Paksy Kati írása arról, milyen gondolatokkal indult kapcsolata az Access Bars-al, és hogyan változott meg a véleménye, már az első alkalommal.
Imádom, ahogy Kati ír, mindig élvezettel olvasom szösszeneteit a világról. Remélem egyszer könyv formájában is a kezemben tarthatom vicces, olykor szarkasztikus írásait.
A történet, amit leírt számomra is új volt, nem is sejtettem, hogy igazából csak udvariasságból látogatott el hozzám. Annak viszont örülök, hogy azóta is újra és újra felbukkan, és meglátta az Access Barsban azt a lehetőséget, amivel örömtelivé változtathatja az életét!
Írását változtatás nélkül, az engedélyével közlöm:
“Krisztit egy kreatív írás tanfolyamon ismertem meg, ott beszélt arról nekem, hogy az Access módszerrel (is) foglalkozik. Fogalmam sem volt az egészről, nekem egy, az excelhez hasonló adatbázis kezelő rendszer jutott eszembe arról, hogy Access.
Valójában udvariasságból és visszafogott szkepticizmussal feljavított kíváncsiságból mentem el Hozzá. Felkészülés gyanánt beleolvastam a neten a témába, de csak annyi jött le (direkt nem Kriszti oldalát néztem), hogy ezt a találkozót le kellene mondanom, de már nagyon csúnyán vette volna ki magát, így inkább elmentem.
Nem sok mindent beszélgettünk, lefeküdtem egy kezelő ágyra, betakargatott, kezemet elhelyezte, és annyit mondott, hogy csak hagyjam, hassanak rám azok a gondolatok, amelyek előjönnek. Na jó, eddig rendben volna, gondoltam, azzal becsuktam szemem. Ez a kezelés a reggeli órákban történt, és nekem 11 órakor egy fontos tárgyalásom volt egy kibírhatatlanul idegesítő, pimasz emberrel, egy Ügyfelem társaságában. Előre utáltam, hogy ki fog hozni a sodromból, égni fog a képem, a fülem, és elfúl majd a hangom, és fix, hogy verni fogom az asztalt, ami nem sokat segít majd a céljaink elérésében.
Egyszer csak az „jutott eszembe”, hogy mi a csudáért tartok én egy gyerekem korú fiatal sráctól, akiről biztosan tudom (mert láttam), hogy rendszeresen visszaélt az Ügyfelek bizalmával. Rövidebben: megkárosította őket. Vagyis lopott a cége nevében. Láttam biztosan, évekre előre, hogy annak a cégnek hamarosan be kell dőlnie. Nem azért, mert látó vagyok, hanem azért, mert könyvvizsgálói végzettséggel, meg egy csomó élettapasztalattal nyilvánvaló volt, hogy gyorsan ki fog derülni, alkalmatlan dilettánsok fosztogatták az Ügyfeleket abban a cégben. Persze nagyon utálták, hogy én ezt láttam, kimondtam, és az Ügyfeleimet mentettem a karmaik közül. Ám a vitatkozási stílusukkal nem tudtam mit kezdeni. Ártatlan képpel állították, hogy 2+2 az öt, és gondolkodás nélkül hülyézték le a vén satrafát (engem), aki ragaszkodott a négyhez. Hát ettől tartottam, mert nem voltak eszközeim ellenük, mert a tények hidegen hagyták őket, és mindig úgy felháborodtam rajtuk, hogy elvittek az indulataim. Ráadásul egy Ügyfelem társaságában fogok odakozmálni!
Közben valahogy meggyőztem magam, hogy én okos vagyok, jó vagyok és tisztességes céllal megyek oda.
Párszor még el is aludtam, amíg a kezelés tartott.
A végén kisimultan, megpihenve kérdeztem Krisztitől, történt-e valami. Hogyne! Egy halom ellenállást éreztem elindulni…. Volt a talányos válasz. Na jó, gondoltam, letudtam a kötelezőt, ennyivel tartoztam akár magamnak is, és mentem a dolgom után.
A meglepetés mindjárt azon a délelőtti tárgyaláson ért. Higgadt voltam, épp egy leheletnyit gunyoros, a lila köd nem volt sehol, vágott az eszem, ahogy rendesen szokott (nem ezeknél, a dühtől fuldokolva), úgy értük el a célunkat az Ügyfelemmel, ahogyan a felmelegített kés intézi a vajon a dolgát. Nem, hogy frusztrált mérgelődés nem volt, hanem mosolyogva, intellektuális fölényünktől megerősödve kb 30 perc alatt elintéztük a dolgunkat, és egyfajta revansot is kaptam a korábbi megalázó helyzetekért. Hmmm, hogy is mondjam, alig ismertem magamra, mert pont úgy működtem, ahogy elvártam magamtól, és ahogyan szoktam, amikor nem visznek el az érzelmeim.
Volt mit csodálkoznom ezen, mert korábban már öt (igen, 5!) hasonló tárgyalásról jöttem ki ezektől feldúltan és dolgomat végezetlenül… Az autómban magamra maradva jöttem rá: vissza kell menjek Krisztihez, komolyan meg kell nézzem mi is volt ez a kezelés, itt valami különleges dolog történt!”
Paksy Kati
Kíváncsi vagy, mi ez az egész? Iratkozz fel, és küldök neked információt róla:
