Készen állsz az újrakezdésre? A szakítás feldolgozása teljes? Rá tudsz már úgy nézni az exedre, hogy semmilyen érzelem nem hatalmasodik el rajtad? Tudsz vele úgy beszélni, hogy nem ugrik össze a gyomrod?

Ha nem, akkor még picit több időre van szükséged. Olvasd el a Szakítás után, vagy a Szakítás feldolgozása cikkeket. Ha ezeken az időszakokon túl vagy, és továbblépnél,  akkor haladjunk tovább, jöjjön az újrakezdés…

Mekkora zsák van a hátadon, tele a múltbéli következtetéseiddel?

Az újrakezdés mintegy 0. lépéseként érdemes arra is rápillantanod, hogy mi a helyzet a korábbi kapcsolatokkal? Mennyire cipeled magaddal az azokból fakadó traumáidat, a levont következtetéseket, a fogadalmakat, hogy mi az, amit többé soha…? A legutóbbi szakításodban is közrejátszhatott, hogy nem osztottál tiszta lapot a másiknak, és már amikor kapcsolatba léptetek is voltak korlátozó nézőpontjaid a múltból.

Itt az idő, hogy letedd a zsákod, és kidobálj mindent, ami nem szolgál téged, ami megakadályozza, hogy olyan kapcsolatod legyen, amilyet mindig is szerettél volna.

A múlt csak addig tud hatással lenni rád, amíg te ezt megengeded neki. Te döntöd el reggelente, hogy új fejezet kezdődik, vagy az előzőt folytatod tovább. Mindaddig, amíg az utóbbi mellett döntesz, meg kell birkóznod a múltad démonaival. Úgy kúsznak bele az életedbe, hogy szinte észre sem veszed.

Figyeld meg a mondatokat, amiket használsz, a gondolatokat, amiknek teret engedsz, az érzéseket, amik felbukkannak benned. Az ezekből kialakított nézőpontjaid teremtik az életedet.

Vagy akár le is zárhatod a tegnapot, tudva, hogy minden helyzet új, és más választásokat teremt. Akkor tudsz valóban jelen lenni, és a helyzetnek megfelelően az éberség teréből választani, ha semmi nem zavar be.

Persze ezt annyiban nem könnyű megvalósítani, hogy kell hozzá tudatosság, és kell hozzá némi gyakorlás. Cserébe viszont olyan életet teremthetsz, olyan kapcsolatot élhetsz meg, amilyet mindig is akartál, csak nem tudtad, hogyan lépj ki a verkliből, a folyamatos ismétlődésből, amivel újrateremtetted a hasonló kapcsolatokat.

Viszont sokkal könnyebb, mint ahogy azt eddig hitted, miszerint fel kell dolgoznod a múltat, meg kell értened mi miért történt.
Én ezt évekig csináltam, és sohasem lett vége. Totálisan öncélúvá vált a boncolgatás. Már nem a feldolgozás volt értem, hanem én a feldolgozásért. Mindig jöttek újabb megértésre váró dolgok, amik csak úgy felbukkantak.

Ennél ez sokkal egyszerűbb.  Meg kell akadályoznod, hogy a múlt beszivárogjon. És ez nem valamiféle betonfal felépítését jelenti akadályként, hanem sokkal inkább azt, hogy amikor felbukkan a nézőpont, a múltbéli érzés, gondolat, következtetés, döntés, vagy ítélet, akkor erre éber vagy, és megállítod. Nem hagysz neki teret, nem mész vele tovább.

Hello, itt vagy? Szuper, akkor mehetsz is vissza oda, ahonnan jöttél, mert engem nem hatsz meg.

És lehet, hogy eleinte ezt naponta 1000-szer meg kell tenned, aztán egyszer csak abbamarad. Egy kulcsa van a dolognak, észre kell venned, amikor felbukkan, és ehhez tudatosság kell, jelenlét kell. Ez az, ami pici gyakorlást igényel. Elkezdheted most, vagy még várhatsz vele évekig, de az idő így is úgy is telik, akkor minek várnál?

fiatal nő

Itt a lehetőség megismerni önmagad

Ahhoz, hogy olyan kapcsolatod legyen, amilyet mindig is szerettél volna, előtte nem árt tisztába kerülni azzal, hogy te magad milyen vagy. Lehetséges, hogy eddig leginkább a szerepeiddel és a címkéiddel azonosultál? Mit várt el tőled a környezeted, milyen legyél? Milyen címkéket tettek rád mások, amiknek elkezdtél megfelelni? Hol voltál te, ebben a történetben?

Kiderítenéd, hogy ki vagy a feléd irányuló elvárások, címkék, történetek nélkül? Mi az, amiben jól érzed magad? Amiben valóban önmagad vagy, és nem csak egy szerepet játszol?

Itt kezdődik az újrakezdés!

Enélkül csak a múltadat folytathatod tovább, és ugyanazok a gödrök várnak rád, ugyanazokat a köröket fogod megfutni újra és újra. Ha meguntad, hogy csak tepersz ebben a mókuskerékben, akkor ezt a lépést nem úszhatod meg.

Mi lenne, ha mielőtt valaki mással kerülnél kapcsolatba, először magaddal kerülnél kapcsolatba?

Az újrakezdés mérföldköve, hogy figyelembe veszed a saját igényeidet, és magadat helyezed az első helyre. Ez nem azt jelenti, hogy önzővé válsz, hogy csak te leszel a fontos, hanem azt, hogy végre te is fontos leszel. Azt kezded el figyelembe venni, hogy neked mi működik. Ehhez kell, hogy kapcsolatba lépj magaddal, és megismerd ki is vagy te.

Add meg magadnak azt, amit eddig másoktól vártál

Azt vártad, hogy a kapcsolat tegyen boldoggá? Hogy a párod tegyen boldoggá? A kapcsolat nem azért van, hogy boldoggá tegyen. A párod nem a másik feled. Ha az lenne, akkor az azt feltételezné, hogy nélküle fél ember vagy. Ez nem igaz!

Tudom, hogy vannak ilyen nézőpontok a világban, és ezek képfeliratként eszméletlenül hangzatosak, de neked ezeket nem kell bevenned. Nem kell keresned a másik feledet, a lélektársadat, aki nélkül sosem lehetsz boldog. Viszont jöhet valaki, aki szintén képes önmagát boldoggá tenni, és együtt tovább emelhetitek egymást. De amíg nem jön, addig sincs hiányérzet benned.

Ehhez a legegyszerűbb út, ha te magadat teszed boldoggá. Így nem befolyásolja a boldogságszintedet, hogy van-e párod, vagy nincs. És amikor van, akkor amit ő ad, az egy extra plusz lesz, amit köszönettel elfogadsz majd. Nem lesznek elvárásaid, hogy mit és milyen formában kéne adnia. Bármi jöhet, és az sem gond, ha éppen nem jön, mert nem ezen múlik a boldogságod. És vicces, vagy inkább meglepő, de amint nem támasztasz elvárást a másik felé, azonnal sokkal többet kezd el adni, mint amikor érzékeli, hogy elvárások feszülnek neki.

Csak olyan személy tud megjelenni az életedben, akivel képes vagy összerezegni. Ha jobbat szeretnél, mint ami eddig volt, akkor neked is más energiákat kell áramoltatnod magadban.

Ha bizalmat, tiszteletet, nagyrabecsülést szeretnél, akkor ezeket megkaphatod, ha megmutatod, hogy ezeket te is megadod magadnak. És ha megadod magadnak, akkor eldöntheted, ha a másik mégsem adja, akkor ez neked rendben van, vagy éppen azt választod, hogy őt nem választod. Nem érzed kényszernek, hogy vele legyél, hogy megelégedj kevesebbel, mint ami 

neked működik. Mekkora szabadság ez? Élhetsz akár egyedül is, semmiben sem szenvedsz hiányt.

nő a kádban

 

Döntsd le az idealizált képet, amit a világ tol rád

 

Bár ebben van egy igen lassú elmozdulás, mégis a szingliséget még ma is rosszá teszi a világ. Az a nézőpont: ha nincs párod, akkor kevesebbet érsz, akkor valami elromlott benned. „Szegénynek milyen rossz lehet, egyedül él.” Ez a nézőpont annyira beleivódott a társadalomba, hogy idealizálják a párkapcsolat létét. Mindegy milyen, csak legyen kapcsolat. Ha van, mindegy, hogy élhetetlen, de legalább nem vagy egyedül.

Emiatt a legtöbben görcsösen igyekeznek kapcsolatban élni, és megelégszenek sokkal kevesebbel, mint amiben valóban jól éreznék magukat. Neked nem kell bevenned ezeket a korlátokat! És nem kell a következő szembejövőnél megállnod. Ha hajlandó vagy a világ által alkotta szabályrendszerekből, ítéletekből kilépni, ha hajlandó vagy bízni önmagadban, hogy párral, vagy pár nélkül is értékes vagy, és képes vagy létezni, akkor sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben.

Akkor lesz időd kitalálni, milyen is az a kapcsolat, amiben szívesen élnél.

Tudod milyen a számodra működő kapcsolat?

A másik, amit már az anyatejjel szívtunk magunkba, hogy milyen az ideális kapcsolat. Lefogadom, hogy neked nem olyan. Nekem sem olyan, és senkinek sem olyan. Legfeljebb a népmesék szereplőinek, hisz a papír mindent elbír.

Ha jobban belegondolsz, ahány ház, annyi bableves. Nincs két egyforma, még akkor sem, ha az összetevők közel azonosak, és mindet bablevesnek hívjuk.

Melyik ízlik neked? Na ez az, amire akkor nem tudsz rájönni, ha egy idealizált képet dédelgetsz. Egyik sem fog igazán ízleni, mert egy ideálisként beállított álomképpel összehasonlítva, mind veszíteni fog. Meg aztán az „ízlésed” is változik. Más működött egy évvel ezelőtt és más fog működni holnap. Mást tudsz építeni a volt kapcsolatoddal és mást fogsz a következővel. Minden összehasonlítás felesleges. Egymással is, nemhogy egy idealizált képpel.

smile amazing

Felteheted a kérdést: Milyen kapcsolat működik nekem most? Milyen a számomra működő kapcsolat?

Ennek lesz egy energiája. Nem is igazán muszáj szavakba önteni, mert az máris lebutítaná az energiát. Inkább csak jegyezd meg, hogy milyen ez az energia, hogy fel tudd idézni később is. Amikor szembe jönnek a lehetőségek, akkor csak nézd meg, összeillik-e az adott személy azzal az energiával, ami neked a működőképes kapcsolatot jelenti most. Ha nem menj tovább! Ha igen, válaszd! Időnként újra és újra felteheted, hogy és most működik még nekem, amiben vagyok? Így éber lehetsz arra, amikor megváltozik valami.

Mi a jó a szingli létben? Meddig maradj egyedül?

Ha elengedted az összes ítéletedet, amit a világból bevettél azzal kapcsolatban, hogy szinglinek lenni egyenlő kidobottnak, értéktelennek lenni, akkor mindaddig lehet tökéletes életforma a számodra, amíg ezt választod.

Egy csomó előnye van, amit észre vehetsz, ahelyett, hogy otthon gubbasztasz. Amúgy tudod, hogy a kapcsolatban élők a lelkük mélyén igenis sokszor irigyelnek, hogy te megteheted azt, amiről ők csak álmodoznak?

Mi lenne, ha ahelyett, hogy te viszont a kapcsolatban élőket irigyelnéd, elkezdenéd élvezni?

Nem kell örökre benne maradnod. Amikor kész leszel újra kapcsolatba lépni valakivel, akkor megteheted.

Sokan élik meg kényszerként az adott élethelyzetüket, legyen is az bármilyen. Elhitetik magukkal, hogy a sors fintora, hogy ebben kell élniük és nem a saját választásuk. Ezzel teszik magukat kiszolgáltatottá.

Ugyanis, ha elhiszed, hogy neked nem volt hatásod arra, ami most van, hogy te nem járultál hozzá, akkor ezzel azt is mondod, hogy valami kívülálló ok kell ahhoz, hogy ez a valami megváltozzon. És ezzel ki is adtad az erődet és az áldozat szerepet választottad.  

Mi lenne, ha nem élnél abba a tudatban, hogy az életed csak úgy történik veled, és hogy nincs más választásod?

Valójában az életünket mi magunk teremtjük. Talán a cikksorozat végére, már hajlandó leszel befogadni azt, hogy az, ahol most vagy, az a te választásod is volt, még ha az első lökéshez szükséges döntést nem is te hoztad meg. Még ha úgy is érzed, hogy az exed a fejed fölött, a megkérdezésed nélkül döntött. Valahol, valamikor sokkal korábban, már te is kivonultál a kapcsolatból. Még mielőtt, ő kimondta volna. Lehet, hogy ez most meglepően hangzik. Azért most mondom, mert talán mire idáig jutottál az olvasásban, mire az újrakezdés gondolatáig jutottál, már elég tudatos vagy ahhoz, hogy felismerd ezt.

Szóval nem vagy áldozat, soha nem is voltál. Az erő ott van a kezedben, és rajtad múlik, használod-e, vagy eljátszod, hogy nincs neked olyan. Szerintem te előbbit választod!

lány a hintán

És hogy meddig maradj egyedül?

Ameddig úgy nem érzed, hogy egy teljesen tiszta lapot tudsz adni valakinek. Ha már nyitott szívvel, teljes sebezhetőséggel tudsz megnyílni valakinek, amikor már nincsenek benned tüskék, és nem cipeled magaddal a múltbéli sérelmeidet, akkor leszel kész arra, hogy egy harmonikus kapcsolatot építs, együtt valakivel, aki hasonlóan működik, mint te.

Amikor már tudod, hogy ki vagy, tisztában vagy az értékeiddel, a vágyaiddal, azzal, hogy milyen kapcsolat működik neked. Akkor megjelenik valaki, akiben hatalmas potenciál lesz számodra, akivel öröm lesz együtt lenni, korlátok nélkül.

Ha nem sietteted, ha hagysz időt magadnak arra, hogy te magad azzá válj, amit a másikban is szeretnél látni, akkor azon kevesek közé tartozhatsz, akik valóban együtt teremtenek, és közben élvezik egymás jelenlétét. Kívánom neked, hogy így legyen!

Ha ezen a ponton hozzájárulás lehetek neked, akkor várlak egyéni kezelésen, konzultáción, vagy tanfolyamon.

Ha előbb még ismerkednél, akkor iratkozz fel valamelyik ingyenes lehetőségre itt, és küldök neked 21 tippet az örömteli tudatos élethez, vagy hanganyagokat, vagy olvashatsz a stresszoldásról, esetleg az Accessről, választásod szerint.

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here