Viszonylag kevés azoknak a száma, akik válás után könnyedén lapoznak, és kezdenek új életet. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig tartó gyászfolyamaton megy át ilyenkor. Nem érdemes tagadni, hogy valamilyen szinten mindenkit megvisel.  Az, hogy válás után hogy érzed magad, és milyen hosszúra nyúlik a feldolgozás leginkább attól  függ, mennyire éled meg veszteségként, hogy újra fel kell építened az életed.

Mennyi félelem van benned az egyedülléttel, az új élet megteremtésével kapcsolatban, és milyen gyorsan tudsz megengedésbe kerülni azzal, hogy elváltatok. És még valami. Mennyire éled meg saját kudarcodként, kicsinyíted le -, és teszed magad értéktelenné amiatt, hogy zátonyra futott a kapcsolat.

Reakciók válás után

A nők jelentős része külsejének megváltoztatására fókuszál válás után. Ilyenkor beújít egy új hajszínt, hajat vágat, vad fogyókúrába kezd (ha nem fogyott el teljesen a bánattól, míg zajlott a válás), és elkezd úgy öltözni, hogy mindenképpen észre vegyék. Ez valahol egy segélykiáltás, „újra itt vagyok a „húspiacon”, tessék engem észre venni!” Hátterében ott lehet egy belső hajtóerő, „újra, és minél gyorsabban párt kell találnom, nem tudok egyedül élni”.

Ha magadra ismertél, akkor felteheted a következő kérdéseket: Mi nem vagyok hajlandó lenni? Hol döntöttem el, hogy a kapcsolat az, aminek boldoggá kell tennie, és csak az tud boldoggá tenni? Mikor döntöttem el, hogy a kapcsolaton kívül nincs élet? A félelem amit bevettem valós, vagy egy kreálmány? Mit tehetek és ki lehetek, hogy az a végtelen, szabad lény legyek, aki valójában vagyok?

Másik részük teljesen lemond a társas életről és begubózik. Fogadalmakat tesz, „soha többé párkapcsolat” és talán még át is megy kicsit feministába. Totális ellenállásba kerül a férfiakkal, kijelentve, hogy mindegyikük selejt. Lehetséges, hogy emögött az újrasérüléstől való félelem áll? Ez az elme önvédelmi reakciója: „inkább legyek egyedül, minthogy mégegyszer sérüljek”.

Ha magadra ismertél, akkor számodra a kérdések: Mit döntöttem el, zártam ki, milyen következtetéseket hoztam és terjesztettem ki az egész világra, ami bezár, börtönben tart, és megakadályozza, hogy könnyedén szárnyaljak? A félelem amit bevettem valós, vagy egy kreálmány? Mit tehetek és ki lehetek, hogy az a végtelen, szabad lény legyek, aki valójában vagyok?

válás után

És van más lehetőség is válás után!

Mi lenne, ha abbahagynád magad ostorozást, ha nem vennéd magadra, és nem élnéd meg kudarcként azt, ami egyébként választás? Mikor döntötted el, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból? Akkor is, ha nem te kezdeményezted! Minden, ami megjelenik az életedben, a te teremtésed, és az is lehet, hogy a másik fél hajtja végre, amire lehet, hogy te magad „kérted fel”! Nem szavakkal, energetikailag! Tudod ezt így látni? Mikor döntötted el, hogy kilépsz a kapcsolatból? Még az esküvő előtt, vagy közvetlen utána? 10 éve? Ránéznél? Mi az, amit működtettél évekig, évtizedekig, amiben már régen nem vagy benne, és nem veszel részt a teremtésében?

És most ezt nem azért mondom, hogy hibáztassalak! Hanem azért, mert ha elismered, hogy te teremted az életedet, és te ezt választottad, akkor sokkal könnyebb lesz neked. Onnantól elszáll a kiszolgáltatottság érzése. Már nem érzed magad vesztesnek, nem a helyzet, vagy a másik személy áldozataként éled a napjaidat! Mennyire más az energiája, ha tudod, te választottad?

 

Mi az a könnyedség, ami megjelenhet válás után?

Ha nem arra fókuszálsz, hogy mi mindened nincsen, akkor rengeteg energiád felszabadulhat, és elkezdheted teremteni azt, amit szeretnél. Mit vehetsz észre, mi az ajándék neked itt? És ha az elméd vad tiltakozásba kezd, és rögtön rávágod, hogy semmi, akkor tedd fel még ezt a kérdést párszázszor. És egyszer csak éber leszel valami másra! Érzékeled, hogy mi az ajándék benne. Ha nem lenne benne semmi, akkor nem választottad volna!

A házasságok fele végződik válással, de lehet, hogy a szám még ennél is több. Én alig látok a környezetemben olyan személyt, aki még sohasem vált el. El tudod képzelni, hogy ezek az emberek mennyi nézőpontot, ítéletet, következtetést tesznek bele a térbe, amik ott keringenek körülöttünk? És amikor összerezegsz velük, akkor felcsíped ezeket, és igazzá teszed őket a magad számára. És elkezded pocsékul érezni magadat, mint ők.

Törvényszerű, hogy válás után, össze kell törnöd? Vagy amiatt van ez, mert a legtöbben ugyanabból a térből merítenek? És ott vágni lehet a fájdalmat, elkeseredettséget, veszteség érzést… Kihez tartozik a te érzésed, te gondolatod? A tiéd, vagy valaki másé? Csak felcsípted a világból? Visszaküldenéd a feladónak tudatossággal összekapcsolva? Ami nem a tiéd, azzal nem is tudsz kezdeni semmit.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek nem léteznek, és hogy válás után az embernek pezsgőt kéne bontania…. de miért is ne? Ki mondta, hogy ezeket a dolgokat csak fájdalmasan lehet megélni? Lehetőleg évekig tartó nehezteléssel….

Néztünk egy sorozatot, amit én nagyon szerettem, lebilincselt, mennyire klasszul megformálják a valós, életszerű karaktereket. Ez a sorozat a Hatalmas kis hazugságok. Az egyik szereplő irdatlanul haragszik a volt férjére, de valami elemi gyűlölet, és versengés van benne. Állandóan azt figyeli, hogy az ex élete milyen, és összehasonlítja a sajátjával, vajon melyiküknek van jobb élete. Persze folyton azt látja, hogy a volt társáé a jobb. Közben elfelejti élni a saját életét. Ráadásul 15 éve tekint folyamatosan vissza a múltra, és hozza be a jelenébe, tönkre téve ezzel a jelenlegi kapcsolatát.

Szóval neked hol a határ?

Hol, mikor húzod meg a vonalat, és hagyod abba a múltra való visszanézést? Akkor is, ha még csak egy hete váltál el! Rajtad múlik, meddig hagyod, hogy bekússzon a mindennapjaidba, és hol csapsz az asztalra, „most már elég”. Na abban a pillanatban zártad le a múltat, és nézel előre.

válás után

Meg kell-e értened mi történt, ahhoz, hogy valami mást teremts?

Egyáltalán nem! Sőt! A megértési vágy, az elménkből ered! És még jól meg is legendáztuk, azért kell megértenünk mi történt, hogy újra ne kövessük el, illetve, hogy megvédjük magunkat. Egy csomó módszer épül erre. Csak miközben a múltban bolyongunk, nem éljük a jelent. Behozzuk az életünkbe a múlt traumáit, ami ránehezedik a jelenlegi életünkre, és nem hagy szabadulni a múltból. Egyfajta függőséggé válik a múlt rendbetétele.

Elhiszed, hogy mindig fogsz találni rendezésre, megértésre váró dolgokat a múltadban? És mire mész vele? Nincs két egyforma helyzet. A múltbéli tapasztalatok vonszolása semmit sem ér. Arra jó, hogy ne láss tisztán abban, amiben éppen vagy! Nem leszel éber arra, ami ott van, mert a múlt szemüvegén keresztül bámulod. És soha nem jössz ki a mókuskerékből.

Másrészt úgysem tudod megérteni mások motivációit, szándékát, gondolatait és érzéseit. Mert azokra a saját nézőpontjaid szemüvegén keresztül nézel, és azt fogod megérteni, ami a saját nézőpontjaidon keresztül látható. Az nem a valóság! Csak egy nézőpont.

Szóval válás után a legjobb amit tehetsz, hogy ha meg is engeded magadnak, hogy egy picit beleülj a gödörbe, akkor azt nem húzod túl hosszan. Ezt úgy tudod megtenni, ha tudatos vagy arra is amiben vagy, és arra is, amerre menni szeretnél! Ha a kettő nincs összhangban egymással, akkor választhatsz mást! Választhatod, hogy a múlt elmúlt, és nem lehetsz már hatással rá. És a múlt sem lehet hatással rád, ha te magad nem húzod be, és adsz neki erőt. Mi az, amit teremthetsz most ebben a pillanatban? Mit tehetsz önmagadért, az életedért? Mit tehetsz a saját boldogságodért?

Ha még zajlik a válás, vagy éppen előtte vagy, akkor a Válás közben lehet szép az élet? írást is ajánlom neked!

Ha egyedül nem megy, akkor az Access Bars egyéni kezelés, vagy az Access Bars tanfolyam hozzájárulás lehet neked ebben!

 

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here