Kicsiny világunkban a kérdezés nem egy gyakran használt eszköz. Kinevelik belőlünk, már igen apró korunkban, még akkor, amikor agyára megyünk a szüleinknek az örökös kérdéseinkkel. Aztán később, azt hisszük, hogy ha kérdezünk, akkor azzal azt mutatjuk meg, hogy valamit nem tudunk. Na de nehogy már gyengének, sérülékenynek tűnjünk, vagy eláruljuk magunkat, mi az, amiben nem látunk tisztán. Inkább eljátsszuk, hogy képben vagyunk remélve, hogy senki sem buktat meg és világít rá az ellenkezőjére. És ezzel el is könyveltük, hogy kérdezni rossz. Kérdésként élni meg még rosszabb.
Amit tapasztalok, hogy mostanában sokan nem csak ilyen kérdéseket nem tesznek fel, hanem olyat sem, amiből megismerhetnék egymást, vagy érdeklődhetnének a másikról. Én a „Hogy vagy?”, „Mi újság?” kérdést nem tekintem olyan fonálnak, ami mentén egy kapcsolat elmélyülhet.
Szóval kijelenthetjük, hogy a kérdés-kérdezés kihalófélben van bizonyos körökben. Az biztos, hogy én nem tatozom e körök egyikébe sem, mert mindig is szerettem és használtam a kérdést, vagy az őszinte érdeklődés jeleként, vagy azért, mert olyan információhoz akartam jutni, ami addig még nem volt meg nekem.
Ezek után persze nem véletlen (főleg mert olyan nincs is), hogy néhány éve olvastam egy könyvet, Kérdezz másként, élj másként címmel. Már akkor megragadott, mennyire meg lehet fordítani egy helyzetet azzal, hogy nem elégszünk meg egy adott eredménnyel, hanem a kérdések használatával más irányba tereljük magunkat…
Akkor még nem tudtam, hogy a kérdésekkel kötött barátságom hova vezet el, és mekkora változásokat képes előidézni az életemben. Ezt az Access Consciousness adta meg. Az Access egyik legfontosabb eszköze a kérdésként élni, vagy inkább te magad légy a kérdés. (Ez persze azért kicsit más, mint ahogy korábban az említett könyvben olvastam.)
De mit is jelent ez a kérdésként élni?
Minden élethelyzetből, minden történésből adódhatnak kérdések, amennyiben a már meglévő, kész válaszokon hajlandóak vagyunk túllépni. (Erről már írtam itt.) A kérdés olyan, mint a szél, ami tovább lendíti a hullámokat, a kérdés az életünket képes tovább lendíteni.
Miért is kéne lendíteni az életünket?
Biztosan éreztél már te is olyat, amikor, nagy lendületben voltál, hogy megoldj valamit, keresgéltél, intézkedtél, majd valamilyen eredményre jutottál. Aztán vagy örültél neki, vagy nem, de mégis ott érezhetően megállt az áramlás. Lett valamilyen válasz, és ennyi. Késznek, megoldottnak tűnt. A fókuszodat már valami másra fordítottad. De mi van, ha abban a dologban sokkal több volt, mint amit kihoztál belőle, pusztán azért, mert azt hitted ott a vége? Mintha csak egyetlen megoldás, egyetlen válasz létezne mindenre.
Ha mindezt kérdésben élve teszed, akkor tudod, hogy végtelen számú lehetőséged van, és a kérdés átsegít azokon a szakaszokon, amikor egyébként, a kérdés nélkül már régen megállnál. Mert semmire sem tekintesz puszta tényként, minden csak egy nézőpont, ami mögött még bármi lehet. A kérdés, hogy „Mit tehetek ezzel…?” vagy „Mi egyéb lehetséges?” máris túlmegy a logikus elméden, ami azt mondaná, hogy semmit, és nyit egy olyan teret, amiben adódhat valami más, amit eddig elképzelni sem tudtál. Éppen ezzel áramlik tovább az életed. A kérdés segítségével megkérdőjelezel valamit, amit, ha nem használnád ezt a nagyszerű eszközt, sohasem tennél meg. És ez olyan kapukat nyit meg, amiket eddig még észre sem vettél.
Na de hogyan?
Minden energetikailag működik. Amikor kérdezel, megváltozik az energiád. Egyrészt nyitottá válsz valami másra, másrészt éberséget kapsz, hogy észre is vedd azt, amiben vagy, és azt is, amivel változtatni tudsz rajta. Persze ehhez nyitott kérdésekre van szükség! Ennyire egyszerű ez az egész, csak nem hisszük el, mert azt látjuk, hogy bonyolult. Na de ki az, aki túlbonyolítja? Mi magunk!
