Emlékszem gyerkőcöm mini korában, amikor elindultunk egy hosszabb útra és már nem igazán bírta az egyhelyben ücsörgést, egyfolytában azt kérdezgette: Anya, ott vagyunk már? A türelem nem erőssége egy pici gyereknek. Minél inkább unja magát, annál inkább a türelmetlenség lesz úrrá rajta.
Mi egészen másképpen vagyunk türelmetlenek. Mindent akarunk, és azonnal. „Most szeressen belém, most legyen meg a pénz, azonnal akarom a tudást, és még inkább a végzettséget, most akarom a zöld cipőt, és azonnal úgy akarok kinézni, mint az a modell.” Él a fejünkben egy konkrét elképzelés a hogyanról, és arról, hogy pontosan mit, erről le nem vennénk a tekintetünket egy pillanatra sem. Aztán kérdezgetjük magunkban: „Na mi lesz már? Hol van? Miért nincs még itt? Nem igaz, hogy ennyit kell rá várnom!” És amikor azt hisszük nem kaptuk meg, akkor elkeseredünk, és azt gondoljuk, ez nem is működik, nekünk biztosan nem.
Két kérdés is felmerülhet ilyenkor!
Tényleg nem kaptuk meg?
Vagy csak nem vettük észre? Ha csak arra az egyetlen formára, struktúrára koncentrálunk, amit pontosan szeretnénk, akkor mellettünk akár még tűzijátékkal is érkezhet valami más, akkor sem fog feltűnni, hiszen teljesen bekorlátoztuk magunkat, a fókusz a vágyott dolgon, keressük, kutatjuk a megoldásokat, erősen akarásban vagyunk, és aztán még görcsösebben….. A fenébe, nem érkezik meg. Egyre türelmetlenebbek leszünk, még ha volt is türelem bennünk, ezen a ponton már biztosan elfogyott.
Hol itt a bibi?
Az egyik az erős akarás (erről, majd máskor), a másik meg az, hogy belőttük, hogy mit, hogyan, milyen formában, és csak úgy, sehogy másképpen. Mi van, ha sokkal jobb érkezne, sőt már meg is érkezett, de úgy megyünk el mellette, mintha láthatatlan volna. És tök mindegy, hogy eddig a türelem, vagy a türelmetlenség volt jellemző ránk, ha elmegyünk a lehetőségeink mellett. És most azon tűnődöm, milyen példát hozhatnék neked az életemből, és nem jut eszembe semmi. Nekem ez azt mondja, hogy milliószor csináltam, csinálom ugyanezt. Ráállok egy pályára, aztán onnan se jobbra se balra nem nézek. Mennyi minden mehetett már el mellettem, bele se merek gondolni. Oké, az is nagy dolog, hogy ezt hajlandó vagyok elismerni, és köszi a felismerést is, meg hogy egyáltalán ránéztem a dologra.
Na és akkor hogyan csinálhatom(juk) másképpen?
A türelmetlenség együtt jár egy nagyfokú hiányérzettel, amikor úgy érezzük, valamire szükségünk van, de nincs meg. A szükség azt jelenti, van valami, ami nélkül – ilyen olyan mértékben – nem élet az élet. (És ez egyáltalán igaz?) Vagyis azt hisszük, hiányt szenvedünk valamiből. Ezzel vajon mire fókuszálunk? A hiányra. És miből kapunk még többet? Amire fókuszálunk. Azt növesztjük. Tehát a türelmetlenség kicsit sem arra visz, amerre menni szeretnénk.
A türelemben viszont van megengedés. Vagyis az is rendben van ami most van, és az is szuper lesz, amikor megérkezik amit szeretnénk.
És hogyan tudjuk előidézni, hogy amellett, hogy türelmesek vagyunk, a „cucc” még azelőtt megérkezzen, mielőtt „beleőszülnénk”? Ráadásul az jöjjön, ami a legnagyobb hozzájárulás az életünkhöz?
Mi lenne, ha nem lennénk ennyire konkrétak? Ha hagynák egy kis szabad teret az univerzumnak is? És mi lenne, ha megengednénk, hogy valami teljesen más is jöhessen helyette, mint amit kigondoltunk? Nem úgy értem, hogy párkapcsolat helyett kiskutya!
