Az ember alapvetően tart a változástól, leginkább azért, mert kiszámíthatatlan. Megszűnik a jól ismert közeg, és valami új jön vele. Megfogalmazódik bennünk, rendben, változni akarok, de azért annyira nem, hogy felboruljon minden. Csak bizonyos dolgok változzanak, és az is csak minimálisan, nehogy már ne birkózzak meg vele. Olyan, mint amikor úszni szeretnél, és közben kapaszkodsz a part szélébe. Oké, a vízben benne vagyok, az legyen elég.
Bizony az nem elég!
Ha óvatoskodsz, nem jutsz semmire. Ha nem engeded el a partot, sohasem tanulsz meg úszni. Mert azt ugye te is elismered, hogy vagy úszol, vagy nem. Köztes megoldás nincs. Ha nem úszol, akkor az csak pancsolás.
Az sem vezet sehova, ha elengeded a partot, mondjuk két tempó erejéig, aztán visszakozol. És közben úgy tűnik, rengeteget teszel, csak éppen eredménye nem sok, vagy inkább semmi. Jaj, nem haladok, nem jó a módszer, nem jó a „tanár”, nem ideális a pillanat. Közben meg egyikről sincs szó. Pusztán arról, hogy akarod is a változást, meg nem is.
Nos, ha úszol is, meg nem is, akkor
- vagy nem haladsz, mert biztonsági játékot űzöl, kapaszkodsz a partba,
- vagy ha már kint vagy a nyílt vízen, ahol nincs mibe csimpaszkodni, elmerülsz.
Mondjuk utóbbi a jobbik eset, mert előbb-utóbb az életösztön elkezd dolgozni, és valahogy csak átérsz a túloldalra.
Változni akarok, mert azt mondták, hogy az nekem jó lesz
Ha elég sok önsegítő könyvet olvastál, akkor megfoganhat benned, hogy változni kéne. Mert azt tudod, hogy ami most van az nem az, amit szeretnél. Azt meg olvastad, hogy önmagadon keresztül érheted el, hogy más legyen. Na, akkor hajrá csináljuk! Csak valahogy az nem ragadta meg a figyelmedet, hogy a változás az nem úgy jön létre, hogy akkor abban az egy tényezőben változom, és az elég lesz. Hanem a változás magával hoz egy csomó minden mást is, amire most nem biztos, hogy gondolsz. Nincs is rálátásod, hogy mi fog történni. Igen, azért motoszkál ott valami, láttál már olyat, hogy valakinek szétesett az élete emiatt. Úgyhogy van benned egy kis zsigeri bizonytalanság, és ez visszatart attól, hogy fejest ugorj bele. Nem is engeded el a partot. Lebegsz két választás között.
Ott a dilemma, változni akarok, de nem engedem meg, hogy bármi megváltozhasson, csak az, amit tudok irányítani.
Segítség változik az életem, én nem ilyen lovat akartam
A bátrabbak és bevállalósabbak elindulnak, határozottan tempóznak, elindul a folyamat, aztán kétségbe esnek, amikor azt látják, hogy káosszá vált a korábban rendezettnek tűnő életük. Igaz, büdös volt, de legalább meleg. Roppant ijesztő tud lenni, amikor elindult az ember, benne van, zajlik a változás, és közben szétesik minden. Elveszti a talajt a lába alól, feltámad a bizonytalanság, és az ellenállás.
Mi lenne, ha abbahagynád az ellenállást?
Minden jelenség, ami a változásod közben megmutatkozik, annak a jele, hogy elkezd átrendeződni a dolog. Láttál már olyan filmet, amiben valaki tárgyakat mozgat a levegőben? Úgy tűnik, minden összezavarodik, hatalmas káosz lesz, megmozdul minden, van, ami megsemmisül, közben új dolgok is keletkeznek, aztán újrarendeződnek. Ehhez kell a káosz. Ugyanez történik az életedben változás idején. A szétesettség a káosz, egy új rendezettséget hoz létre.
Görcsösen törekszünk a rendre és harmóniára. Azt hisszük, hogy az a jó, és a káosz rossz. Nem vesszük figyelembe, hogy a rendet időről időre fel kell váltania a káosznak, mert a káosz teremt, a rend pedig működtet. Márpedig ahhoz, hogy együtt áramoljunk az élettel, folyamatos teremtésben kell lennünk.
Ha ellenállsz a káosznak, megakasztod a folyamatot, és ezzel lehetetlenné teszed a változást. Na, most akarsz változást, vagy sem? Ha igen, akkor megengedésbe kell kerülnöd a káosszal. Meg kell engedned, hogy az életed átrendeződjön.
Az, hogy ez meddig tart nagyban múlik azon, hogy megengedésben vagy, vagy ellenállásban. Minél inkább harcolsz ellene, annál inkább benne tartod magad. Ha viszont együttműködsz, akkor felgyorsul.
Mit hoz a változás és mit kezdjek vele?
Sokszor van egy elképzelésünk arról, hogy a változás milyen legyen, mit adjon. Ezzel újfent csak korlátok közé szorítjuk magunkat. És rendszerint nem azt kapjuk, amire számítunk. Ilyenkor értetlenül állunk a dolog előtt, és megint csak azt képzeljük, itt valami hiba csúszott a számításba, hisz ez nem működik. Érdemes feltenni a kérdést:
„Ez az amit kértem, csak másképpen jelent meg?”
Közben mi lenne, ha nem határoznánk meg előre, hogy hogyan nézzen ki az, amit kérünk? Csak tudnánk, hogy változást szeretnénk, azt is, hogy mit, és hogy az pontosan milyen alakot ölt, milyen formában jelenik meg, illetve hogyan, azt nyitva hagynánk. Lehetséges, hogy kevésbé lenne ijesztő ez az egész?
Szóval van kedved a változáshoz? Hajlandó vagy megengedésbe kerülni a káosszal, és azzal, amit létrehozol általa? Hajlandó vagy elismerni, hogy te teremtesz mindent?
Ha idáig jutva az olvasásban nem futamodtál meg, akkor te az vagy, akit örömmel facilitálnék, akár egyéni kezelésen, akár a következő Access Bars tanfolyamon.
Egyéni kezelésre itt tudsz jelentkezni>>
Access Bars tanfolyamról itt találsz információt>>
Ha szeretnél többet megtudni, mi fán terem az Access, akkor szívesen küldök információt róla, ha feliratkozol itt>>
Ha pedig mégiscsak izgat a változás dolog, és egyedül haladnál, akkor a 21 tippel megteheted:
