Azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy olyan időket élünk, amikor mindennapos a szakítás, különélés, válás. Körbenézek a környezetemben és azt látom a párkapcsolat könnyen eldobható árucikké vált. Mint egy tönkrement mosógép, vagy cipő. De tényleg nem éri meg megjavítani? Vagy legalább kísérletet tenni rá?

Amikor a legjobb döntés a szakítás

Tény, hogy vannak olyan kapcsolatok, melyekben esély sincs a változásra, mert két egymástól fényévekre lévő ember kötött átmeneti (sokszor évekig tartó) szövetséget. Nincs közös hullámhossz, azonos érdeklődés és értékrend. Az, hogy közös útra léptek, pillanatnyi „elmezavar” lehetett és sokkal jobbat tesznek egymásnak, ha tovább állnak. Ilyen esetekben beleragadni a kapcsolatba kész önsorsrontás, még akkor is, ha egyébként nincsenek viharos veszekedések és nagy drámák, pusztán hiányzik a közös kapcsolódási pont.

A szakítás, mint menekülés

Úgy gondolom, hogy ez a szakítások kisebb százaléka. A legtöbb kapcsolat két összeillő ember találkozása. Egyáltalán nem reménytelen eset, csak el kéne engedni a tárgyakkal kapcsolatban is bevált „ha nem működik tökéletesen, kidobom” attitűdöt.

A szakítás ezekben az esetekben nem megoldás, hanem menekülés a nehézségek elől. Elkerülő út, amivel a szembenézéstől próbálod magadat megóvni. Hiszen ha szembe néznél, meglátnád, hogy te is benne vagy nyakig, hogy ez így alakult. Vállalni kéne a felelősséget érte, és változtatni. Ott legbelül, a mélyben. Ez sokszor nagyobb nehézségekbe ütközik, mint megválni a másiktól, akinek nyakába varrhatod az egészet.

Kiút a szakítás csapdájából

Ha évekig (évtizedekig) vártad, hogy majd a párod megváltozik (ami persze nem történt meg), és közben az eltávolodás már kilométerekben mérhető, akkor nincs könnyű dolgod. Ha annyi sérelmet szenvedtél el, és bántást adtál, ami súlyos teherként nyomja a kapcsolatot és a lelketeket, akkor sokkal több munkára és kitartásra lesz szükséged, hogy a szakítás pereméről visszafordítsd a folyamatot. De tudnod kell, hogy nem reménytelen!

Mérd fel, mit veszítesz! Nézd végig eddigi életeteket és keress olyan pontokat, melyek arra utalnak, hogy a másik is egy érző, boldogságot kereső ember, akit valaha a szívedbe fogadtál. Vizsgáld meg, hol csúsztak el a dolgok? Mikor lehetett az a pont, amikor elkezdtetek egymástól távolodni? Mi az ami korábban ott volt, de mostanra már nyomokban sem fedezhető fel? Mit tettél, mit mulasztottál el te? Mi az, amit ha mostantól másképpen csinálsz, még vissza lehet fordítani folyamatot? Kérdezd meg magadtól, hogy lehet, hogy most ellenségként nézel arra az emberre, akit valaha tiszteltél, szerettél, akivel közös gyermekeket és életet vállaltatok? Tényleg megváltozott, vagy csak neked tűnik úgy? Ha úgy látod igen, akkor azt is kérdezd meg: Vajon mi késztette változásra? Miért érezte sarokba szorítottnak magát? Hogyan viselkedtél te, ami miatt elkezdett védekezni, vagy támadni? Ami miatt megváltoztak az érzései?

Tedd fel magadnak ezeket, és más hasonló kérdéseket. Késztesd magad annak felderítésére, mit tehetsz az ügy érdekében. Kerüld a hibáztatást, a felelős keresését és kerüld a bűntudat keltését is. Nem az számít, ki volt a hibás, csakis az, hogyan hozhatjátok helyre.

Az érzések megváltoztatásával elkerülhető a szakítás

Nézz a párodra úgy, mint az első napon. Lásd meg a szerethető lényét! Hidd el, hogy az ugyanúgy ott van, csak közétek álltak a viták, a veszekedések, a figyelmetlenség, az el nem végzett feladatok, a saját korábbi sérüléseitek, az egótok és ki tudja még mi minden.
Emlékezz rá, milyen volt, amikor ketten együtt, kiállva egymásért, szeretetben működtetek. Volt akkor valami, ami elvehette volna a kedved tőle? Valaki, aki lebeszélhetett volna róla? Ugye, hogy nem? Akkor most se hagyd, hogy mindaz, amit tettetek, vagy nem tettetek meg, ott tornyosuljon közöttetek. Ez nem a valóság, ez csak a te szubjektív megítélésed, aminek van sok más oldala is. Nézd hát máshogy!

Dönts arról, hogy megéri-e neked a fáradozást, hogy megmentsd a kapcsolatodat? Ez nem azt jelenti, hogy ezzel magadra vállalod, hogy te vagy a hibás. Azt jelenti, hogy a saját boldogságod és jóérzéseid fontosabbak számodra, mint a kicsinyes vágy, hogy nyertes-vesztes pozíciót alakíts ki. Mert ha így teszel, bármelyik oldalon állsz is, vesztes leszel.

Nem ígérem neked, hogy ha adsz esélyt a kapcsolat rendbetételének, ha vállalod, hogy megteszel mindent, ami tőled telik, ha vállalod a felelősséget a saját tetteidért, akkor biztosan megmenekül a kapcsolat a szakítástól, hiszen ez két ember döntésén alapszik. De amit állíthatok, hogy ha dolgozol magadon, és azon, hogy egy más szemszögből tudj tekinteni a párodra és a kialakult helyzetre, akkor bárhogyan is végződjön az ügy, te megerősödve, elfojtott fájdalmak és sérülések nélkül, tiszta lélekkel folytathatod tovább az életedet, tudva, hogy te mindent megtettél.

Ha pedig megoldódik, és ismét közelebb kerültök egymáshoz, akkor az a tapasztalat, amit közben szereztetek építeni fog mindkettőtöket, megerősíti és magasabb szintre emeli a kapcsolatot.
Ha úgy érzed, mindez jól hangzik, de nem tudod, hogyan csináld, akkor keress bátran!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here