Megfigyeltem, hogy ha olyan valakitől kapok segítséget, akitől nem reméltem, vagy a köztünk lévő kapcsolatból nem következne, sokkal erősebb spontán hálát érzek, mint azok felé, akik közel állnak a szívemhez. Valószínűleg ez azért van, mert utóbbiaktól természetesnek veszem a segítséget.

Na de jól van ez így? Miért nem érzem a hálát egyformán mindenki felé?

Ennek kapcsán a következő felismerések születtek:
A nem várt segítség a meglepetés erejével hat. Mivel nem vártam, meglepődtem és azonnal egy felfokozottabb állapotba kerültem miatta. Amire fel vagyok készülve, az természetes, megszokott és nem is vált ki olyan nagy érzelmeket. Tehát el sem jut a tudatomig, hogy hálát érezzek érte. Szóval, ha a kollégám veszi ki a kezemből a mázsás szatyrot, akkor mérhetetlen figyelmesség, míg ha ugyanezt a férjem teszi, természetes cselekvés, hiszen tőle elvárom. Ez a dolga.

És ez itt a probléma! De mégis miért vagyunk hálásak?

A hála annak felismerése, mennyi érték van az életünkben. De ha nem érzünk hálát, akkor azt sem vesszük észre, mennyi érték van az életünkben. Akkor csak azt látjuk, hogy ez is természetes, az is természetes, jár nekünk és persze várjuk a csodákat, mert más már nem képes színt vinni a mindennapokba. Ami megszokott, az hétköznapivá vált. (Kivéve persze, amikor elveszítjük, mert akkor azonnal felértékelődik.)

hálás vagyok

Miért vagyunk hálásak? A hála és a szeretés kapcsolata

Az jutott eszembe, hogy amikor mély érzéseket táplálunk, tisztelet, megbecsülés van bennünk, a párunk minden rezdülését értékeljük, ahogy ránk néz, ahogy megérint, amit mond. Hálásak vagyunk a legapróbb gesztusért. Figyelmesebbé válunk a környezetünkre is. Másként látjuk a színeket, észrevesszük a világot. Minden sokkal-sokkal szebbé és értékesebbé válik. Átöleljük a világot! Mi sugározzuk ki magunkból mindezt, azáltal ahogy érzünk.
Ahogy telnek az évek, és nem teremtjük minden nap újra és újra a kapcsolatot, már nem hat az újdonság erejével, így ha nem fordítunk rá kellő figyelmet, megfakulni látszik. Hétköznapivá lesz. Mi magunk, és az életünk szereplői, történései is azzá lesznek. És ekkor kezdünk el különbséget tenni aközött, hogy kitől érkezik a segítség. Nem tudatosan mérlegelünk, nincs bennünk rossz szándék, észre sem vesszük, mit csinálunk.
Hogy ezt elkerüljük szeressünk bele minden egyes nap újra, mindenbe és mindenkibe. Az életünkbe, a barátainkba, a gyermekeinkbe, a szüleinkbe, a társunkba. A munkánkba, a hobbinkba, a testünkbe és a világba. Ki mondta, hogy a szeretést be kell korlátozni, hogy csak egyféleképpen definiálható? Színezzük át a jelentését és érzékeljük csak úgy!

Miért vagyunk hálásak? Az áldások figyelése

Vegyük elő tudatos énünket, és figyeljük meg, hogyan működünk ebben. Vajon hányszor fejezhetnénk ki a hálánkat? Hányszor okozhatnánk örömet a másik embernek és magunknak azzal, hogy elmondjuk neki, mennyire fontos szereplője az életünknek? Hányszor emelhetnénk a belső boldogságunk szintjét, ha észre vennénk mindazt az áldást, amit nap, mint nap kapunk? Vajon felértékelődnek-e a hétköznapi történések, az apró gesztusok, ha felemeljük őket a fénybe, és úgy nézünk rájuk, mint kincsekre? Jobban fogjuk ettől érezni magunkat? Minden bizonnyal. Olyan fényben fogjuk meglátni az életünket, mint legszerelmesebb időszakunk idején. És ez belülről jön, nem függ egy másik embertől, és nem is veszíthetjük el! Ez egy igazi csoda!
Miért vagyunk hálásak? Hálás vagyok, hogy megírhattam ezt a bejegyzést, hogy vannak hozzá szavak és képek. Hálás vagyok, hogy eljutott hozzád és elolvastad, és különösen hálás vagyok, ha segített neked!

Ha hozzájárulás lehetek életed változásához, akkor egyéni Access Bars kezelésen, vagy Access Bars tanfolyamon tudod ezt igénybe venni!

Ha nem ismered az Access Barst, és szeretnél még információt, iratkozz fel itt>>

 

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here