Vannak időszakok, amikor gyakran rád jön a sírás? Néha látszólagos ok nélkül is elszorul a torkod és úgy érzed, egy hajszál választ el attól, hogy sírásban törj ki? Mit csinálsz ilyenkor? Szabad utat engedsz neki, vagy elfojtod magadban, nehogy mások meglássák a sebezhetőségedet? Mielőtt elnyomod, érdemes tudnod, hogy a sírás elfojtása hosszú távon nem túl kifizetődő!
Természetes állapotunkban sírás elfojtása, mint lehetőség fel sem merül!
De hol van az már, igaz, amikor még természetesnek volt nevezhető, ahogyan éltünk? Gyermekként, könnyűszerrel oldottuk a bennünk lévő feszültséget. Ha valami nem volt kerek, akkor könnyedén megengedtük magunknak, hogy kifejezésre juttassuk a belül tomboló vihart. Sírtunk. Aztán könnyedén továbbléptünk, és az élet ment tovább. Egyáltalán nem értettük, amikor azt hallottuk: „Ne sírj már, nincsen semmi baj, egy okos gyerek nem sír… legyél már okosabb (erősebb).”
Főleg a fiúk lettek rendesen megrendszabályozva ezzel, náluk zéró tolerancia van e tekintetben.
Persze a felnőttek nem akarnak rosszat ezzel, egyszerűen nem tudják jól kezelni a sírást. Kellemetlenül érzik magukat, hiszen ők már régen elnyomták magukban, milyen az amikor szabad utat engednek a könnyeiknek. Nem véletlen, hogy amint síró személyt látunk, elkezdjük vígasztalni, hogy minél előbb kikerüljünk a kényes szituációból.
Arra ösztönöznek egész életünkben, hogy hagyjuk abba a sírást, hozzáfűzve, hogy ha sírsz mások előtt, akkor kimutatod, hogy sérülékeny, sőt gyenge vagy, és az nem jó. El kell hát nyomni, erősnek kell látszani. Mire felnövünk, mi is beállunk a sorba, és ugyanúgy élünk mint mások, elnyomott érzésekkel.
Mi történik bennünk, ha elfojtjuk a sírást?
Majdnem, ugyanaz, mint egy kuktában, amikor nem tud belőle eltávozni a gőz. Tudod milyen az ugye? Lehet utána festeni, mert mindent ellep a bableves… A bennünk gyűlő feszültség nem tud eltávozni, csak rakódnak rá az újabb rétegek, csak növekszik, növekszik, míg végül egy sokkal nagyobb robbanás lesz belőle, és akkor már nem biztos, hogy sírás formájában csúcsosodik ki. Lehet, hogy egy hosszú és fájdalmas betegségben mutatja meg magát.
És az is lehet, hogy nagyon hatékonyak vagyunk a sírás elfojtásában, mélyre temetve mindazt, ami kényelmetlen. Mint amikor a vulkán kialszik, és belepi néhány réteg megkövült vulkáni hamu. A mélyben azért dolgozik tovább, és nem tudhatjuk, mikor tör elő ismét. Időzített bomba tetején csücsülünk.
A sírás elfojtása tehát a legrosszabb, amit tehetünk.
Mi állhat a háttérben?
Minden, ami feszültséget okoz, az az ellenállásodban gyökerezik. Van valami, amivel nem vagy megengedésben, ami ellen tiltakozol, nem akarod, hogy jelen legyen. Mi lenne, ha belelazulnál, és ha már úgyis ott van, akkor is, ha ellenállsz, akkor is, ha nem, akkor inkább befogadásban lennél vele? Hamarabb átáramlik ugyanis, ha a megengedést választod. Az ellenállásod, csak tovább konzerválja azt, amit nem akarsz.
Szóval, a sírás, hacsak nem örömkönnyekről, vagy elérzékenyülésről van szó, annak a jele, hogy a rosszat és a csúfot nem vagy hajlandó átengedni.
Mi a jó a sírásban?
Ha megengedjük magunknak a sírást, akkor megelőzhetjük, hogy mélyen beépüljön, és korlátozó nézőpontként, kövekeztetésként, ítéletként gyökerezzen meg, az elnyomott dolog.
Megkönnyebbülés követi majd, és sokkal felszabadultabban tudunk létezni. Már nem is látjuk olyan sötéten a dolgokat. Megelőzzük, hogy kőfalakat kelljen építenünk és elnyomni a gondjainkat.
Azt azért hangsúlyoznám, hogy a sírás feszültségoldás, a sebezhetőségünk felvállalása, és nem a megoldás a problémára!
Viszont amikor sírunk, akkor átadjuk magunkat a helyzetnek, és sokkal inkább megengedésben vagyunk, mint amikor elfojtjuk. Lehet persze ez is, mint minden egy kétélű fegyver. Ha ugyanis a mögöttes energia az áldozatiság, és nem a kontroll kiengedése, akkor azért tévúton járunk vele.
Mi van, ha nem tudsz sírni?
Vannak, akik úgy érzik képtelenek a sírásra. Ha te is ilyen vagy, akkor érdemes lenne ránézned, mit döntöttél el az erőddel, a sebezhetőséged megmutatásával, a sírással kapcsolatban. Valahol, hoztál egy döntést, hogy te ezeket nem engeded meg magadnak?
Van-e más út, mint a sírás, vagy a sírás elfojtása?
Nem a sírás az egyetlen módja annak, hogy kiengedd a befeszülést. A nevetés sokkal nagyobb gyógyító, és igen, tudom, hogy nem minden helyzetben élünk vele. Mindenesetre, amikor sikerül nem jelentőségtelivé tenni egy helyzetet, akkor oldhatjuk a benne lévő feszültséget nevetéssel is.
Hosszútávon pedig a tudatosság az, aminek a növekedése, egyre kevesebb olyan helyzetet hoz létre, amiben a síráshoz kéne folyamodnunk.
Ha választod a tudatosságot, akkor az Access Bars egyéni kezeléseket és az Access Bars tanfolyamot ajánlom neked! Egyik sem garantálja, hogy többé nem lesznek kényelmetlen helyzetek az életedben. Minden a választásaidon múlik! Választod?
Itt van 21 ingyenes tipp. amivel egyedül is elindulhatsz:
