Miután túl vagy az első hetek sokkján elindulhat a szakítás feldolgozása. Már tudatosítottad, hogy vége, és szeretnél továbblépni. Mit tehetsz, hogy ez könnyedén menjen, és mi mindennel akadályozhatod a folyamatot? Erről szól ez a cikk.
A közvetlen szakítás utáni időszakról írt cikkemet is érdemes elolvasnod, akkor is, ha már több idő telt el azóta.
Kezeld a hiányérzetedet
Ha már jó pár hete vége is a kapcsolatnak valószínűleg még ott tombol benned egy erőteljes hiányérzet. Nincs jelen az életedben, akit talán még szeretsz és akihez ragaszkodsz. Nem kommunikáltok, így elvonási tüneteid lesznek, és borzasztóan hiányzik a másik. Ilyenkor gyakran felbukkannak képek a múltból, amikor jól éreztétek magatokat együtt, és emiatt nosztalgikus érzések fognak el. Lehetséges, hogy közben felruházod olyan tulajdonságokkal a kapcsolatot, vagy a volt társadat, amik benne sincsenek. Idealizálsz egy olyan képet, ami korántsem volt annyira tökéletes.
Mi lenne, ha elismernéd, hogy ha ez egy működőképes kapcsolat lett volna, akkor még most is együtt lennétek?
És mindegy, hogy mi, vagy ki miatt, de a lényeg az, hogy nem volt minden rendben. Abba kapaszkodni, hogy de működhetett volna, ha….. teljesen felesleges.
Ha a hiányérzet annyira erős, lehetséges, hogy éppen azon gondolkodsz, hogy jó lenne kapcsolatba lépned vele, esetleg rábeszélned, hogy változtassa meg a döntését. Vagy ha azt nem is, keresel jól hangzó indokokat, hogy felkeresd. Ismerd fel, hogy ezek mögött mi a valódi motivációd. Mit vársz a találkozástól? Ezen a ponton nem a legjobb választás kommunikálni az exszel, mert ez feltépheti a sebeket. Lehet, hogy később, ha szeretnél jóban lenni vele, akkor működni fog, de ez még nem az a szakasz.
Mi segítheti a szakítás feldolgozását?
1. Tudatosítod, hogy vége
Mi lenne, ha tudatosítanád, hogy a kapcsolatnak vége, és elengednéd a dédelgetett álmodat, hogy ti életetek végéig együtt lesztek. A remény, hogy majd visszajön, meggondolja magát, rájön, hogy nem tud nélküled élni, csak a te helyzetedet nehezíti. Lehet, hogy idővel valami ezekből mégiscsak megvalósul, de most ebben a pillanatban arra a tényre tudsz támaszkodni, hogy elment. (Másrészt az újrakezdett kapcsolatok többsége később se nagyon tud működni.)
2. Megengedésben vagy a helyzettel és lezárod a múltat
Mi lenne, ha megengedésbe kerülnél az ő választásával? Sokan elkezdik boncolgatni, hogy mi miért történt, mi vezetett ide. És még többen vannak, akik azt erősítik, hogy az a módja a szakítás feldolgozásának, hogy magyarázatokat keresünk, és a megértést sürgetjük.
Egyáltalán nem. Sőt. A múlt boncolgatása, a miértek ismételgetése a múltban tart, és nem visz közelebb a megértéshez sem. Egyszerűen mert a szavak szintjén, az elme szintjén nem tudod megérteni a másik motivációit. Ehhez ugyanazokkal a tapasztalatokkal, nézőpontokkal kellene rendelkezned, mint ami neki van, ugyanonnan kellene jönnöd. Akkor adnád a szavaknak ugyanazt a jelentést, mint ahogy ő érti őket. Bármilyen kis eltérés a gondolkodásban megakadályozza a teljes megértést. Csakhogy te más gyökerekkel rendelkezel, más nézőpontjaid vannak, másként értelmezed a dolgokat, mint ő. Számodra ugyanaz a szó más jelentéssel bír, mint az ő számára.
Logikailag sohasem fogod megérteni, mi történt valójában. Csak feltevéseid lehetnek róla, egy lehetséges verzió, ami a közelében sincs az igazságnak.
És ha mégis úgy érzed megértetted, akkor mi történne? Mi van utána? Mihez vinne közelebb? Semmihez. Persze az elméd megpróbálja elhitetni veled, hogy erre a továbblépéshez van szükséged, meg amiatt, hogy egy következő kapcsolatban ne kerülj ugyanilyen helyzetbe. Csakhogy nincs két ugyanolyan helyzet, és nincs két egyforma kapcsolat. Ismered a mondást: „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”. Így általános következtetéseket sem érdemes levonni, gondolván, hogy ezek majd segítenek, hogy később ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. Ami az egyik kapcsolatban nem működik, nem jelenti, hogy egy másik kapcsolatban sem működne. Mi lenne, ha a túlbecsült tapasztalatok helyett, az automatizmusok helyett, inkább egyedileg az adott helyzetben totális jelenlétben használnád azt ami az éberséged szerint éppen működik.
3. Az elengedést nem teszed a megértéstől függővé
Tudom, hogy bevetted, hogy az elengedésnek része a megértés, de ez nem igaz. Ha ezt igazzá teszed a magad számára, akkor soha nem fogsz igazán tovább lépni. Ha a megértésre vársz, akkor nem lesznek elvarrva a szálak sohasem, mert mindig fel fog bukkanni valami új, ami még nincs megértve, és ez akadályozni fogja, hogy teljes nyitottsággal vegyél részt a következő kapcsolatodban.
Az elméd ugyanis sosem elégszik meg a kapott magyarázattal. Ha most megkérdeznéd a volt partnered, és mondana valamit, akkor az elméd azonnal rákezdene a kételkedésre.
„Az lehetetlen, az úgy nem lehet, még mindig nem értem, nincs meg az összes kocka, ami kell.”
És tovább pörgetné a sztorit. A megértés tehát, ahogy azt a világ használja felesleges.
Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz valamikor az idők folyamán valamilyen éberséged arra, hogy mi volt itt valójában. Csak az nem az elmédből fog érkezni és nem a szavak szintjén mutatkozik meg. Lehetsz éber a szavak mögött meghúzódó energiákra, amik az elhangzott szavakkal a legtöbbször köszönőviszonyban sem lesznek. És ez éppen akkor tud bekövetkezni, ha félreállítod az elmédet, és teret adsz annak a tudásnak, ami eredendően a tiéd, és csak azért nem tud megjelenni, mert az elméd akkora zajt csap a fejedben, hogy teljesen elnyomja a benned lévő tudás hangját.
4. A megértés helyett a megismerésre törekszel
És ez most itt nem csak játék a szavakkal. Azt értem ez alatt, hogy nagyon sokan megrekednek a nagy általánosságok, az ideák, a sztereotípiák szintjén. Azt hiszik, hogy értik, közben meg csak van róla egyfajta képük, ami a legtöbb esetben a sztori valamilyen agyonbonyolított, vagy éppen lebutított változata. Ennek oka pontosan az, hogy ezeknek az ideáknak a szemüvegén keresztül néznek, és valójában nem látnak. Nincsenek jelen, nem éberek arra, ami van, hanem a tanult automatizmusokat futtatják. A „tananyagot”, amit bevettek a világból, könyvekből, másoktól, vagy korábbi tapasztalataikból. Nem ismerik sem a volt partnerüket igazán, sem önmagukat. Kivetítettek egy képet, létrehoztak, vagy átvettek egy csomó nézőpontot, és elhitték, hogy az van. Nem vizsgálják, hogy most ebben a pillanatban működik-e, itt és most igaz-e nekik. Elfelejtették, hogy a saját életükre csak ők láthatnak rá, és minden más csak okoskodás. Akkor is, ha olyan mondja, aki nagyon tanultnak, tapasztaltnak és okosnak tűnik!
Ha úgy érzed, te is beleestél ebbe, akkor most lehetőséged van valami másra. Mi lenne, ha a megértés helyett a megismerésre törekednél. Ha nézőpontok és ítéletek nélkül látnád a kapcsolatot, a helyzetet, a volt partneredet, és elsősorban önmagadat. Ez mennyivel vinne közelebb téged az elengedéshez? Vagy éppen adna valódi megértést (éberségből), nem pedig azt, amit kilogikáztál.
Még egyszer mondom:
A saját életedre csak te láthatsz rá, te tudhatod, mi működik neked! Minden más csak okoskodás, bárki is mondja azt!
És ez nem azt jelenti, hogy ne kérj támogatást másoktól, hogy ne hallgasd meg amit a szakemberek mondanak. Hanem azt, hogy ezt pusztán egy lehetséges útnak tekintsd, egy információnak amit te magad formálsz a saját életedre. És bátran vesd el, és válassz mást, ha neked más válik be, más működik, vagy te másként érzékeled. A saját tudásoddal menj! Leginkább az a segítség lesz hatékony, amikor a szakember nem rád akarja tolni a saját igazát, amikor nem kinyilvánít, és megmondja, hogy mit kell tenned, hanem abban segít, hogy rálelj a saját tudásodra. A választásokat neked kell meghoznod, az utat neked kell végig járnod! És ez ott kezdődik, hogy hajlandó vagy megismerni önmagadat, a saját működésedet, azt, aki vagy!
5. Elkerülöd a vele való kontakt minden formáját
Azon túl, hogy abbahagyod, hogy megértsd a helyzetet, mi lenne, ha jó ideig kerülnéd a vele való kontaktálást, a közösségi oldalakon a profiljának a nézegetését, a neki való irogatást. Tiltsd le, radírozd ki (átmenetileg) az életedből. Kérd meg a barátaidat is, hogy ne vigyék a híreket neked, ha ők tudnak róla. Ha van valami, ami rá emlékeztet, akkor lehetőleg válj meg tőle, vagy pakold el. Változtasd meg a környezetet, ha együtt éltetek. Ez így most nem megtagadása a közös multatoknak, hanem a feldolgozás elősegítése. Ha majd túl leszel rajta, változtathatsz ezen, ha szeretnél.
6. Megengeded magadnak az érzéseidet, anélkül, hogy elítélnéd magad miattuk
Bármilyen érzés felmerül benned, legyen az bármennyire is elítélendő a társadalom szemében, azt engedd meg magadnak. Ha nincs rajtuk ítélet, hogy az rossz, akkor csak egy érzés marad, amit megélsz, aztán szépen elengedsz. Ezekről már írtam a Szakítás után cikkben, ott többet olvashatsz róla.
7. Nem tekinted a saját értékítéletednek a szakítást
A szakítás nem a te értékítéleted! Nem azért történt, mert te valamit rosszul csináltál. Az, hogy elfogadod a döntését, még nem jelenti azt, hogy legyőztek, kidobtak a kukába! Te igenis értékes vagy és egyedi, legfeljebb az exed nem értékelte. Ő sem rossz emiatt. Elváltak útjaitok, mert mást szeretne, mint amit te adsz neki. Te pedig azt adod, amit adni tudsz! Lesz majd olyan, aki értékelni fog azért, aki vagy! Senkinek sem kell megváltozni, vagy kompromisszumokat hozni, csak rátalálni arra a személyre, akivel harmóniába tud kerülni.
Szóval kérlek, hagyd abba önmagad bántalmazását, okolását a történtek miatt. Akkor is, ha sok helyen azt olvasod, hogy tudnod kell, milyen hibákat követtél el, hogy azokat majd később ne kövesd el újra. Még egyszer mondom, senki sem hibás. És hibák sincsenek! Mindketten azt adtátok, amit tudtatok, és ha az a másiknak nem volt megfelelő, az nem jelenti azt, hogy rosszak vagytok és meg kell javulnotok!!!!!
Lehetséges, hogy nem mindig a lehető legjobb választásokat hoztátok, de nem azért, mert a választás volt a rossz, hanem azért, mert nem arra vitt, amerre menni akartatok. És ezt el lehet ismerni, lehet rajta változtatni, viszont ne tekintsd ezeket hibának.
Nem vagy rossz, soha nem is voltál!!!
8. Tudatosítod, hogy ettől nem ment tönkre az életed véglegesen
Tudnod kell, hogy nem ő volt az egyetlen, akivel boldog lehetsz. Sokszor a megélt veszteségérzés abból is adódik, hogy ebben a nagy „keresd a lélektársad, akiből csak egy van” divatban, bevetted, hogy ez igaz. És elhitted, hogy ő volt AZ.
Egyrészt nem ő volt. Másrészt, ha voltak is pozitívumai a kapcsolatnak, mégsem működött igazán. Vagy egy ideig működött, aztán már nem. Ha működött volna, ha most ebben a pillanatban ő lenne a számodra a lehető legjobb partner, akkor most is együtt lennétek.
Harmadrészt, számos olyan személy rohangál a Földön ebben a pillanatban, akivel működőképes kapcsolatot tudsz felépíteni. Az abbéli félelmed, hogy éppen most veszítetted el az egyetlent megakadályoz abban, hogy észrevedd majd őket, amikor amúgy kész lennél rá.
Hajlamosak vagyunk bevenni, hogy az a jó, ha egyetlen partnerrel éljük le az életünket. Mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha ez sem jó vagy rossz?
Ha nem ítéled meg, hogy a továbblépés az rossz, és nem vagy értékes, ha már nem vagytok együtt, akkor milyen új lehetőségek nyílhatnak még meg neked?
Amiket esetleg most még elképzelni sem tudsz? Mi van, ha addig maradsz benne egy kapcsolatban, amíg az működik és hozzáad az életedhez, és amikor már nem, akkor ragaszkodás nélkül lépsz tovább?
Ehelyett mi leginkább mit csinálunk, foggal körömmel ragaszkodunk pocsék kapcsolatokhoz, attól félve, hogy ő volt az utolsó lehetséges jelölt a Földön.
9. Nem veszed be a statisztikákat
És ha már itt tartunk, elengednéd azt a társadalmi nézőpontot, hogy sok a nő és kevés a férfi? Lehet, hogy azt látod, hogy nők sokasága él egyedül, mert égen-földön nem lát egy normális férfit sem. Lehet, hogy neked azt mondják hasonló helyzetben élő ismerőseid, hogy ők szeretnének társat találni, de nincs. Neked ezt nem kell bevenned! Aki valóban szeretne valamit, az megteremti. Aki meg csak beszél róla, és csak látványtervez, ő legbelül nem szeretne. Ennek oka elég összetett lehet, most ebbe ne menjünk bele.
10. Nem használod bokszzsáknak az exed
Beszélgess a barátaiddal (inkább azokkal, akik képesek csak meghallgatni, és nem osztják az észt neked), vagy írj naplót arról, mi van benned, de lehetőleg ne zúdítsd rá az exedre a dühödet, a csalódottságodat. Nem azért, hogy nehogy megbántsd. Hanem amiatt, mert semmire nem lesz jó, és később rosszul érezheted magad miatta. Valószínűleg, mivel ő a másik érintett, nem fogja tudni befogadni, és nem is fogja megérteni. Támadásnak veszi, amiben meg kell védenie magát, és egy állóháború alakul ki köztetek. Hosszútávon ez nem igazán támogat téged!
Persze ha van mondanivalód számára, akkor ne tartsd magadban, csak ezt ne haragból, dühből tedd, hanem mert mondjuk a lezárást segíti számotokra a mondanivalód. Egy ilyen fajta lezárás akkor lehet jó, ha nem szétcsúszol tőle, sőt nem is úgy vágsz bele, hogy még magad sem tudod, milyen reakciókra leszel képes. Mi lenne, ha mielőtt ezt a lépést megteszed, beleállnál az erődbe, és nyugodtan, a valódi lezárás szándékával tennéd helyre őt, és a dolgokat magadban.
11. Új inspirációkat keresel
Sokat segíthet egy új elfoglaltság, ami friss energiákat visz az életedbe. Valami, ami eltereli a figyelmed, új kihívások elé állít, és amiben feltöltődhetsz. Sokan az új inspirációt egy új kapcsolatban látják, de az nem az. Erről még lesz szó.
Mi az ami nem segít a szakítás feldolgozásában, és még lehet, hogy hátráltatja is? (Vagyis mit ne tegyünk szakítás után?)