Amikor kész válaszokkal működünk, akkor tele vagyunk következtetésekkel, nézőpontokkal arról, mi lehetséges, és mi nem. Ezzel berögzítjük a szituációt, energetikailag „megdöglik”, mi meg nem értjük miért nem működik az életünk. Tudom milyen az, amikor azt hisszük, hogy nagyon dolgozunk magunkon, és micsoda őrületes munkát fektetünk bele, hogy kijöjjünk a gödörből, közben az egész olyan, mint egy mókuskerék, amiben a változás csak látszólagos. És erre egy következő élethelyzet, egy hasonló szitu pompásan rá is világít. Ezzel szemben a kérdések valóban kimozdítanak, persze ha megfelelő kíváncsisággal, nyitottsággal tesszük fel őket.
Milyen a nyitott kérdés?
A zárt kérdést a választól, pusztán az a pici íves írásjel különbözteti meg, amit a végére biggyesztesz. Na, ez nem teremt neked sem áramlást, sem valami nagyobbat. Csak jól becsapod magad, mert azt hiszed kérdésben élsz, közben meg tele vagy következtetésekkel, válaszokkal, nézőpontokkal arról, hogy minek kéne történnie. Ezzel rögtön ki is zárod, hogy valami olyasmi lépjen be, amire nem gondoltál már jó előre. Nem tudsz általa elmozdulni, ugyanott maradsz, bezárva a múltad börtönébe.
A nyitott kérdés egyáltalán nem ilyen! Akkor nyitott egy kérdés, ha érzékeled, hogy miután kimondtad, semmilyen előfeltevés nincs benned arról, hogy mi, hogyan, miért történjen. Ellenben megengeded, hogy bármi történhessen. Olyan is, amiről nincs is képed. Olyan is, amit még sohasem láttál, hallottál, tapintottál, érzékeltél. Túllépve az elméden, nyitsz egy ajtót a világra, és hagyod, hogy megmutassa magát. Mindaz, ami odakint van. A dobozodon kívül.
Tehát a nyitott kérdés, nem egy válasz (következtetés, ítélet), kérdőjellel a végén!
Száguld az energia, a kíváncsiságod szárnyán, és elhozza neked a lehetőségeket. Minél többet. Te pedig észreveszed őket, hiszen a kérdéssel kinyitottad magad! Meglátod, mi van itt valójában, és megengeded, hogy megkapd azt, ami a legnagyobbat teremti neked.
Mi a csuda ez a nagyobbat teremt, amit itt ismételgetek?
Ha van egy elképzelésed arról, mit szeretnél, az csak olyasmi lehet, amiről van valami tapasztalatod. Az elméd is pont annyit tud elképzelni, ugye? És lehetséges, hogy amit az elme el tud képzelni azt meg is tudja teremteni, de ennyi. Ennél többet aztán semmit. Viszont te ennél sokkal többet tudsz teremteni, még azt is, amit az elméd el se tud képzelni. Hiszen te nem az elméd vagy! Márpedig ha elméből működsz, és nem lépsz túl rajta, akkor nem is tudod meg, mi teremthetne neked annál sokkal többet, mint ami ott van. Szóval lehet elképzelésed arról, mit szeretnél, de ha nem hagyod nyitva a lehetőséget, hogy még annál is többet, vagy mást kapj, mint amit el tudsz képzelni, akkor pontosan ott leszel, mint amikor kész válaszaid voltak csak. Tehát az elméd nem tudja, mi teremt neked nagyobbat. De mint mondtam, te nem is az elméd vagy, miért akarnál az elméddel teremteni? Inkább tégy fel kérdéseket, anélkül, hogy választ várnál, vagy adnál rájuk, és hagyd, hogy mindenféle koncepciók nélkül megjelenjen az életedbe az, ami a legnagyobbat teremti neked az adott helyzetben!
Kíváncsi vagy milyen lehetőségek vannak ebben a nagyszerű eszközben még? Akkor gyere el Access Bars tanfolyamra vagy egyéni Access Bars kezelésre Persze csak, ha elérkezettnek érzed az időt!
Ha tovább informálódnál, ezt is megteheted, ha feliratkozol erre:
Adatkezelési tájékoztató itt >>
