A “megbocsátás” nem mindig, minden helyzetben okoz problémát, olykor viszont előfordul, hogy nem megy olyan könnyedén, pedig tisztában vagyunk vele, hogy semmi értelme a haragtartásnak. Gyakran szeretnénk elhitetni magunkkal, hogy mi már megbocsátottunk egy adott sérelmet, nincs harag a szívünkben. Aztán egy újabb helyzetben, újra felemlegetjük, odadörgöljük a másik orra alá, még ha viccesen is. Aztán azt mondjuk, csak poén volt… Igazából, addig, amíg egyáltalán eszünkbe jut a dolog, nem történt meg a valódi túllépés. Lényünk egy kis része, még mindig neheztel. De nincs olyan, hogy kicsit bocsátok meg, vagy kicsit haragszom. Amíg egy nyúlfarknyi rossz érzés is van bennünk, nem bocsátottunk meg. Ha a helyzetre nem tudunk teljesen semlegesen nézni, amíg elindul bennünk bármilyen indulat, icipici fájdalom, addig van még dolgunk vele.
A “megbocsátás” -téves értelmezés
Ha a nézőpontunk abból indul ki, hogy valaki, valami rosszat, elítélendőt tett ellenünk, és ő a felelős, akkor áldozatként éljük meg a helyzetet. A körülmények áldozataként lehetetlen pozitív érzéseket táplálnunk és megengedővé válnunk.
Nem beszélhetünk megbocsátásról, ha, bár meg vagyunk győződve a másik bűnösségéről, magunkat jobbnak, a másik felett állónak tartva, szinte kegyet gyakorolva bocsátunk meg.
Az sem megbocsátás, ha a békesség kedvéért úgy teszünk, mintha nem számítana, de közben tele vagyunk megbántottság érzéssel.
És az sem az, ha félelemből mélyen eltemetjük, nem veszünk róla tudomást, mégis tudattalanul minden döntésünkre hatással van.
Sokan azért nem képesek megbocsátani, mert azt hiszik, hogy a megbocsátással legalizálják mindazt, amit a másik elkövetett, mintegy igazat adva neki, elismerve, hogy helyesen döntött, és ezzel beismerve a saját vereségüket.
A megbocsátás nem annak elismerése, hogy a másik igazságát érvényesnek ismerjük el magunkra nézve!!!!
Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szemszöget választunk a helyzet megoldására. A megbocsátás szó hagyományos értelmezésében benne van az ítélkezés: „ rosszat tettél, de én hajlandó vagyok ezt elnézni neked, ha többé nem követed el.” Vagyis elítéllek és elvárom, hogy megváltozz.
Ugye te is érzed, hogy ez nem igazán az az út, ami a tudatosság útján tart, amerre haladni szeretnél!?
Szükség van-e megbocsátásra?
Az attól függ, milyen nézőpontod van a világodról, amiben élsz. A kulcs abban rejlik, hogy meglássuk és elfogadjuk, hogy minden helyzetet ami megjelenik az életünkben, azt mi teremtettünk, választottunk és nem csak úgy történik velünk. Persze ezt időnként nagyon nehéz elfogadnunk.
.
Ha az áldozat szerep helyett, vállaljuk a felelősséget az életünkben megjelenő élethelyzetekért, felismerjük, hogy felesleges minősíteni a szituációkat, sokkal jobb, ha elfogadjuk, hogy az, ami történik, a mi választásunk, és akár láthatjuk benne azt is, ami a javunkat szolgálja. Ha idáig eljutunk felismerhetjük azt is, hogy valójában nincs is kinek és miért megbocsátanunk.
.
Talán emléked is van arról, hogy például elküldtek a munkahelyedről, és te borzasztóan haragudtál a főnöködre, de később kiderült, hogy nagy szívességet tett vele, mert egy sokkal jobbat találtál helyette. Vagy tönkre ment a házasságod, ami hosszú időre nagyon megviselt, később megismerkedtél valakivel, akivel azóta is harmóniában élsz. Netán súlyos beteg lettél, és gyűlölted az egészet, hibáztattad, magadat, vagy másokat, akik miatt feltételezésed szerint ide jutottál, végül a gyógyulásod eredményeképpen teljesen megváltozott az életfelfogásod, az értékrended és boldogabb életet kezdtél élni. Persze az is lehet, hogy egyáltalán nem váltál el, mert felismerted, hogy a megrekedt kapcsolatod, milyen üzenetet hordoz számodra, megoldottad és azóta is szeretetben éltek. És még sorolhatnék rengeteg példát, de szerintem így is érted, mire utalok ezekkel.
Miért merül fel mégis a “megbocsátás”?
A megbocsátás igénye abból fakad, hogy jónak, vagy rossznak minősítjük a dolgokat. Ha megszűntetjük a bennünk lévő ítélkezést, nem lesz mit megbocsátanunk. Amikor sikerül olyan magas tudatossági szintet elérnünk, hogy már a helyzetek kialakulásakor is képesek vagyunk a megfigyelő szemével nézni a történtekre, akkor semmi sem lesz képes kibillenteni a középpontunkból, együttérzést, szeretetet és belső békét tapasztalunk meg és a megbocsátás teljesen értelmét veszti.
.
De addig, amíg ez nem történik meg, a legjobb amit tehetünk, hogy feldolgozzuk a múltbeli vélt sérelmeinket, és tudatosan odafigyelünk, hogy milyen értelmezést adunk élethelyzeteinknek. Ha úgy alakul, hogy haragot, neheztelést érzünk, semmiképpen se ítéljük el magunkat emiatt és ne is próbáljuk legyűrni, elnyomni, elutasítani az érzéseket, vagy úgy tenni, mintha nem is léteznének. Éljük meg, hiszen azok is mi vagyunk. Miután átadtuk magunkat ennek, emelkedjünk el abból a nézőpontból amiben vagyunk, és nézzünk rá magasabbról. Vegyük észre és értelmezzük a helyzetben rejlő lehetőséget a változásra, engedjük el az ítéleteinket, fogadjuk el, hogy semmi rossz nem történt velünk.
Ha kíváncsi vagy, mi zajlik benned, ami esetleg akadályozza, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél, akkor a Térkép önmagadhoz – személyiségprofil elemzéssel felderíthetjük. Ha tovább is mennél vele, akkor a Turbózd fel magad! -egyéni online konzultáció alkalmas erre. Ha a stílusod kialakítását összekapcsolnád az önismerettel, akkor a Ragyogj fel! – stíluskarakter evolúció pont erről szól.
Ha Access Bars kezelésre vágynál, akkor arra is van lehetőség!
Szeretnél még több ötletet? Iratkozz fel a 21 tippre itt
Kapcsolódó bejegyzések:
