A spiritualitást félreértelmezők, fricskázók, ítélkezők máris a plafonon lehetnek ettől a szótól és az elmegyógyász elnéző mosolyával az arcukon azt gondolhatják: „jól van, mondjad csak”. Feltűnt, hogy mostanában divat lett elhatárolódni, és ledegradálni a spiritualitást. Úgy gondolom itt az ideje helyre tenni a dolgokat és megvizsgálni közelebbről, mit is jelent a spiritualitás valójában.
Spiritualitás – téves értelmezések
Akik csak messziről, mélyebb ismeretek nélkül, kételkedve nézik ezt a világot kialakítanak egy téves képet róla, miszerint ez valami ködös, megfoghatatlan valami és a valóságtól teljesen elrugaszkodott bolond, aki ebben részt vesz. A hiszékeny emberek átverésével azonosítják, amiért súlyos percdíjat kell fizetni bizonyos helyeken. De ha hajlandó valaki ezen túl látni, akkor egy egészen más értelmezést fog kapni. A spiritualitás nem merül ki a jóslásban, a számmisztikában, a napi horoszkópban, a tenyérből olvasásban, az angyalokhoz fohászkodásban, a vallásgyakorlásban, templomba járásban stb. Ezek csak módszerek, lehetőségek, melyeket igénybe vehet, aki akar, aki abban hisz, hogy számára ezek működnek. Fogadjuk el, hogy van rájuk igény, főleg azok körében, akikben még csak most nyiladozik a vágy, hogy jobban megismerjék önmagukat. Tegye fel a kezét az, aki a tudatosságfejlődése során nem próbálta megtudni mi vár rá holnap, vagy jövőre, aki még sohasem olvasott horoszkópot, vagy nem gondolta, hogy a nevében ott a sorsa. Minden technika csak a megfelelő ember kezében kel életre, és az abban bízó személy számára értékes. Mint minden területen, itt is vannak, akik magas szinten művelik, és vannak kóklerek, de ez nem a módszerek hibája!
Idővel mindenkiben megérkezik a felismerés, hogy az, hogy tudjuk a feltehető jövőnket, hogy hányas a névszámunk, hogy vasárnaponként misére járunk, vagy folyamatosan kérjük az angyalokat, mi mindent tegyenek meg nekünk, nem elég a problémáink kezelésében, megoldásában. Tudatosan használva plusz információval segíthet ugyan, de nem helyettesíti, hogy vállaljuk a felelősséget az életünkben megjelenő helyzetekért, és megvalósítsuk az életfeladatunkat, amiért ide érkeztünk.
Ez mikor következik be, az teljesen egyéni. De amíg ez megtörténik, ítélkezés nélkül hagyjuk meg a választás lehetőségét mindenkinek, hogy eldönthesse éppen akkor, mi a számára fontos és befogadható. Az, hogy esetleg mi másként látjuk, csak egy szemszög, és ne gondoljuk magunkról, hogy csak mi látjuk és éljük jól az életünket. Miért? Mert ez egyáltalán nem spirituális, és ezzel éppen azt közöljük a világgal, hogy közel sem állunk olyan magas szinten, mint hisszük. Éppen ítélkezünk, felsőbbrendűnek képzeljük magunkat, és elkülönülünk.
Na de akkor mi rejlik e mögött a sokak által lejáratott, elcsépelt, megbélyegzett „szó” mögött: spiritualitás
Amit felismertem, hogy ha jobban a mélyére nézünk, minden ember spirituális (még, ha tagadja is), csak más szavakat használ a lényeg kifejezésére. Mindannyiunkban felcsillan a testben megnyilvánuló végtelen lény, az, hogy hogyan, az inkább azon múlik, hogy a berögzüléseink mennyire engedik életre kelteni igaz valónkat.
A spiritualitás egy út, miközben járjuk, a szűrő egyre áteresztőbbé válik, és hagyja megcsillanni a benne élő szellemiséget. Az ősi bölcsesség, a tudás mindenkiben jelen van, de ahhoz, hogy ez láthatóvá is váljék, szükség van a tudatosságra és annak fejlesztésére.
A spiritualitás nem más, mint kihozni magunkból a legmagasabb minőséget. Egy önismereti, önfejlesztési, tudatosság-, és rezgésemelkedési folyamat.
Az Édesapám például, akit korántsem neveznék a köztudatban forgó értelmezés szerint spirituálisnak, óriási példát mutat nekem adakozásból, önzetlen segítségnyújtásból, életszeretetből, a problémák elengedéséből. Egyszerűen csak úgy él, hogy közben megnyilvánulnak benne ezek a magas minőségek. Mi ez, ha nem spiritualitás? Akkor ő most spirituális? Nagyon is. Tud róla? Egyáltalán nem, és nem is az a lényeg, hogy felcímkézzünk dolgokat.
Mi a spiritualitás célja?
Korántsem az, mint amit sokan, tévesen gondolnak róla, vagyis, hogy lila ködbe burkolódzva, a semmibe révedve, mormolva, kiszakadva ebből a világból, nézzünk magunk elé naphosszat. (Bár, aki ehhez érez elhivatottságot, az is rendben van.)
A spiritualitás célja pontosan az, amire minden ember vágyik: félelmek nélkül, szeretetben, kiegyensúlyozottan, egészségben, bőségben, sikerben élni, harmonikus kapcsolatokat ápolni másokkal, élvezni az életet, örömtelin és boldogan tölteni a mindennapokat.
Ugye ez nem is hangzik olyan rosszul? És egyszer sem használtam elvont kifejezéseket, ismeretlen fogalmakat.
Hogyan érhetjük el mindezt?
Csakis kitartó önmunkával, a tudatosság fejlesztésével. Azzal, hogy megtisztítjuk magunkat a korlátozó hitrendszereinktől, az egós gondolkodási szokásainktól. Elengedjük a múltat és nem aggódunk a jövőnk miatt. Így a jelenben élhetünk. Képessé tesszük magunkat a félelem nélküli életre, és akadálymentesítjük az utat a szeretet számára. Hiszünk abban, hogy minden támogatást megkapunk, amire csak szükségünk lehet. Ez a kulcsa a boldog életnek. Nagyon egyszerűen hangzik, de anélkül nem megy, hogy minden nap megtennénk a szükséges lépéseket céljaink elérése érdekében.
Milyen lépésekre gondolok?
Arra, hogy saját megfigyelőinkké válunk, nem azonosulunk a gondolatainkkal és érzéseinkkel, csak hagyjuk magunkon áthaladni őket. Arra, hogy minden reakciónkat figyeljük, észrevesszük, amikor működésbe lép az elménk és leállítjuk. Odafigyelünk arra, hogyan bánunk másokkal, és önmagunkkal. Kigyomláljuk félelemmel teli gondolatainkat, tudatalattinkba rögzült korlátozó hitrendszereinket, nézőpontjainkat. A szeretet teréből nézünk a világra, és minden helyzetre annak megfelelően reagálunk: mit tenne a szeretet ebben a helyzetben?
Vannak, akik ösztönösen így élnek, többségünknek viszont tennünk kell azért, hogy kihozzuk magunkból mindazt,ami bennünk rejlik, amitől jobb lehet az életünk. Teljesen mindegy milyen szavakkal címkézzük a folyamatot, így működünk akár spirituálisnak valljuk magunkat, akár nem.
Akkor most megkérdezem:
Tényleg a spiritualitás az, ami tűzzel-vassal üldözendő, ledegradálandó, elítélendő?
Ugye nem! Hiszen ez csak jobbá teheti a világot és benne minket, az életminőségünket és az egymáshoz való kapcsolatunkat. Ez az, ami megkönnyíti a boldogulásunkat ebben a világban. Nem élni ezzel a lehetőséggel olyan, mint fűszer nélküli főzni. Én a magam részéről tudom, hogy szeretem az élet fűszerességét, és ezt az utat nem cserélném el semmiért!
És te, hogy vagy ezzel?
Mindegy, hogy kis lépésekkel, vagy óriás léptekkel haladsz a tudatosságfejlődés útján, olykor szükséged lehet segítségre, támogatásra, egy mentorra, aki rálát az életedre és átsegít egy-egy nehezebb korszakon.
Ha kíváncsi vagy, mi zajlik benned, ami esetleg akadályozza, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél, akkor a Térkép önmagadhoz – személyiségprofil elemzéssel felderíthetjük. Ha tovább is mennél vele, akkor a Turbózd fel magad! -egyéni online konzultáció alkalmas erre. Ha a stílusod kialakítását összekapcsolnád az önismerettel, akkor a Ragyogj fel! – stíluskarakter evolúció pont erről szól.
Ha Access Bars kezelésre vágynál, akkor arra is van lehetőség!
Szeretnél még több ötletet? Iratkozz fel a 21 tippre itt
