Belső bizonytalanság, egy mélyről jövő érzés, hogy itt vagyok a világban, de nem találom a helyem.  Mintha beszorult volna valami a mellkasodba, vagy a gyomrodba. Megállt az idő, benne vagy egy térben ahová nem tartozol. Tudod, hogy valamit tenni kéne az életeddel, de nem tudod merre indulj. Olyan, mint egy befagyott tér, körülötted zajlik az élet, csak te vagy mozdulatlan benne.

Ismerős érzések? Benned is megfogalmazódott már a felkiáltás: Segítség, nem találom a helyem!”

Ilyenkor értéktelennek, semmirekellőnek érzed magad, aki képtelen az életet élni? Azt gondolod, „bárcsak máshol lennék, bárcsak túl lennék már rajta és felderengene egy jövőkép”? Netán azt érzed, hogy „bárcsak vége lenne, mert ez így nem élet”?

Azt kérdezgetik tőled: Mikor döntöd már el? Mikor mutatsz már fel valamit? Mikor lépsz?

És ettől csak rosszabb lesz! Mert elkezdesz magyarázkodni, mentegetőzni, ellenállni, lázadni, vagy éppen a benned lévő félelem hatására visszatámadni.  Abban te is biztos vagy, nem élhetsz így tovább, de nem akarod, hogy ez mások számára is nyilvánvalóvá váljon, ezért szerepeket játszol, maszkokat viselsz és úgy teszel, mintha mindent tudnál, mintha minden döntésed tudatos lenne. De közben belül borzasztóan szenvedsz. Valaki mondja meg, ki vagyok, miben vagyok jó és merre menjek!

Segítség, nem találom a helyem

Mi lehet itt valójában? Lehetséges, hogy nem hiszel magadban? Nem tudod mennyit érsz? Nem tudod ki vagy? Azt viszont érzékeled, hogy nem hittek benned igazán, így most nem tudod, hogyan hihetnél önmagadban.

Folyton azt hallottad, miben nem vagy jó, miben kell megváltoznod, miben kell fejlődnöd. Még senki sem ismert el, feltételek nélkül. Csak úgy, önmagadért! A környezeted rád vetítette a saját elvárásait, saját elképzeléseit. Azt hitte tudja, kinek kéne lenned. Csak éppen téged nem látott. Csak azokat a címkéket, amit rád ragasztottak mások. És most már te is csak ezeket a címkéket látod.

Azt hiszed lusta vagy, mert valaki azt mondta. Azt hiszed nem vagy képes az önálló életre, mert rajtad van egy ilyen címke. Azt hiszed, nem érdemled meg. Aztán te is ragasztottál magadra címkéket. Elhagyott a szerelmed, megbuktál a vizsgán, összevesztél a barátaiddal? Mindegyikből levontál valamilyen következtetést. Összeférhetetlen, buta, csúnya vagy. Pedig ott van a benned világító fény, de nem látod a rád aggatott sok-sok címkétől. És már azt sem tudod ki vagy! Ezért nem találod a helyed sem! Elbizonytalanodtál: „Most akkor miben is vagyok jó?”

S mivel ezt nem tudod, mások elvárásai szerint próbálsz élni. Mások céljait követed! De te nem ők vagy! Így nem is érezheted jól magad egy olyan életben, amit nem te magad választottál.

Talán nem is tudsz róla, hogy nem a saját életedet éled. Egyszerűen csak suttog benned egy hang: „nem találom a helyem”. És persze mész, és teszed a dolgodat, nap, nap után, a belső bizonytalansággal, a kétségekkel, a félelmekkel. De a hang benned egyre erősebben szól és te egyre feszültebbé válsz. Percről percre távolabb kerülsz önmagadtól, attól az élettől, amit élhetnél, és egyre nagyobb űr tátong benned. Közben azt várod, hogy ezt az űrt valaki töltse be. Beleugrassz kapcsolatokba, bulizol, munkaalkoholista leszel, ész nélkül vásárolsz, netán gyermekeket szülsz, vagy nemzel, beleragadsz rossz házasságokba, és várod a csodát. A csoda azonban elmarad, te pedig egyre inkább nem találod a helyed, egyre agresszívebben keresed a boldogságot. Csak éppen rossz helyen.

Azért nem találod a helyed kint, mert nem értékeled azt a csodás lényt bent, aki vagy! Mert a címkéid eltakarják az igazi fényedet, és az hiába ragyog, el van zárva odabent.

Segítség, nem találom a helyem

Mit tehetsz?

Nézz szét a belső világodba, és vedd sorra az összes címkét, amit valamikor az idők folyamán magadra vettél, és vizsgáld felül!

Azt mondták nem érdemled meg? Tedd fel a kérdést: Ki mondta? És ez igaz?

És akkor az a valaki téged látott, vagy azt, akit látni vélt? Miért kéne elhinned neki? Ő is csak egy ember, saját korlátokkal, egyéni szubjektív látásmóddal. Valójában nem rólad szól az ő értékítélete, hanem saját magáról!

Ilyen módon dobáld le magadról az összes címkét, amelyik korlátoz, elnyom, negatívan ítél meg téged.

Ha ezzel végeztél, megláthatod igazi fényedet, a benned rejlő nagyszerű lényt, aki mindent meg tud csinálni, mindent véghez tud vinni, és meg tud teremteni, amit csak elgondol!

Ha már nem zavarnak be a rád ragasztott címkék hagyd, hogy a végtelen lényed megmutassa neked, ki vagy, milyen végtelen lehetőség és választás van előtted, hogyan veheted észre és választhatsz, minden pillanatban. Ekkor pontosan tudni fogod mit akarsz, nem várod másoktól, hogy megmondják mit kéne tenned. Sőt nem csak nem ígényled, nem is engeded meg, hogy mások irányítsák az életedet!

Már látod, hogy nem kell másoknak megfelelned, sőt senkinek sem kell, hiszen úgy vagy jó, ahogy vagy.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnád kihozni magadból a lehető legtöbbet, és ehhez ne kellene bizonyos dolgokat másképpen működtetned. Pusztán azt jelenti, hogy ezt egy belső indíttatásból teszed, és nem mások kényszerének hatására.

Hozzájárulás lehetek neked ebben? Várlak egyéni kezelésen!

Szeretnél 21 TIPP-et a tudatos és örömteli élethez? Iratkozz fel itt:

 

 

Adatkezelési tájékoztató itt >>

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here