Sokszor indulunk ki abból az alapfeltevésből, hogy az élet küzdelem, emiatt meg kell tanulnunk küzdeni, sőt a gyermekeinket is erre kell tanítanunk. Eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, felülvizsgálni, hogy amennyiben ezt gondoljuk, akkor ez hova visz. Milyen alap ez egy olyan élethez, amiben boldogságot szeretnénk megélni. Ebből a cikkből megtudhatod, mit tehetsz, ha te másként szeretnél létezni.
Beszélgettem valakivel, akinek az volt az álláspontja, hogy jó, ha a gyerekeket időben felkészítjük az élet küzdelmes mivoltára, hiszen csak így lesznek képesek megbirkózni a nehézségeikkel. Nagyszerű, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a valóságunk nem mindig kényelmes, és nem cukorka az egész világ. De vajon abból az irányból közelíteni meg az életet, és abba az irányba terelni az utódaink figyelmét, hogy az életükben több nehézség várható, mint nem, és teljesen természetes egy küzdelmes életet élni, az nem éppen az az irány, ami felé bármelyikünk haladni szeretne. Legalábbis remélem, hogy senkinek sem célja megkeseríteni legféltettebb kincse életét.
Mert mi van, ha a küzdelemre tanítunk?
A küzdelmes életet mi is tanultuk. Hányszor hallgattad meg szüleidtől, hogy az élet küzdelem, nem habos torta? Én sokszor. Szinte ezt szívtuk magunkba minden lélegzetvétellel. A magyar nép különösen ebben a hitrendszerben él. Ha te is ezt adod át, akkor előrevetíted és hozzájárulsz , hogy a te gyereked is ugyanígy éljen. Talán ideje lenne kilépni ebből a körforgásból, nem ezt valósítani meg az életünkben, és inkább valami mást tovább adni az utókor számára?
Ehhez nem elég mást mondani, mást is kell megélni…
Mindig, amikor küzdelmesnek, nehéznek élünk meg egy élethelyzetet, akkor tele vagyunk ellenállással azzal kapcsolatban,ami jelen van. Nem vagyunk hajlandóak befogadni és megengedésben lenni, és azt hisszük, ha ellenállunk neki, akkor az megvéd tőle, sőt el is tűnik. Közben pedig szándékaink ellenére, az történik, hogy rengeteg energiával tápláljuk, megakasztjuk, és állandósítjuk a jelenlétét. Azonnal megszűnne a feszültség, amit az ellenállásunk keltett, ha elismernénk, hogy most ez van, és inkább arra fókuszálnánk mit tehetünk, hogy másképpen legyen.
Hasonló következményekkel jár, amikor erőltetünk valamit egy irányban, és nem akarjuk meglátni, hogy az ott, úgy és akkor nem igazán működőképes. Csak tesszük bele az energiát, hogy létrehozzuk, küzdünk vele, ahelyett, hogy választanánk egy másik lehetőséget, utat, megoldást. Vagy éppen feloldanánk azt az akadályt, ami elénk gördült. Inkább fog összeszorítva erőlködünk, aztán pedig megmagyarázzuk, hogy az élet ilyen.
Az élet nem ilyen, mi tesszük azzá!
Annyira tudattalanul éljük az életünket, és automatizmusból működünk, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy a szavak, amiket kiejtünk, a gondolatok, amiket megosztunk mennyire ellene mennek annak, amit valójában szeretnénk. Ki vágyik küzdelmes életre? Senki! Mire vágyik mindenki? Boldogságra, könnyedségre! Akkor miért terjesztjük például azt, hogy ami könnyen megteremthető az nem értékes?
Valamiért elutasítjuk a könnyedséget, és értéktelennek tartjuk azt, amiért nem kellett megküzdenünk. Még mondásunk is van rá: “Könnyen jött pénz könnyen megy.” Bezzeg ha nehezen szerezted, akkor jobban megbecsülöd…
Jó néhány hónapja keringett egy idézet a Facebookon, sokan megosztották, így szól:
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen és a mélybe kell ásni érte.
Szóval ami könnyű, amiért nem hullattál sok könnyet, és verítéket, akkor az biztosan felszínes és ócska, és naná, hogy az értékes dolgokért legalább bányásznak kell lenned, ami közismerten az egyik legnehezebb fizikai munka.
Mi lenne, ha kidobnánk az összes ilyen jól hangzó marhaságot, és végre elkezdenénk más platformra építkezni?
Lehet, hogy sokkal jobban éreznénk magunkat a bőrünkbe? De ez mennyire ijesztő? Mert akkor meg kilógnánk a sorból, és megítélnének.
Kérdés mennyire erős benned az elköteleződés az életed felé. Afelé, hogy kilépj abból, amiben a többség él, és megteremtsd a saját univerzumodat. Mekkora hozzájárulás lenne ez a gyerekeidnek? Hogy a világról már ne is beszéljek.
De akkor mit is tehetsz ehhez?
- Köteleződj el a saját életed mellett, és válj tudatossá.
- Gyomláld ki azokat a nézőpontokat, amiket bevettél azzal kapcsolatban milyen életed lehet.
- Ha már megteremtetted, légy megengedésben vele, és nézd meg, mi mást teremthetsz inkább, amiben jól érzed magad.
- Válaszd azt, ami könnyű neked, ahelyett, hogy nehezítenéd a mindennapjaidat.
- Ismerd fel, amikor beveszed mások sztorijait, a csoportmintákat, amikor automatára állítod magad, és a régi mechanizmusokból kezdesz működni.
Ha pedig igazán nagyot szeretnél lépni, akkor ismerkedj meg az Accessel, ami egy teljesen más működést tesz lehetővé, mint amit ebben a világban megszokhattunk eddig.
Iratkozz fel és küldök neked információt az Accessről:
Adatkezelési tájékoztató itt >>
Vagy itt van 21 tipp az önkifejező, stílusos és kortalan önmagadhoz:
