Egy egészen más cikket terveztem ma írni, de aztán reggel elém került egy videoklip, és annyira más hangulatba kerültem általa, hogy inkább az élet orgazmikusságáról és a befogadásról lett kedvem írni.
És ha már így, akkor körülnéztem a világomban, hol találok olyanokat, akik élvezik az életüket, fogadják mindazt a gyönyört, amit az életünk ad. Hát, keveset találtam, még azok között is, akikről tudom, hogy tudatosabbak, mint az emberek többsége.
Mi ez a korlát bennünk, ami visszatart attól, hogy kiteljesedjünk? Mi kéne ahhoz, hogy egy más mentalitásból működjünk?
Elsősorban felismerések és választások!
Például akkor, amikor te csodásan vagy, majd kicsattansz, és a környezeted elkezd visszahúzni. Olyan „szuper” eszközei vannak ehhez, mint kiközösítés, ítélet, bűntudat keltés.
Vagy amikor a korlátozó nézőpontjaid teszik ugyanezt. Erre van egy szemléletes hasonlatom. A korlátozó nézőpontok olyanok, mint a gumipók. Ahogy mész előre, a gumipókod egy ideig enged, majd egyre jobban megfeszül, végül visszaránt. Ha felismered ezt, akkor elvághatod, és mehetsz tovább. Vagy járhatod ugyanazokat a köröket a nézőpontjaid fogságában.
Irigykedve nézzük a mediterrán népeket, milyen lazák, mennyire megélik az élet könnyedségét.
És sokkal könnyebb őket rosszá tenni, és azt mondani lusta fajták, mint felismerni, hogy mi mit tehetünk, hogy ne egy küzdelmes, unalmas, áldozatisággal telt életünk legyen.
Mivel olvasod ezt az írást, biztos vagyok benne, hogy te a változást szeretnéd, és nem azok közé tartozol, akik áldozatként szeretnék élni az életet. Neked arra kell figyelemmel lenni, hogy ne engedd meg, hogy visszahúzzon a környezeted, az eddigi életed, a tapasztalataid, és az azokból kialakított nézőpontjaid.
Képes vagy rá! Kérdés, hogy hajlandó vagy-e rá?
Önmagadért! És azért, hogy mintát mutass, lehet így is! Nem kell mást tenned, mint fogadnod az élet csodálatosságát. Ezt akkor fogod tudni megtenni, ha felismered, hogy minden az élet része. Az is, ami nem tűnik nagyszerűnek. Amiatt nem nagyszerű, hogy megítéltük, és azt mondtuk, ez pocsék. Pocsék, hogy elhagyott a párom, pocsék, hogy nem megyek nyaralni, és pocsék, hogy a gyerek rosszul tanul. Azonnal jön egy ellenállás, én ezt nem akarom, tűnjön el, falak fel, majd az megvéd. És máris kész a korlátokkal teli, lehangoló élet!
Szóval, ha fogadod, ami jön, engeded, ami megy, akkor teljesen más életet teremthetsz magadnak.
Nagyon könnyű meglátni a szépséget a klassz dolgokban, és mi lenne, ha ugyanezt tennénk azzal is, ami kényelmetlen? Mi az ajándék benne, amit észre vehetsz?
Ez a kulcsa az orgazmikus életnek! Ha nem tudod fogadni a kényelmetlent, akkor nem fogod meglátni és nem tudod igazán befogadni a csodás dolgokat sem. Mert a fal ott lesz közted, és a valódi élet között. Gyakorlatilag nem élsz, ha fent vannak a falaid.
Felhúzott falak közt nincs élet!
Tudod miért vannak akkora hatással az emberekre a fülledt, erotikával átfűtött videoklipek és zenék? Mert van bennük áramlás. Erre az áramlásra vágyunk. Az energiák kavalkádjára, vérpezsdítésre. Hajtjuk a szexet, kergetjük a szerelmet, mert ott egy pillanatra megkapjuk ezt. Lekorlátozzuk a szexre az orgazmust. Annyira bezártuk magunkat, hogy csak a szexben vagyunk befogadók, és sebezhetőek (van, aki ott sem), az összes többi területen vastag falak mögül szemléljük az életet, és vágyakozunk.
Csakhogy az élet orgazmikussága ott van mindenben!
Felismernénk végre, hogy ott van bennünk is? Mindig is ott volt, csak mélyen elzártuk, mert a környezetünk nem tudta befogadni a lényünk orgazmikusságát, amivel érkeztünk, így inkább elzártuk a csapokat. De ha azon szerencsések közé tartozol, akik nem teljesen zárták el, még gyerekként, akkor lehet, hogy később tetted meg, mint én is. Amikor bevettem, hogy ez rossz, helytelen, és legfőképpen nem spirituális. Brrrr… Rengeteg munkát tettem bele, hogy visszafordítsam ezt. Aztán rájöttem, hogy felesleges megpróbálni visszacsinálni, az sokkal több energia, és sokkal kevésbé hatékony, mint választani valami mást.
Mi lenne, ha te sem azt várnád, hogy valaki kihozza ezt belőled, ami olyan lehet, mintha lőréseken kellene átszivárogtatni.
Mi lenne, ha leengednéd a falakat, és választanál mást. Túl könnyű lenne?
Ugyanis ezt tartósan, egyedül csak mi tudjuk kihozni magunkból, azzal, hogy leengedjük a falainkat és felvállaljuk önmagunkat. Ha megtennénk, akkorát robbanna, hogy beleremegne a világunk. És ez ijesztő. Ezért inkább éltünk eddig elzárva, szomjazva rá.
Itt az ideje, hogy ez változzon!
Csak önmagadként létezve lehetsz boldog! Hozd meg azt a választást, hogy befogadod az élet orgazmikusságát, és megnyitod a sajátodat is a világnak, és legfőképpen önmagadnak.
Mi mindenre lenne ez hatással az életedben, és a világban?
Szeretnél tippeket, ami hozzájárulhat, hogy önmagad légy? Akkor iratkozz fel itt a 21 TIPP-re:
Adatkezelési tájékoztató itt >>
És itt a videóklip, ami inspirálta ezt az írást.
