Ma Nőnap van. A cikk írásának ez is lehetne apropója, de én egészen más okból írok erről. Szuper, hogy van egy saját napunk, amikor megemlékeznek rólunk a szeretett, és imádni való férfiak, de mi lenne, ha minden egyes napon ünnepelnénk magunkat? Azt, akik vagyunk!

Lehetséges, hogy nem tartod magad okosnak, vagy szépnek, netán csinosnak. Talán bujkál rajtad pár felesleges kiló, nem áll mindig tökéletesen a hajad, és csak néha sminkeled magad. Lehet, hogy utálsz főzni, és ezért magadon érzed a konyhatündérek szúrós tekintetét. Meglehet, hogy fontosnak tartod, hogy karriert építs, így bűntudatot érzel, mert nincs elég időd a családra, vagy éppen az anyaszerepet helyezted előtérbe, emiatt időnként úgy érzed áldozatot hoztál és valami hiányzik az életedből. Vagy nincs is gyermeked és mivel azt tanultad, hogy a nő akkor teljes, ha gyermekeket szül, lehetőleg jó sokat, így most rohadt érzés, hogy te ebből kimaradtál. Sokszor és sok tekintetben érezheted magadat leértékeltnek, és amiben biztos lehetsz, hogy bármit is csinálsz megítélnek. Ha van rajtad sapka nyuszika, ha nincs….

Szeretnél megfelelni bizonyos elvárásoknak, amik sokszor akár ellent is mondanak egymásnak, tökéletes akarsz lenni, aki mindenhol helyt áll, mindent megold, mindenhol ott van…

És hol vagy mindeközben te?

A te vágyaid, a te igényeid, a törődésed önmagaddal? És ha úgyis megítélnek bármit is teszel, akkor miért törődnél azzal milyennek akarnak látni? Miért ne lehetnél önmagad?

Azt gondolod, hogy ez a világ sok bőrt akar lehúzni rólad, sokat vár el egy nőtől, de közben meg az van, hogy ezt te csinálod magaddal.  Persze van köze ahhoz, amit a világ sugall, de neked ezt nem kell feltétlenül bevenned. Tudod, mindig van választásod!

És most nagyon- nagyon hangosan, hogy jól halld, elmondom neked, hogy

TE ÉRTÉKES VAGY, EGYEDI VAGY, AJÁNDÉK VAGY!
VAN VALAMI AMIT CSAK TE TUDSZ MEGADNI A VILÁGNAK PUSZTÁN AZZAL, HOGY ÖNMAGADKÉNT LÉTEZEL!

Na ez hogy hangzik? Sokkal jobban, mint az, hogy „nem vagyok elég jó, fejlődnöm kell”, ugye?

Az a helyzet, hogy minden nap meg kéne ünnepelned mindazt, aki te vagy. Nem kell valamivé válnod, főleg azzá nem, aki nem akarsz lenni. Nem kell megfelelned semmilyen elvárásnak, akkor sem, ha mást érzékelsz a külvilágból.

ünnepeljük magunkat

Mert te úgy vagy jó, ahogy vagy!

Teremtettél magadnak egy külső formát, teremtettél magadnak egy belső világot, és megteremtetted a körülményeket is, ahogyan élsz. Ha mást szeretnél, akkor teremthetsz valami mást is, rajtad áll. De miért ne szerethetnéd a saját teremtésedet itt és most, úgy ahogy vagy?

Csak mert összehasonlítod magadat másokkal, és abból a nézőpontból, ahol állsz, talán a másik élete jobbnak tűnik? Ő meg pontosan ugyanezt gondolja a tiédről.

Akinek gyermeke van, szabadságra vágyik, akinek nincs, az gyerekre. Aki főz, az azt szeretné, ha étteremben ehetne, aki nem főz, az a házi kaját szeretné. Akinek egyenes a haja göndör hajat akar, akinek göndör az egyeneset. A nagy mellű kisebbet, akinek kicsi, az nagyobbat. És még sorolhatnám… Nem a változtatás igénye a „probléma”, hanem az, ha a háttérben az van, hogy nem tudod elfogadni azt, ami van. Mert akkor ellenállás van benned, és ezzel eléred, hogy berögzíted azt az állapotot.

Szóval bárhogy is élsz most, bármi is van jelen az életedben, bármilyen a külsőd, anélkül, hogy megítélnéd, csak nézz rá megengedéssel és ünnepeld meg a képességet, hogy mindez más lehet, ha hajlandó vagy rá és választod. De ha nem akkor is rendben vagy.

Mit tehetsz?

Reggelente, amikor kinyitod a szemed, kérd meg az univerzumot, hogy mutasson valami szépet neked. És amikor belenézel a tükörbe, akkor lásd is meg a szépet, amit az univerzum aznap elsőként eléd tárt. Ne azt nézd, hogy van e karika a szemed alatt, és hogy gyűrött-e az arcod, hanem láss mögé. Lásd meg a végtelen lényed. Ha most azt mondod, nem könnyű a ráncok mögött meglátni magadat, akkor erre azt mondom, hogy csak választás kérdése hova fókuszálsz.

Vegyél észre mindent, amit létrehozol, ha csak egy mosoly, egy kedves gesztus valaki felé, akkor is értékeld, hogy megvan benned a képesség, hogy ezt megtedd. Az életed lehet dráma és lehet játék is.

ünnepeljük magunkat

Ha élhetsz örömtelin és vidáman is, miért ne tennéd?

Ne mástól várd, hogy figyelmes legyen veled, hogy kényeztessen, hanem add meg magadnak te. Ünnepeld magad minden pillanatban, bármit is teremtettél. Igen van, hogy olyasmit hozol létre, ami problémásnak látszik, de megteheted, hogy nem a problémát látod benne, hanem a lehetőséget, ami valami sokkal nagyobbat teremt neked, csak még nem látod mit.

Minden nap legyél magaddal kicsit, amikor csak Te és Te vagytok. Ha csak pár percre is, de állj meg a cselekvéssel és tölts néhány meghitt percet a saját társaságodban. Ha megadod magadnak azt, amit eddig mástól vártál, megszűnik benned az elvárás, hogy kívülről kapd meg, és ennek hatására kivirágoznak a kapcsolataid. És akkor több figyelmet fogsz kapni, mint amire valaha is gondoltál!

Tartsd szem előtt, hogy nagyszerű vagy, egyedi és megismételhetetlen! Amit te tudsz, azt nem tudja úgy senki, amit te adsz a világnak, azt nem adja úgy senki! Senki sincs a végtelen univerzumban, aki pontosan olyan, amilyen te vagy, és ez az egyediség az, amire a világnak szüksége van.

Ajándék vagy, hatalmas hozzájárulás! Nincs más dolgod, mint belelazulni a saját lényedbe és élvezni azt aki vagy!

 

Ha ez nem megy egyedül és támogatásra van szükséged, akkor itt vagyok és támogatlak!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here