A tegnapi napom pocsékul indult. Megborultam. Sötéten láttam a helyzetemet mindenféle szempontból. Megszoktam már az utóbbi időszak szélsőséges és hirtelen hangulatváltásait, hogy hol a felhők közt lebegek, hol pedig egy mély gödör mélyén keresem a kiutat. Tudom, hogy az ilyen időszakok azt jelzik, hogy nagy átalakuláshoz, magasabb szintű összerendeződéshez érkeztem, nagy dolgok vannak készülőben az életemben, mégis nehézséget okoz a kezelése. Az optimizmus gyakorlása ilyenkor nagyon nem sikerül!

Optimizmus merre vagy?

Miközben könnyfátyolon keresztül néztem a világomra, és az optimizmus hónap se nagyon tudott kihúzni a borúlátásból, egyre mélyebbre süllyedtem az önsajnálatban. Igen nekem is vannak ilyen napjaim és vállalom a sebezhetőségemet. Bár láttam, hogy most nem a jó irányba nézek, mégis jól esett átadni magam ezeknek a negatív érzéseknek. Azt is tudtam, hogy elnyomni semmiképpen nem akarom, így inkább megéltem, kibeszéltem, kisírtam magamból, és kezdett enyhülni a bennem dúló feszültség. Nem múlt el teljesen, de sokkal jobb lett. Ha lett volna időm, Thétáztam, SVT-ztem , EFT-ztem, Deeksha-ztam volna, de készülnöm kellett az esti programomra, így ezek elmaradtak. Gondoltam, majd a Bella koncert >>> még tovább oldja a bennem lévő negatív rezgéseket. De arra, ami történt egyáltalán nem számítottam!

Az optimizmus feldereng

A gyógyulás volt a téma. Már a meditáció alatt elhangzott jó néhány olyan mondat, ami igencsak betalált, de a katarzis a szünet után következett. Bella >>> meghívott három csodálatos fogyatékkal élő fiatalt, akiket a Jobb Veled a Világ Alapítvány >>> támogat. Misó, Fecó és Szilárd >>> sorsa, életszeretete teljesen letaglózott, és olyan felismeréseket hozott, amitől a gödör mélyén csücsülő kis lelkem körül, azonnal eloszlott a köd. Megmutatták, hogy így is lehet élni! Sőt, örömtelien élni! Megható volt látni, azt a boldogságot, ami belőlük sugárzott.

Hála és szeretet: az optimizmus gyakorlása

Most ahogy ezeket a sorokat írom, még most is könnyekkel áztatom a laptop billentyűzetét, és nem azért mert sajnálom őket. Őket nincs miért sajnálni, olyan érték van a lelkükben, amiről én még csak álmodom. Megtanulták értékelni azt, amijük van. Elfogadni a helyzetet, amiben élnek, és annak ellenére boldognak lenni és teljes életet élni, hogy nem tökéletes. Amiért könnyezem, az a hála, hogy megláthattam és felismerhettem, hogy már megint eltévedtem, és kívül keresem azt, amit belül kell megteremteni. Nem másnak, hanem nekem, és ehhez minden eszközöm megvan. Hit, kitartás, bizalom és cselekvés: az optimizmus gyakorlása. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy úgy élhessek, ahogyan Misó, Fecó, és Szilárd is él: belső békében, harmóniában, boldogan… Köszönöm, hogy a bennem élő szeretet és fény újra felszínre tört, és elmosta a félelmeimet. Köszönöm, hogy az amit ezen a koncerten kaptam, segített meglátnom a lényeget: a szeretet az egyetlen út. Köszönöm, hogy Misó, Fecó és Szilárd a példájukkal tanítanak és köszönöm, hogy Bella által eljutott hozzám ez a tanítás. Hálás vagyok!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here