Értelemszerűen az, ha az előző pontban leírtaknak éppen az ellenkezőjét csinálod. Most ezekre itt nem térek ki újra.
Ezeken túl, vannak olyan megküzdési stratégiák, amik inkább hasonlítanak a „söpörjük a szőnyeg alá a helyzetet” álmegoldásokhoz, mint valódi feldolgozáshoz.
1. Két kanállal falod az életet
Vagyis a fájdalom elterelése címén, ha beleveted magad az egyéjszakás kalandozásokba, a végtelen bulizásba, a „leiszom magam a teljes tompulásig” programokba. Ezek átmenetileg feledtetik ugyan a kínzó érzéseidet, de biztos, hogy ennél többre nem jutsz velük. Miután kijózanodtál ugyanúgy eléd tornyosul a helyzet, ráadásul még pocsékabbul is fogod érezni magad.
2. Máris új kapcsolatban vagy
Ugyanez a helyzet, ha pillanatok alatt egy új társ karjában kötsz ki. Sérült lélekkel belekapaszkodsz valakibe, aki tovább erősíti a labilitásodat, és aki által függővé válsz.
Szerinted ez mennyire jó alap egy új és működőképes kapcsolathoz?
Semennyire. Nagy eséllyel megfojtod a kapcsolatod, mert azt várod tőle, hogy megmentsen. Csakhogy téged nem kell megmenteni, hiszen nem vagy elveszett. Éppen csak még nincs itt az ideje.
Ha van olyan személy a közeledben, akihez szívesen közelednél, inkább kicsit altasd a dolgot, és ha már túl leszel a szakítás minden traumáján, és feldolgoztad, térjetek vissza rá.
Már csak azért is jobb ez így, mert nem a sérült, pátyolgatásra, megmentésre éhes valakit ismer meg benned, aki egyébként nem is vagy, hanem meg tudod mutatni az erődet, azt a lényt, aki amúgy vagy, amikor jól érzed magad a bőrödben.
3. Szerepeket kezdesz játszani
Óvatosan bánj a drasztikus, hirtelen felindulásból elkövetett változtatásokkal. Ilyenkor nagyon sok nő abban látja a „gyógyulása” kulcsát, hogy új hajszínt, frizurát csináltat, vagy plasztikai műtéten esik át. Esetleg elkezd úgy öltözni, ahogy korábban soha, és ami nagyon távol áll a személyiségétől. Vannak, akik olyan viselkedési stílust vesznek fel, amivel megpróbálják elfedni a fájdalmukat. Boldognak tűnő fotókat posztolnak magukról, mintegy üzenetképpen az exnek, azt a látszatot keltve, hogy túl vannak rajta. Elkezdenek más emberként létezni a világban.
Ezzel az a gond, hogy ha nem önmagad vagy, akkor nem fogod jól érezni magad, és nem leszel hiteles sem.
Ne akarj más lenni, hiszen eddig sem volt veled semmi baj!
Lehet változtatni, finoman, és csak akkor, amikor nem a megbántottság, a düh, a harag, vagy a „szegény én” dráma a motiváció! Olyasmit ne tégy meg, amit később, tiszta fejjel megbánhatsz.
Felteheted a kérdést magadnak:
Ha most nem ebben a helyzetben lennék, megtenném ezt?
Magamra tetováltatnám azt a szót? Lilára festetném a hajam? Felvenném azt a mini szoknyát? Lefeküdnék azzal a személlyel?
Mennyi ideig tart a szakítás feldolgozása?
Ez teljesen egyéni. Függ a kapcsolat mélységétől, a kialakult helyzettől, a személyiségedtől. És legfőképpen attól, hogy mennyi mindent teszel meg magadért, és milyen választásokat hozol meg, hogy ne tartson túl sokáig.
Szóval, ha a szakítás utáni mély érzelmi drámát követően, hajlandó vagy minél előbb beleállni az erődbe, visszavenni az irányítást az életed felett, akkor akár pár hónap is elég lesz.
Ha viszont az elméd börtönében maradsz, a múltban kutakodsz és a logikai megértést erőlteted, akkor hosszabb lesz ez a folyamat.
