvözítő? Mekkora ítélet van ebben? Ezt egyedül csak te tudhatod, hogy mi az, ami neked működik! Ha attól érzed jól magad, hogy beveszel dogmákat, és a régi szabályrendszer helyett, egy újabb, mások által felállított szabályrendszert veszel át, akkor tedd. Vajon ettől valóban működik az életed? Vagy csak az egyik dobozból, átléptél egy másikba. Megteheted, senki sem fog meggátolni ebben. Kérdés, hogy azt éred-e el vele, amit valóban szeretnél, egy boldog életet. Ahogy én látom azt a rengeteg embert, akik ezt teszik, ez nem az, és ha saját életemre nézek rá, akkor meg különösen érzékelem, hogy az nem az, amiben én élni szeretnék.
Ha elhiszed, hogy válságban a házasság, ha te „fejlődsz”, a másik meg nem, akkor ennek szellemében kezdesz ránézni az életedre, és elkezded rongálni a kapcsolatodat.
Tele leszel elvárással, mit kéne tennie a párodnak, és ezek még tovább növelik a távolságot köztetek. Hát ez nem túl spirituális. Ha elég hosszú ideje éltek együtt, akkor akár foglalkozol a belső világoddal, akár nem, elkerülhetetlen, hogy némileg más úton haladjatok. Hiszen más pályát, más életutat jártok be, más emberekkel találkoztok, más impulzusok érnek. Mi szükség van arra, hogy összemérjétek magatokat? És egyébként meg honnan tudod, hogy neki mi kell ahhoz, hogy kihozza magából a legtöbbet? Egyáltalán nem biztos, hogy az, ami neked. Azt látom, hogy ebben is piszkosul túlbonyolítunk mindent, pedig lehetne egyszerű is.
Milyen értékei vannak a párodnak, amivel hozzájárul a kapcsolathoz? Mit tesz bele a közösbe?
Ha semmit, akkor váljatok el. Ha viszont rengeteg mindent találsz, ami érték, akkor mi lenne, ha értékelnéd, ahelyett, hogy azt várod, hogy más legyen, mint aki? Hozzáteszem, nem az a dolga, hogy boldoggá tegyen téged! Tedd boldoggá magadat, aztán fogadd be azt a pluszt, amit még a kapcsolat, és a párod adhat! Amit magától ad, nem amit te elvárnál, hogy neki adnia kéne! Nem kell azonosulnod a tulajdonságaival, nem kell szeretned minden rezdülését, elég, ha megengedésbe vagy azzal, aki ő.
És akkor sohasem fog idegesíteni?
Dehogynem. Lesz, hogy azt mondod, na most nem választom ezt a kapcsolatot, most picit elvonulok, hagyjuk békén egymást. A megengedésen alapuló kapcsolatban ezt simán megteheted. Aztán majd visszatérsz, és közben lehet, hogy a lakást sem hagytad el. Szó sincs arról, hogy nekünk állandóan ugyanazon a hőfokon kellene szeretnünk egymást. Csak megint itt az elvárás, egy idealizált kép, egy városi legenda, amit még senki sem tapasztalt meg, csak úgy mondják. Nincs olyan, hogy lángolás egy életen át.
Tisztelet van, bizalom, megbecsülés, megengedés, és sebezhetőség.
Ha ezek megvannak, akkor egyáltalán nincs arra szükség, hogy kéz a kézben haladjatok a „fejlődés” útján.
Ne is tedd szóvá, ha valamit máshogy szeretnél?
Szó sincs róla. Megkérheted bármire. De mi lenne, ha a választásait tiszteletben tartanád? És mi lenne, ha észre vennéd a törekvéseit, akkor is, ha az nem úgy jelenik meg, mint ahogy azt elképzelted? Lehet, hogy nem megy veled mantrázni, de megszereli a csapot. Ő a maga módján így közvetíti feléd, hogy fontos vagy. Nem mondja el naponta, hogy szeret és fontosnak tartja, ami kettőtök között van? Nézd meg, mivel hozza mégis ezt a tudomásodra? Olvass a sorok között! Mire lehetsz éber a szavakon túl?
És még egy ötlet!
Mielőtt beveszel ilyen és más hasonló „tanításokat”, tegyél fel kérdéseket. Számomra ez igaz? Ha ezt választom, és ennek szellemében élek, az oda vezet, ahová menni szeretnék? És még ha igen is a válasz, az csak akkor és abban a pillanatban igaz. Minden egyes helyzet más. A kész válaszokkal és következtetésekkel korlátozod magad, rongálod a kapcsolatot, ahelyett, hogy hozzájárulás lennél!
Ha egyedül nem megy, és szeretnél hozzájárulást ehhez, akkor egyéni Access Bars kezelésen, vagy tanfolyamon változtathatunk a berögzült nézőpontjaidon.
Vagy választhatod a Térkép önmagadhoz – személyiségprofil elemzést is.
Ha még tovább ismerkednél, akkor ajánlom neked a 21 tippet:
