Szülőként, gyakran felmerül bennem a kérdés, vajon jó irányt mutatok-e a gyerekemnek? Vajon az párkapcsolati értékrend, amit közvetítek, javára szolgál-e? A világ, amiben élünk számos dologban különbözik attól, amilyen 20 évvel ezelőtt volt, és ez így van rendjén, hiszen mindig mindennek változnia kell. De tudok-e rugalmasan állni ahhoz, ami ma van? El tudom-e engedni, azokat a szüleim hatására magamba szívott, de már idejétmúlt tanításokat, egészségtelen mintákat, a párkapcsolati problémák előidézőit, amik már nem segítenek? Fel tudok-e nőni ahhoz a feladathoz, amit ma egy gyermek felnevelése jelent? Ismerős kérdések?

Igyekszem ítélkezés mentesen vizsgálni a különböző helyzeteket és szereplőit. Beleélni magamat az ő helyzetükbe és megérteni a viselkedésüket, az indíttatásukat. Mindannyian egyediek és mások vagyunk, nincs két egyforma élethelyzet és nem is akarok általánosítani, de vannak azért olyan minták, amik gyakran másolódnak és ismétlődnek.

Párkapcsolati problémák forrásai: a torz viselkedési minták

Ha körülnézek azt látom, hogy a fiúk és lányok, másképpen viselkednek, mint ahogyan mi viselkedtünk. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen ma mások a lehetőségeik is. Ugyanakkor, azt is látom, hogy sokuk esetében ez a változás nem kedvez a párkapcsolatoknak, az önértékelésnek, és ennek következménye, hogy esetleg nem azt a megbecsülést kapják, amit szeretnének. Fiús anyukaként a nők tiszteletét közvetítem a fiam felé, ő viszont olykor egészen más impulzusokat kap a külvilágból.

Nincs idő a szeretetre

Mindenki szeretetre vágyik, mert csak akkor létezhet, maradhat egészséges, ha szeretet veszi körül. Mégis ebből van a legkevesebb, mert már nem marad idő szeretni egymást a nagy rohanásban. Tele feszültséggel és teljesítési kényszerrel, sokan csak arra koncentrálnak, hogy átvészeljék a mindennapokat, legyen étel, ki legyenek fizetve a számlák, el legyen végezve a munka. Az emberi szó, a figyelem már nem fér bele, így a szülő odatol a gyereknek némi pénzt kárpótlásul és pörög tovább a mókuskerékben. A gyerekek pedig egymást másolva próbálják begyűjteni a figyelmet, a törődést, a szeretetet másoktól. 13 évesen még nem feltétlenül szerelemre vágynak, inkább arra, hogy valakinek ők legyenek a fontosak, valaki rájuk figyeljen. Ezt akarják elérni, ezért jobb híján megnézik, hogyan csinálják ezt mások, a barátok, barátnők, az egy-két évvel idősebbek. Nincs senki, aki elmagyarázná nekik, hogy amit maguk körül látnak nem biztos, hogy a legjobb példa, nem biztos, hogy oda vezet, ahová jutni szeretnének, ezért belevágnak.

Párkapcsolati problémák: fiú-lány tévedések

És akkor jönnek a kudarcok, a szerelmi csalódások, a „minden fiú szemét és csak azt akarja”, „minden lány egy ribanc” tapasztalatok. És jön a kétségbeesés, de a minta egyre jobban beépül és nincs helyette más, sőt egy idő után olyan lesz, mint egy megszokott út, amit már csukott szemmel is végigjárhat az ember. S persze ha nincs térképe, nem tud arról, hogy vannak más utak is. És azt sem tudja, hogy valójában ez egy zsákutca, amivel elronthatja az egész életét, és mire felnő, a csalódásai meghatározzák a későbbi döntéseit.

A lány, aki nem hisz magában, aki nem látja értékeit, aki nem áll ki magáért, aki szexuális tárgynak tekinti magát. Aki nem tudja, hogyan szeresse önmagát. Nem tudja, hogyan válasszon párt és hogyan éljen vele harmóniában. És a fiú, aki elkényelmesedett, aki tálcán kapja a lányt. Nem kell megdolgoznia a sikerért, hiszen vannak „könnyű prédák”, akik kérés nélkül adják magukat.

Párkapcsolati problémák: kőkorszaki beidegződések

Csak az a bökkenő, hogy a fiú a vadászatra van kódolva, és elejti a könnyű vadat is, de gyorsan újabb után néz, mert a vadászösztön nem lett csillapítva. Ő is csapdában van, mert nem tudatosodik benne, miért is történik mindez. Mindenki a saját életéért felelős, de amikor arról döntünk, hogy szülők leszünk, vállaljuk azt is, hogy a gyermekünknek megadjuk azt a figyelmet és törődést, ami segíti őt eligazodni az életben. Nem csak addig van ránk utalva, amíg nem tud önállóan elmenni az iskolába. Legyünk ott később is, hogy legyen akihez fordulhat, legyen aki mintát mutat (ön)szeretetből.

Ehhez persze az is kell, hogy mi magunk rendben legyünk önmagunkkal, és képesek legyünk szeretni, de ez már egy másik írás témája. Szenteljünk hát időt ennek a fontos feladatnak, hiszen nagy részünk van abban amerre a világ tart. Gyermekeink határozzák meg a jövőt, tegyünk érte, hogy minél jobban sikerüljön nekik!

Mesélj arról, neked milyen tapasztalataid vannak erről!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here