Bárhol is tartasz benne, bármennyi ideig is tartson
bíznod kell magadban, és tudd, hogy képes vagy kijönni belőle.
A szakítás feldolgozását követő újrakezdésről (új élet kezdéséről) is olvashatsz.
Összefoglalva, amit most magaddal vihetsz
1. Tudatosítsd, bármi is van most, jól leszel!
2. Ehhez az kell, hogy te irányítsd az életedet, vagyis:
- kezeld a hiányérzetedet
- ez nem volt működőképes kapcsolat, felesleges dédelgetni ezt a képet
- ne akarj kapcsolatba lépni vele, akkor sem, ha nagyon hiányzik
- ne tépd fel a sebeket, nézz előre
3. Segíthet neked a szakítás feldolgozásában, ha
- tudatosítod, hogy vége
- megengedésben vagy a választásával és hajlandó vagy továbblépni, és lezárni
- nem akarod görcsösen megérteni a miérteket
- nem boncolgatod tovább az eseményeket, hanem előre nézel
- az elmédet elküldöd szabadságra, és nem hagyod, hogy lehúzzon
- megértés helyett a megismerésre törekszel, leginkább önmagad megismerésére
- átmenetileg kiiktatsz mindent, ami vele kapcsolatos (megkéred a barátaidat, hogy ne vigyék a híreket róla, nem keresel információkat a közösségi médiában sem, nem írsz neki, nem hívod fel, ha ő írogat neked, megkéred, hogy ne tegye)
- elpakolod a cuccait, amiket tőle kaptál, vagy rá emlékeztetnek
- megengeded magadnak az érzéseid, legyenek azok bármilyenek
- abbahagyod önmagad bántalmazását, okolását a történtek miatt. Senki sem hibás!
- elismered, bármi mást is sugalljon az elméd, hogy az életed nem ment tönkre véglegesen
- tudod, hogy bár statisztikailag igaz, hogy Magyarországon több a nő, mint a férfi, ez nem jelenti azt, hogy egyedül maradsz. Ha valóban szeretnél majd újra kapcsolatban élni, lesz
- nem folytatsz állóháborút az exeddel
- új inspirációkat, elfoglaltságokat keresel
4. Nem segít, sőt még hátráltathat is, ha
- ha az előzeknek épp az ellenkezőjét teszed
- ha elnyomod az érzéseidet, és ahelyett, hogy feldolgoznád, beleveted magad az életbe (piálás, egyéjszakás kalandozások, végtelen bulizás)
- azonnal új kapcsolatba lépsz és labilis lelkiállapotra építve, belekapaszkodsz és függőjévé válsz valakinek
- szerepeket kezdesz játszani, valaki mássá próbálsz válni, mint aki vagy
- drasztikus változásokat viszel véghez a külsődön, amiket később megbánhatsz
- elhiteted a közösségi médiában, mintegy üzenve a világnak és az exnek, hogy túl vagy rajta
5. Mennyi ideig fog tartani a feldolgozás?
A szakítás feldolgozása nem egy egyperces folyamat, de leginkább tőled függ, milyen gyorsan, vagy lassan lépsz túl, és kezdesz új életet. Ha beleállsz az erődbe, meghozod a szükséges választásokat, akkor könnyebb lesz.
Ha egyedül nem megy, és segítségre van szükséged, akkor várlak egyéni Access Bars kezelésen, facilitáláson. Ha érdekel, hogy mi minden rejlik benned, milyen erősségeid vannak és mivel akadályozod magad, akkor a Térkép önmagadhoz! – személyiségprofil elemzés hatékony segítség lehet neked! Ha pedig a külsődön is változtatnál, és kialakítanál magadnak egy új stíluskaraktert, akkor a Ragyogj fel! – stíluskarakter evolúcióval megteheted.
Ha szeretnél önállóan haladni és jól jönnének hozzá eszközök, akkor az Access Bars tanfolyamon kaphatsz ilyeneket.
Ha ingyenes megoldást szeretnél, akkor iratkozz fel a 21 tippre az önkifejező, stílusos és kortalan ömagadhoz.
