Lehetséges, hogy eddig, ha valakitől azt hallottad “Te nem vagy normális!”, sértőnek érezted, és felháborodtál, mit képzel, hogy ilyeneket mond neked. Netán összehúzódtál és kicsinek, rossznak érezted magad, főleg ha egy olyan ember mondta, akinek számított a véleménye. Ez annyira degradáló – gondoltad.

„Nem normálisnak lenni” a legnagyszerűbb dolog

De mi van, ha ez nem is sértés, hanem egy hatalmas elismerés? Mi lenne, ha felismernéd, hogy “nem normálisnak lenni” a legnagyszerűbb dolog? Arra mondják, hogy normális, aki beleillik a tömegbe, aki átlagos, aki nem mer más lenni, nehogy kilógjon a sorból. Ebben a világban az a normális, ha ugyanolyan nézőpontjaid vannak, mint a szüleidnek, ha pont úgy éled az életed, ahogy a társadalom elvárja tőled, mert akkor nincs veled gond. Jó gyerek vagy. Az már mindegy, hogy közben csak kínlódsz, vegetálsz, vagy éppen megfáradtan és közönyösen telnek a napjaid. Az emberek többsége boldogtalan, és ennek egyik oka, hogy nem kérdőjelezi meg azt, amit lát és tanul, hanem átveszi, alkalmazza, mintha az egy generális igazság lenne. És közben magára erőltet valamit, ami nem is ő, amiben nem érzi jól magát…

hajótörött férfi

Viszont, ha akarsz valami mást, ha te boldog és örömteli életet szeretnél, akkor ideje felismerni, hogy ehhez azon keresztül vezet az út, hogy te mersz más lenni. Ebben semmi ellenállás nincs, nem azért mersz más lenni, mert elítéled azokat, akik a járt utat követik. Kicsit másképpen inkább azt mondanám, hogy mersz önmagad lenni, és megengedő vagy azzal, ha valaki másként választ.

Visszaemlékszem korábban rengeteg „bajom” volt amiatt, hogy megengedtem magamnak, hogy különbözzek. Jóatyám foggal körömmel harcolt azért, hogy ne hozzak szégyent a fejére, és én is olyan normális legyek, mint azok a fiatalok, akiket ő jónak tartott. Ebből persze rengeteg konfliktusunk volt, és megkeserítette az életemet, de akkor sem voltam hajlandó változtatni azon, ami belülről jött. Annak idején ebben bőven volt lázadás és ellenállás, „csak azért sem” reagálás. Ha ismerős amiről beszélek, akkor te is tudod mi zajlik olyankor bennünk. Aztán észrevétlenül mégiscsak hasonulunk, és lemásoljuk a mintákat. Ugyanakkor keressük a kiutat, és a boldogságot, közben neheztelünk a világra és önmagunkra amiért olyan nehezen megy.

A „normális élet” korlátoz

Mi lenne, ha önmagadat, és az örömet megélhetnéd anélkül, hogy rosszá tennél másokat, mert ők más nézeteket vallanak, és anélkül, hogy rosszá tennéd magadat, mert nem idomulsz, nem erőszakolod meg magadat csak azért, hogy tartozz egy olyan csoportba, aminek tagjai végig szenvedik az életüket.

A világ szerinti „normális életed” közben átveszed azokat a fix nézőpontokat, amik korlátoznak és megakadályozzák, hogy valami más megjelenjen az életedben, mint ami eddig volt. Kevesen látják meg, hogy ez az igazi akadály, így benne maradva a polaritásban, szélmalomharcot vívnak a boldogulásért és az önismereti út kissé mellécsúszik.

birkák

Vállalni azt, aki vagy, eleinte okozhat némi kényelmetlenséget.

A család piszkosul nem akarja, hogy különbözz, nem akarja, hogy megváltozz, és azt sem, hogy az állóvíz felkavarodjon. Ez mind nem számít. Nem azért, mert meg akarod bántani őket, nem azért mert nem fontos, hogy ők mit szeretnének, hanem azért, mert ahhoz, hogy önmagad légy, és ragyogó életet élj, figyelembe kell venned a saját igényeidet is. Ez lehet, hogy új lesz számodra, ha eddig mások véleménye, elismerése miatt magadat teljesen háttérbe szorítottad. De vajon mások tudják-e, mi a legjobb neked? Nem. Csak azt tudhatják, mi a legjobb nekik, és azt hiszik, hogy az a legjobb neked is. Mi van ha nem? Erre érdemes ránézned. “Mi kéne ahhoz, hogy önmagam legyek? Ki lehetek, mit tehetek másként ma, hogy teret engedjek annak, aki vagyok?”

Nem vagy normális? Légy hálás magadnak!

Szóval, ha azt mondják neked, vagy rád, hogy  „nem vagy normális”, vagy valamilyen hasonló jelzővel illetnek, akkor köszönd meg az elismerést, és borzasztóan örülj, sőt, légy hálás magadnak, mert akkor Te azon kevesek közé tartozol, akik fel merik vállalni azt akik, és ahelyett, hogy elnyomnák magukban, hajlandóak megmutatni kik ők…

Ha pedig teljesen normálisnak tart a világ és te is magadat, akkor esetleg elkezdhetsz gyanakodni, hogy ott legbelül valaki más vagy, mint akinek a világ lát, vagy amilyennek te gondolod magad.

Ki vagy te?

Egyedi vagy és megismételhetetlen, akire nem feltétlenül illenek mások szabályai, aki a saját útját járja, aki hajlandó önmaga lenni, függetlenül attól, hogy milyen ítéleteik vannak erről másoknak! Megengeded ezt magadnak? Légy önmagad!

Szeretnél olyan eszközöket, amivel lebonthatod a falaidat, a korlátokat és önmagad lehetsz? Akkor nézd meg ezt>>

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here