Annyiszor hangzott már el ez a három szó, hogy itt az ideje beszélni arról, hogy mit is jelent. Ez a kulcsa minden változásnak. Itt kezdődik az átalakulásunk. Anélkül, hogy el lennénk köteleződve magunk, az életünk mellett, nem tudjuk létrehozni azt, amit valójában szeretnénk.
Az elköteleződés szó már régről ismerős, hiszen mindenki az elköteleződést várja el tőlünk. Gyakran köteleződünk el a párunk, a gyerekeink, vagy éppen a szüleink, a cégünk, a munkánk, a barátaink, esetleg a testedzés, az egészséges táplálkozás, politikai pártok, spirituális irányzatok vagy egy márka mellett.
És mert eddig leginkább nem magunk mellett köteleződtünk el, sok esetben nyűgnek éljük meg.
Nem meglepő, ha egyszer csak fejvesztve menekülünk ettől a rengeteg elköteleződéstől, különösen, ha kapcsolatról, házasságról vagy más kötöttségekről van szó. És vannak, akik menekülés helyett beáldozzák magukat, belemennek, mert jó gyerekek, mert azt tanították nekik, hogy ez a helyes.
De valahol a tudattalanban pontosan tudjuk, hogy ezek nem értünk vannak, és a mások felé való elköteleződés valójában nem szolgál minket.
Amikor elköteleződünk valaki, vagy valami más mellett, akkor ezzel feladjuk önmagunkat.
Kiállunk önmagunk mellől! Az elköteleződésünk következtében olyan ígéreteket teszünk, és olyan életre szóló kötelezvényeket alkotunk meg, akár írásban, akár szóban, amit egyáltalán nem biztos, hogy mindig jóérzéssel tudunk követni majd. Amikor meg úgy megyünk utána, hogy az nem igazán könnyű nekünk, akkor ismét csak feladjuk miatta önmagunkat. Vagy ha már nagyon terhes, és mást választunk, akkor nagy eséllyel bűntudatunk támad, úgy érezzük megszegtük az ígéretünket.
Mert mi van, ha megváltozik valami az igényeinkben, a nézőpontjainkban, és már nem tudunk, nem akarunk kiállni valamiért, ami nem a miénk, ami nem örömteli számunkra? Sokszor akkor is megyünk tovább, elfedve a bennünk lévő kényelmetlenséget, csak mert egyszer elköteleztük magunkat mellette. Cikinek érezzük kinyilvánítani, hogy valami megváltozott bennünk, vagy abban, ami mellett letettük a voksunkat, így inkább feladjuk magunkat.
Az adott szó, az ígéret az valami olyasmi, amit nem illendő felrúgni, hiszen ez mutatja meg egy ember tisztességét – tanítja nekünk a világ. Így összeszorított fogakkal, kedvtelenül, de csináljuk. Még akár életeken át is betartjuk a valaha tett fogadalmakat, ígéreteket, szerződéseket.
Mit csinálunk magunkkal?
Feláldozzuk magunkat olyan csinált eszmék oltárán, amit nem mi alkottunk, és ami egyáltalán nem támogatja az életünket. Nem mondom, hogy ne házasodjunk meg, és ne kössünk szerződéseket. Csak azt mondom, hogy teljesen más platformról építkezzünk, mint eddig és bátran bontsuk fel, ha már nem működik nekünk. És lehetőleg ne tegyünk ígéreteket, fogadalmakat, még magunknak sem. Olyat sem, hogy jövőre lefogyunk, meg olyat sem, hogy megígérem, hogy elmegyek veled moziba, sőt olyat sem, hogy életem végéig szeretni foglak. Ha mégis teszünk ilyen kijelentéseket, akkor legalább mi magunk ne vegyük be őket, mert ezekkel leláncoljuk magunkat.
Ha kizárólag saját magunk mellett köteleződnénk el, akkor nem állna elő ilyen helyzet.
Hiszen a saját változásunkat azonnal érzékelve, tudnánk mindig afelé haladni, ami számunkra működőképes. Nem kötnének ígéretek, és nem kellene feladnunk őket, vagy magunkra kényszeríteni, hogy megtartsuk.
Kiszámíthatatlannak tűnnénk a környezetünk szemében?
Valószínűleg igen. Na és? Ha jól érezzük magunkat az életünkben, akkor kevéssé izgat, mennyire fogadják el a döntéseinket, mennyire ítélnek meg. És most egyáltalán nem arról van szó, hogy másokat egyáltalán nem veszünk figyelembe! Ahol csak tudunk, ahol nem önfeladás, ott megtesszük ezt, és olykor valószínűleg akkor is, amikor érzékeljük, hogy valami mást szívesebben csinálnánk.
De szabad választásból tesszük ezt, tudva, hogy ez most annyira nem könnyű, és nem azért, mert valaki más élete mellett vagyunk elköteleződve. Előbbi esetben van választásunk, és ha a nehezet választjuk is, akkor is a mi választásunk alapján megyünk. Az elköteleződést meg egyszer meghoztuk, és utána anélkül, hogy ránéznénk, működik-e nekünk, csak megyünk robotpilóta üzemmódban.
Ha minden pillanatban egyedi választásokat tudunk hozni, annak megfelelően, hogy mi az, ami könnyű a számunkra, akkor mindig a jelen pillanat határozná meg azt.
Mi mindent választanánk akkor, ha nem a mások felé való elköteleződés lenne az irányadó? Hogyan éreznénk magunkat az életünkben? Mi mindent tehetnénk bele a kapcsolatainkba, a céljainkba, az üzleteinkbe, az életünkbe?
Szeretnél tippeket az önkifejező, stílusos és kortalan önmagadhoz? Akkor iratkozz fel a 21 TIPP-re itt:
