Minap érdekes beszélgetést folytattam valakivel a férfi és női szerepekről, arról, hogy mit várunk el társunktól és önmagunktól, hogyan nyilvánuljunk meg nőként és férfiként, hogy ebben a közegben hogyan tudom elfogadni önmagunkat. Nem osztottuk egymás nézeteit mégis inspirált, hogy jobban átgondoljam a dolgot.
Elfogadni önmagunkat: felejtsd el a megfelelési kényszert!
Úgy érzem itt az ideje, hogy elkezdjünk másképpen nézni magunkra és egymásra. A társadalmi elvárások, a családi nevelés, hatással van ránk és őrületes megfelelési kényszert alakít ki az emberben. Egyre többen vannak, akik nem képesek teljes mértékben megélni, kibontakoztatni magukban a nőt, vagy a férfit és ettől szenvednek, rossznak érzik magukat, nem képesek szeretni és elfogadni, úgy érzik másnak kéne lenniük, máshogy kéne viselkedniük, és inkább bezárják magukat, hogy elkerüljék a sérülést.
Elfogadni önmagunkat: felejtsd el az ideákat!
Tudomásul kellene vennünk, hogy a világ megváltozott, a klasszikus értelemben vett férfi és női szerep, talán már nem is létezik. Nincs éles határ, a szerepek elmosódtak és ha azt várjuk magunktól, vagy a társunktól, hogy azt az ideát testesítse meg, mint nagyanyáink korában, akkor bizony nagy terhet teszünk rá. Lehet még hosszú ideig azon keseregni, hogy ez így nem jó, és mennyivel jobb volt régen, de a változás megtörtént, akkor is el kell fogadni, akár tetszik, akár nem. Ha már így van, nem véletlenül alakult így, ezért, akár el is felejthetjük a múltat, a klasszikust és elfogadhatjuk, hogy most nem a western hősök és csipkerózsikák ideje van.
Elfogadni önmagunkat: felejtsd el az erőlködést!
Az ember mindig is alkalmazkodott az élet változásaihoz, hiszen ez a túlélés feltétele. Most is csak ez történik. A ragaszkodással és erőlködéssel csak egyre több prosztata és potenciaproblémás, nőgyógyászati megbetegedéssel küzdő ember lesz a világban. Ne légy egy közülük. Ne erőltess magadra egy szerepet, ne akard mindenáron meggyőzni a világot, ne akarj más lenni, mint aki vagy. Éld meg, fogadd el és legfőképpen szeresd magadat és akkor egyáltalán nem számít, mennyit keresel, milyen kocsival jársz, hány partnered volt, házas vagy, vagy egyedülálló, van-e gyereked, milyen a külsőd. Ami számít, hogy bárhol is tartasz, képes legyél őszinte, hiteles ember lenni, aki tiszteli önmagát és a másik embert.
Elfogadni önmagunkat: mindegy hol tartasz, légy HITELES!
Szóval, ha úgy érzed nem az vagy, akinek szerinted lenned kéne, akkor először vizsgáld meg, mihez képest! Az összehasonlítás persze felesleges, de ha már hasonlítod magad, ne egy eszméhez, vagy másokhoz képest tedd, inkább korábbi önmagadhoz. Ha azt látod, hogy korábbi önmagad nyomába sem ér a mostaninak, akkor igenis jó úton jársz, akkor is, ha nem a klasszikus férfi, vagy női szerepeket éled. A lényeg, hogy a harmónia meglegyen benned, jól érezd magad a bőrödben, és ne érezd magad rosszul, mert nem felelsz meg egy ideának, ami ki tudja mikor alakult ki és amit a társadalom még mindig rág, mint egy gumicsontot.
