Nő: Jaj úristen, milyen rosszul áll rajtam ez a ruha… kibuggyan a hájam a nadrágból… szörnyű milyen nagy a fenekem…. borzasztó hogy nézek ki…na a mai is egy ócska nap lesz, rossz rám nézni…. micsoda banya lettem, tele ráncokkal… drágám, ugye szerinted is…
Férfi: Lökjünk le pár sört a csülök pörire… bedobok még egy tányér gulyást, csak az íze kedvéért… na most hajthatom szét magam az edzőteremben, már nem dagad úgy az izmom, mint két évvel ezelőtt… öregszem…
Kliens: Nem értem miért nem gyógyulok, pedig én mindent megteszek, amit csak tudok… járok kezelésre, szedem a bogyókat…

Ha esetleg magadra ismersz, az nem a véletlen műve. Ha így van, akkor gondold végig, mit teszel és mit mondasz! Mert amit így ócsárolsz, az az emberi test, a Teremtő csodálatosan megalkotott és behangolt alkotása!

Vigyázz magadra, gondozd a lelked templomát!

Miért tekint az emberek többsége úgy a testére, mintha az csak egy darab élettelen hús lenne, amit lehet bántani, cikizni, tömni, hajtani, hanyagolni. Mintha nem a mi felelősségünk lenne, milyen állapotban van, mintha egy kívülálló lenne, nem hozzánk tartozna, aminek nem számít, hogyan bánunk vele.


Az ok talán az, hogy még nem tudatosult eléggé, hogy bizony a testünk egy csoda. Milliónyi sejt összehangolt működése, svájci óramű pontossággal működő folyamatok. Meg kellene becsülnünk azt, amink van. Olyan tökéletes, mint a természetben minden. És mi nem vagyunk elég hálásak azért, hogy ilyen járművet kaptunk 3D-s utazgatásainkhoz. Tudtad, hogy a tested kb. 200 évig is képes lenne működni, ha tisztelnéd és óvnád? Vigyázz rá, vigyázz magadra!
Semmilyen változás nem képzelhető el anélkül, hogy el ne kezdenénk másképpen gondolkodni és érezni a testünkkel kapcsolatban.
Nézzünk rá más szemmel, kezdjük el csodálni és szeretni és köszönjük meg neki, hogy minket szolgál. Mert ez igazi szolgálat! Az utolsó leheletéig kitart és igyekszik, hogy regenerálja magát. Beszélget velünk, csak nem halljuk meg az üzenetét. Elmondja, ha tévúton járunk, ha nem szeretjük magunkat, ha változtatnunk kéne pár dolgon. Jelez, ha valami másra lenne szüksége. Nem vagyunk egyek a testünkkel, de szimbiózisban élünk vele. Miért akarjuk kinyírni?

Így vigyázz magadra és a lelked templomára:

  • Amikor holnap beállsz a tükörbe és elkezded kritizálni magad, akkor jusson eszedbe, hogy szeretetre, törődésre és elfogadásra van szüksége, nem bántásra. Ha így teszel, meghálálja neked a figyelmet és elkezd változni.
  • Amikor holnap műkajával tömöd, akkor jusson eszedbe, hogy talán nem erre az üzemanyagra van szüksége. (A kocsidba sem sütőolajat tankolsz ugye?)
  • Amikor fáj valamid, akkor ne a fájdalomcsillapító bogyókat kapkodd, hanem hangolódj rá és kérdezd meg tőle, mi az üzenete. A legapróbb tünettel is foglalkozz, mert így előzheted meg, az erősebb tüneteket.
  • Ha gyógyulni szeretnél, akkor ne kizárólag mástól várd a megoldást, hanem bízz a szervezeted öngyógyító erejében, és add meg neki azt a figyelmet, ami ahhoz kell, hogy be is indulhassanak ezek a folyamatok.
  • Tekintsd a barátodnak, mert a legjobbat akarja neked! Azt, hogy jól érezd magad a bőrödben és az életedben. Tehet ennél többet?

Vigyázz magadra! Szeresd a tested és százszorosan hálálja meg neked a törődést!

 

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here