Hogyan legyünk boldogok, ha körülöttünk mások nem azok?

Felmerül a kérdés, hogyan legyünk boldogok egyáltalán? Pedig a boldogságra való képesség ösztönösen bennünk van, csak olyannyira elnyomjuk magunkban, hogy aztán már nagyítóval sem találjuk meg a nyomait.

Mi történt az eredendő boldogság szintünkkel?

Hozzá idomulunk ahhoz a közeghez, amiben élünk. Azt tanuljuk, hogy be kell illeszkedni a társadalomba. Kevesen vállalják fel a saját egyediségüket és mennek széllel szemben. A többség inkább alkalmazkodik, nem akar kilógni a sorból. És sajnos be kell látnunk, hogy a magyar nem a legvidámabb és legboldogabb nemzet a földkerekségen. Tehát ez a hatás ér, és alakítja boldogságszintünket, úgy hogy ez egyáltalán nem tudatosul bennünk. Persze vannak kivételek, és nem egyformán reagálunk a különböző ingerekre sem, vannak köztünk vidámabb és mogorvább emberek.

Észrevetted, hogy amikor elmész nyaralni, mondjuk egy mediterrán vidékre, ahol az emberek lazák, kedvesek, szeretetteljesek, idővel átveszed azt a mentalitást, aztán amikor haza jössz, hiányérzeted támad, és legszívesebben oda költöznél örökre.

hogyan legyünk boldogok

Na jó, de te itt élsz! Mit tehetsz, hogy ne legyen rád hatással mások boldogtalansága, lehúzó gondolkodása, pillanatnyi hangulata?

A legfontosabb, a saját tudatosságszintedet emelni.

Addig, amíg te is azokhoz hasonlóan gondolkodsz, akiket el akarsz kerülni, ugyanúgy vélekedsz dolgokról, könnyen megtalálnak maguknak az azonos rezgések. Még ha bizonyos mértékben, és területeken már másként látod is az életet, összességében nem bújtál ki abból a közegből, mintából, amiben eddig éltél. Mentalitásod is még csak kis mértékben tér el. Annyira persze már igen, hogy észrevedd, nem akarod ezt a közeget, mert visszahúz, de még dolgoznod kell azon, hogy teljesen függetleníteni tudd magad tőle…

Közben, amit ösztönösen és egyre erősebben érezni fogsz, hogy el akarod kerülni azokat az embereket, akikből folyton a negativitás árad. Ezt nyilván nem lehet mindenkivel megtenni, azt viszont kérheted tőlük, hogy bizonyos témákat ne érintsetek. Ha mégis belekezdenek, egyszerűen köszönj el tőlük és állj tovább. Biztosítsd őket arról, főleg, ha a szüleidről van szó, hogy ettől függetlenül tiszteled és szereted őket, csak éppen most nem szeretnél olyasmiről beszélni, ami megakasztja  a benned lévő lendületet. Ez olykor járhat némi sértődéssel, de biztos lehetsz benne, hogy idővel, mindenki túlteszi magát rajta, és elfogadja a benned zajló változást. Aki pedig erre nem képes, az ki fog lépni az életedből. Ezt egyáltalán ne bánd, az élet örökös áramlásban van, kapcsolatok jönnek-mennek, aki éppen megy, azzal nincs már dolgod tovább.

Aztán ha folyamatosan dolgozol saját magadon, emeled a tudatossági szintedet, emelkedik a rezgésszinted.

hogyan legyünk boldogok

 

Eljön az ideje annak is, amikor már senki sem lesz körülötted, aki tartósan lehúzó gondolatokkal fárasztana.

Igen, látszólag el, hiszen a baráti köröd kicserélődik, nem tartasz kapcsolatot olyanokkal, akik mérföldekre járnak tőled tudatosságban, de az, hogy nem lesznek másoktól átvett gondolataid azért kicsit utópisztikus. Miért mondom ezt? Azért, mert akkor is fel fogsz csípni, át fogsz venni olyan gondolatokat érzéseket, energiákat, amik nem is a tieid. Azoktól, akik mellett elmész az utcán, a szomszédoktól, vagy bárkitől aki él, vagy valaha élt. Viszont ha tudatos vagy, éber leszel mindarra, amit átvettél és könnyedén tudod kezelni és kitisztítani magadból ezeket. Nem a te világod szülöttei. Látni fogod, hogy annyiféle világ van, ahány ember él a Földön. Tudod, hogy mindenki maga teremti a saját világát, és ha a körülötted élők boldogtalanok, azon csakis ők tudnak változtatni, mint ahogyan a saját életedért meg, te vagy a felelős.

És akkor (sőt már sokkal korábban) megszűnik, a benned lévő bűntudat, amit a saját boldogságod miatt érzel. Megszűnik az érzés, hogy ha a családtagjaid, vagy a barátaid nem boldogok, akkor neked sincs jogod a boldogsághoz.

Nem fogod azt érezni, hogy nem érdemled meg a boldogságot, mert neked az a kötelességed, hogy a boldogtalanokkal azonosulj.

Nem fogod hűtlennek érezni magad, aki nem képes átérezni a másik baját, mert  a saját boldogságával van elfoglalva.

Sőt! Megérted, hogy akkor tudsz valódi segítséget, támogatást, együttérzést adni, ha te magad nem ülsz be más gödrébe, azt remélve, hogy átvehetsz a szenvedéseiből.  Az erődet annak köszönheted, hogy van benned együttérzés, de érzelmileg nem vonódsz bele a másik drámájába. És akkor ő is megérzi, hogy képes vagy valóban támogatni őt, anélkül, hogy szétesnél. Ha te boldog vagy, akkor valódi szeretet van benned, amit oda tudsz adni a szeretteidnek és a világnak.

hogyan legyünk boldogok

 

Akkor olyan mintát mutatsz, amit követni érdemes, amiből erőt tud meríteni aki átmenetileg a  gyengeséget választotta.

Ne érezd azt, hogy pusztán azért mert itt élsz, olyanná kell válnod, mint a többség! Ne érezd azt, hogy mert valaki a boldogtalanságot választotta, neked is azt kell! Ne érezd azt, hogy fel kell áldoznod magadat bárkiért!

Te egyedi vagy, az egység részeként, de a saját univerzumodban élsz, és magad teremted a valóságod. Mutasd meg, hogyan kell ezt jól csinálni!

Ezt a nagyszerű kérdést Stefi tette fel, köszönet érte!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here