Mondjuk szeretnénk egy másik autót, ez eléggé aktuális is nálunk. Meghatározhatjuk, hogy ilyen típusú, olyan színű, ennyi éves, mennyi pénzért, VAGY mondhatjuk: „Kérek egy autót, ami a legnagyobb hozzájárulás az életünkhöz!” És feltehetünk pár kérdést: Mi kéne, hogy legyen egy nagyszerű, kényelmes autónk? Hol van az az autó, ami engem keres, amivel kölcsönös hozzájárulás lehetünk egymásnak? Ki lehetek, mit tehetek, hogy mindez megvalósuljon? És nem kell hozzá tudnom többet, sem bekorlátoznom magam azzal, hogy miből és hogyan érkezik majd el.
Lehetséges, hogy hamarabb megkapom? Lehetséges, hogy amikor egy számomra megfelelő lehetőség adódik, könnyebben észreveszem, mintha várnék az 5 éves, kis piros BMW-re? És szándékosan hoztam ilyen egyszerű példát, ugyanakkor ez a bonyolultabb dolgokkal is ugyanígy van.
Azt is tudom, hogy számos nézet, éppen az ellenkezőjét mondja. Legyen meg pontosan mit akarsz, milyen lakást, milyen pasit, milyen munkát. És lehet, hogy annyira bonyolítod a dolgot, hogy tovább tart a megteremtése, mint az egész életed. Jó, persze túloztam kicsit, de vajon azt tudod-e, hogy mi számodra a legnagyobb hozzájárulás? Vagy csak felkapkodtad mindenki nézőpontját a vágyairól, készítettél róluk egy listát, és azt hiszed, hogy az neked is jó lesz? Esélyes! Nem is vetted észre?
Mondjuk, a „milyen kapcsolatot szeretnék listán” szerepel, hogy a párod legyen megértő, gyengéd, akarjon mindig veled lenni, és egy év múlva házasodjatok össze. Ez jól hangzik, de feltetted már a kérdést, hogy ezek valóban a te igényeid, vagy valaki másé? Ezek a fontos dolgok számodra, vagy valami más? Könnyen belesétálunk ám abba, hogy a vágyaink nagy része nem is hozzánk tartozik, és ha így van, mire megkapjuk, kiderül, hogy kaphattunk volna sokkal testhezállóbb, kiterjesztőbb dolgot is, csak meg voltunk győződve arról, hogy ez nekünk jó lesz, és nem adtunk teret a többre, nagyobbra, teljesen megkötöttük az univerzum kezét.
Tényleg nem működik?
Hányszor teremtünk meg dolgokat úgy, hogy észre sem vesszük? Vagy észrevesszük, csak nem tulajdonítjuk a magunkénak. Ó, az a szerencse volt…. vagy a véletlen….mákom van, jókor voltam jó helyen…. nem is én, hanem a Julcsi csinálta. Mennyi-mennyi el nem ismert teremtésed van, ami mellett csak úgy elmentél, elbagatellizáltad, vagy éppen meg sem láttad?
Mindig, az életünk minden pillanatában teremtünk. Sokszor nem azt, amit szeretnénk, és legtöbbször nem is tudatosan. Szóval nincs olyan, hogy nem működik. Legfeljebb olyan van, hogy nem vagyunk tudatosak arra, hogy mit is teremtettünk. Mi lenne, ha elismernéd mindazt, amit teremtettél már eddig? A jót, a rosszat és a csúfot is! Az is a tiéd…
Miért lényeges elismerni?
Mert onnan tudsz tovább lépni. Amíg nem ismered el, addig nem vagy tudatában annak, mekkora potenciál van benned, és addig nem tudod tudatosan használni. Azzal, hogy elismered, visszaveszed az erődet, éber vagy a képességedre, és onnantól nyert ügyed van. Még akkor is, ha olyat teremtesz, ami kényelmetlenné válik, tudod, hogy te csináltad, és meg is tudod változtatni.
Bár kissé kiterjesztettem a türelem és türelmetlenség témát, és olyasmiről is írtam, ami nem szorosan kapcsolódik hozzá, és kicsit hosszú is lett ez az írás, de ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor máris közelebb kerültél ahhoz, hogy magad válaszd meg, merre felé szeretnél menni, és mit akarsz teremteni az életedben.
Ha ennél mélyebben is foglalkoznál egy új élet megteremtésével, akkor várlak a Térkép önmagadhoz személyiségprofil elemzésen, vagy Turbózd fel magad egyéni online konzultáción. És Access Bars kezelésen, facilitáláson.
És itt van 21 tipp, amit neked készítettem, ha szeretnél egyedül haladni:
