Home Blog

Nem tiszteljük magunkat csajok!

0

Éjjel 11 van, és nem jön álom a szememre. A szél zörgeti a redőnyt, a gondolataim száguldoznak, és milyen más kérdések jelenhetnének meg benne ilyen idő tájt, mint a következők: Hogy lehet ennyi sérült nő a világban? Mi az oka, hogy ilyen nehézkesen működnek a kapcsolatok? Mi miatt beszélnek el egymás mellett a párok?

És eközben sóvárogva nézzük a romantikus filmeket, és vágyjuk az intelligens érzéki pasikat, csak valahogy nincsenek sehol. Tényleg akkora nagy igény, hogy a nő szeretne valakit, akivel jókat beszélgethet, akiben megbízhat, és tisztelhet? Tényleg annyira nehéz lenne felismerni, és még nehezebb megtenni, azt a néhány dolgot, amire a nő vágyik, vagy inkább arról van szó, hogy a legtöbb férfinek eszében sincs a kedvünkre tenni. Legfeljebb egy rövid ideig.

És most rögtön elnézést is kérek azoktól a férfiaktól, akik nem tartoznak ebbe a körbe. Higgyétek el, nagyítóval keresünk benneteket. És mielőtt úgy tűnne, hogy ez egy férfiakat fikázó írás, rátérek arra a szerintem elég lényeges dologra, amit most felismertem, és ami miatt felkeltem és hajlandó voltam bekapcsolni a notebookomat, hogy leírhassam, mielőtt végleg feledésbe merül.

Szóval, amit én látok és időnként magamon is tapasztalom, hogy nem tiszteljük magunkat, csajok!

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Szar anyának lenni jó!

0

Tudod miért?

Azért mert akkor valódi vagy! Nem pedig egy anyarobot! A valódi anyák megengedik maguknak, hogy azok legyenek, akik. Ha dühösek, akkor azt, ha a sírás jön, akkor az is rendben van. Ma az egyik csoportban volt egy nagyon klassz comment váltás erről a témáról, és annyira jó volt olvasni, hogy az Accesses csajok, vannak, akik már teljes mellszélességgel, és vannak akik még csak picit, de mindenképpen hajlandóak felvállalni minden pillanatban azt, akik! Nem akarnak megfelelni olyan utópisztikus ideálnak, hogy tökéletes anyák legyenek.

Mert milyenek is a tökéletes anyák?

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Panasznap, elégedetlenség, meg ami jól esik

0

Lehet, hogy kétszer is elolvastad a címet, hátha rosszul olvasod, de nem. Akkor lehet, hogy rossz helyen jársz, ez nem az a blog, ahol… de mégis az. Biztosan megőrült ez a nő, hogy ilyen életellenes dologról ír, amikor már régóta köztudott, hogy a panaszkodás lehúzó szokás, és érdemes elkerülni.

A kérdés az, hogy azért nem panaszkodsz, és nem elégedetlenkedsz, mert  mindennel békében vagy, esetleg azért, mert elkerülöd, legyűröd, hogy valami mást hitess el magadról, mint ami van?

És ez az előző mondat nagyon fontos mondat, ezen áll vagy bukik az egész!

Nem panaszkodás + béke = kiegyensúlyozottság
Nem panaszkodás + elnyomás = belső feszültség

Másik kérdés, mi a jobb, ha úgy teszel, mintha valami nem is lenne, vagy ha elismered, hogy az ott van és megváltoztatod?

Én utóbbi híve vagyok, mert a szőnyeg alá söprés élettani hatása nem túl jó!

Hozzáteszem, alapvetően egy roppant optimista emberke vagyok. De amikor mégsem, akkor hajlandó vagyok észre venni ezt. Mivel így élek, nem voltam vak meglátni, hogy vannak napok (tényleg ritkán, de akkor is!), amikor sportot űzök a panaszkodásból. Hogy a csudába lehet az – kérdezheted. Olyasvalaki, mint én, aki már 10 éve töretlenül dolgozik magával, és szakadatlan önmegvalósít. Hogyan juthat el oda, hogy valaminek a negatív oldalát látja meg, és ennek még hangot is ad. Ezt a kérdést magamnak is feltettem, és most beavatlak, mit ismertem fel…

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

A múlt fogva tart

0
régi képek

Ülök a kanapén és régi megfakult képeket nézegetek. Életem és családom pillanatai megörökítve. Mennyi öröm és mennyi fájdalom, amiknek nagy része amúgy is beégett az emlékezetembe. Érdekes, hogy a fájdalmas részek valahogy erőteljesebben megmaradnak. A képeket szeretem, a kesergést egyáltalán nem. Mindig, amikor egy családtag elmegy, a fotói nálam kötnek ki. Érdekes, pedig – férjemmel ellentétben – nem is vagyok nosztalgikus „fajta”, keveset tekergek a múltban, a családi képekhez valahogy mégis ragaszkodom. Ritkán nézegetem őket, talán éppen azért, mert ahogy arra a rengeteg történetre gondolok, amiket ezek a fotók felvillantanak, nehézzé válik a lelkem, és így a kellemesnek tűnő múltidézésbe, valami furcsa szomorúság is vegyül. Ma is így van ez.

Tudom, hogy a múlt képes fogva tartani. Bezárni. Nem engedi megnyílni a lényem. Súlyos teherként nehezedik rám, ha hagyom. Mire a képek végére érek, mintha a múlt teljes terjedelmében jelenné vált volna. És ebben a pillanatban pontosan tudom, micsoda kiszúrás ez magammal. Olyan, mintha kinyitnék egy ajtót, és vagy vágyakozva, vagy elborzadva tekintenék be rajta. Egyik sem kiterjesztő, egyik sem építi a jelent. Tudom, hogy ez a történet, nem egyedülálló, és ha magadra ismersz benne, akkor üdv a csapatban! De ne hagyjuk itt abba…

Minek csináljuk ezt magunkkal?

Talán azt hisszük, hogy a múltunk megértése, vagy pusztán a nem felejtés megvéd. Netán irányt mutat. Emiatt cipeljük magunkkal, és folyton bevillannak, sőt mi magunk idézzük fel (nem csak fényképek nézegetése közben), attól tartva, hogy a múltunk nélkül elveszettek, gyökértelenek lennénk…

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Facelift – több, mint arckezelés

0
facelift

Bárki is állítja ennek az ellenkezőjét, mindannyian szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben és fiatalok maradni. Még az is, aki azt hangoztatja, hogy őt nem érdeklik ezek a női dolgok. Még akkor is, amikor bizonyos spirituális nézetek szerint a testünk csak egy akadály, és nem fontos. Ez egyszerűen egy hatalmas hazugság! Nincs szétválasztás! A divat, az arc és testápolás, a mozgás, a szex, a pénz, a kulináris élvezetek, nem evilági hívságok, hanem evilági örömök, amiket test nélkül nem tudnánk megtapasztalni. Miért is ne élnénk velük, ki-ki más mértékben, mást előtérbe helyezve? Nem csak a belső világunk fejlesztése a cél, hanem az is, hogy jól érezzük magunkat a testünkben.

Mi van, ha ez a kettő együtt is megvalósítható?

Az Accessben minden van! Van benne tudatosság, test, élvezetek, pénz. Nem zárunk ki semmit! Éppen ezért nem meglepő, hogy létezik a csodás Facelift arckezelés. És az is teljesen érthető, ha azt mondom, ez a kezelés, bizony nem csak a ráncaidat halványítja el, bőröd állapotát teszi frissebbé, a tekintetedet tisztábbá, hanem ennél sokkal többet tud!

Energetikai ránctalanítás, és közben az egész testedre és a lényedre is hatással van. Az arcot és a dekoltázst kezeljük, és ezzel együtt olyan mély változások jönnek létre, amik a korlátozó nézőpontjaidat érintik…

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Ez igaz, vagy előítélet? A nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak

0
előítélet a nők rosszabbul vezetnek

Ebből az írásból megtudhatod, miért nem szerencsés dolog az általánosítás, az előítélet, sem ebben, sem más témában. Szeretnék adni egy másik nézőpontot ami sokkal támogatóbb a nők és a világ számára, meghagyva természetesen a választás lehetőségét, és nem akarva senkit sem meggyőzni arról, hogy nézze másként a dolgokat. Ez az írás valójában sokkal többről szól, annál, mint, hogy ki hogy vezet.

Amikor azt mondja valaki, hogy a nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak, akkor ez egy érdekes nézőpont, és személy szerint egyáltalán nem kell, hogy hasson ránk mások véleménye, általánosítása, mégis sokszor bevesszük. Az a „fajta” vagyok, aki nem akar tudatosabbnak látszani, mint ami, így nem titkolom az érintettségemet most sem. Ebben a témában még bevonódom, és ellenállok. Miközben tudom, hogy a harc valami ellen pont annyira felesleges, mint az egyetértés. Hiszen mindkettő befixál.

Szóval mindenhol, ahol bevettük, átvettük, magunkévá tettük, hogy nem tudunk ugyanolyan jól vezetni, mint a férfiak, hogy alkalmatlanok vagyunk a vezetésre, hogy egy nőnek a fakanál mellett a helye, és alá kell rendelődnie a férfinek, ezt hajlandó vagy visszaküldeni a feladónak, tudatossággal összekapcsolva? És mindazt, amit bevettél, aminek ellenálltál, és amiről elhitted, hogy a tiéd, hajlandó vagy elpusztítani, semmissé és nemteremtetté tenni, isten tudja hányszorosan? Pod-Poc

 

Ki mondta, hogy a nők rosszabbul vezetnek?

Ez egy érdekes kérdés, hogy vajon mire alapozzák ezt a következtetést. Szerintem generációkon keresztül száll apáról fiúra. Ugyanúgy, ahogy más nézőpontokat beveszünk „borsószem korunkban”.  Kb. annyira lehet igaz, mint hogy a szőke nők buták. És igen, vannak akik rosszul vezetnek, és vannak buta szőkék is. De ezt kiterjeszteni mindenkire azzal jár, hogy semmi másra nem lesz éber az, aki ezt elhiszi.

Ha felteszem a kérdést valakinek, aki szerint a címadó következtetés igaz, hogy „mire alapozod ezt”, akkor a válasz az, hogy tapasztalat…

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Erődbe emelkedni – az meg mit jelent?

0
erődbe emelkedni

Sokszor hisszük, hogy választottunk valamit, miközben még nem is. Bár rettentően szeretnénk, és úgy teszünk, mintha már meglenne, mintha már választottuk volna, már beleálltunk volna az erőnkbe. Aztán „dob valamit az élet”, ami meg azt igazolja vissza, hogy lehet, hogy kicsit már léptünk felé, valami már elindult, de a nagy áttörés még nincs meg. Az idézőjel annak szól, hogy bár látszólag az élet dobja, valójában mi teremtjük.

És addig, amíg nem azt teremtjük, amiben teljesen rendben vagyunk magunkkal és a világgal, addig az a helyzet, hogy nem léptünk bele az erőnkbe, és nem vagyunk teljesen önmagunk.

Hát mit mondjak sz@r ezzel szembesülni, hiszen már annyi mindent megtettünk, és még mindig nem tudjuk működtetni…  Ugyanakkor meg piszok jó vele szembesülni, és elismerni, hogy ez van, mert ezzel máris közelebb kerültünk önmagunkhoz.  Amikor elismerjük, azzal kimondjuk, hogy igen, én hajlandó vagyok erre ránézni, és nem tagadásban lenni azzal, ami van.

És most elismerem, hogy ebben (ránézés és elismerés) jó vagyok, és ez hatalmas dolog. Nem vetítek, hanem ránézek és elismerek. A következő lépés, hogy válasszak valami mást, na az még nincs meg minden életterületen. És ezt is elismerem.

A beleállni az erőmbe, időnként meglibbenti magát előttem, gyorsvonattá válik az életem, ez meg megijeszt. Érzékelem a saját izgatottságomat, és ahelyett, hogy befogadnám és kiterjeszteném visszalépek.

Érezted már, hogy milyen az, amikor egy hajszál választ el attól, hogy átlépj, és pontosan tudod, hogy az az, amit szeretnél, azt is tudod, hogy meg fogod tenni. És már tele van a hócipőd, hogy ez még mindig csak egy jövőbeli eshetőség.  Ha igen, akkor tudod miről beszélek….

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Amikor a technika beszippant

0
könyv

Ebből az írásból megtudhatod, hogyan vonódunk bele, és ragaszkodunk egy-egy új módszer elsajátításakor annak nézőpontjaihoz, és mit tehetsz, hogy a technika egy eszköz legyen a kezedben és ne a cél.

Összeszámoltam, összesen 15 módszert (+ azok különböző szintjeit) sajátítottam el az elmúlt 10 évben. Azt hiszem elmondhatom, hogy van tapasztalatom, mit élünk meg, amikor magával ragad egy adott technika.  És ez nem csak a saját tapasztalatom, ugyanezt látom másoknál is.

A titok nyitja az, hogy sokszor szem elől tévesztjük, mit is akarunk elérni, és csak használjuk, mintha az lenne a végcélunk.

Így aztán folyamatosan tisztítunk, törlünk, hitrendszereket cserélünk, ingával, kopogtatással, letöltésekkel, kérdésekkel, éppen ki milyen módszert választ hozzá. Aztán azt vesszük észre, hogy valahogy sehogyan sem akarnak elfogyni ezek, mintha önmagukat generálnák újra. Kóválygunk előző életekben, megérteni akarjuk a múltat. Elengedünk dogmákat, és újakkal azonosulunk, és megfeledkezünk a lényegről, saját magunkról. Az egész tevékenységünk öncélúvá válik, és mint ahogy a macska forog a saját farka körül, úgy megyünk mi is körbe-körbe. Időlegesen jobban leszünk, de valahogy mindig visszaesünk.

Aztán máris ott a csalódás, ez sem segít, lépjünk tovább a következőre, jöhet egy újabb módszer, mert az, majd elhozza a megváltást. És nem hozza el.

Ennek oka, hogy ebben az egészben nem vagy benne te…
Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Ez igaz? Válságban a házasság, ha csak az egyik fél fejlődik

0

Pár hónapja olvastam egy ilyen témájú cikket valamelyik blogban, és ez eszembe juttatta azt a számos ezoterikus okosságot, amit jól beveszünk ezzel kapcsolatban. Aztán már magunk is elhisszük, válságban a házasság, mert csak az egyik fél foglalkozik a belső világával.  Ebben az írásban ledöntök pár tévhitet ezzel kapcsolatban. Tarts velem, ha szerinted is kéne itt egy kis nézőpont váltás.

Vedd észre, mi zajlik!

Hihetetlen, hogy a spiritualitás jegyében mennyi kárt okozunk magunknak azzal, hogy beveszünk olyan dolgokat, amik egyáltalán nem építenek minket. Mondom ezt úgy, hogy ebbe a csapdába én is beleestem, és nem győztem elengedni azokat a nézőpontokat, amiket azokban az években vettem át, amikor még vizsgálat nélkül elhittem majdnem mindent, amit olvastam, tanultam. És most, hogy ki tudtam lépni ennek hatása alól, és látom mi folyik itt, most az érint meg, és időnként fel is háborít, hogy mennyien fújják a betanult szöveget automatizmusból működve, miközben tudatosnak hiszik magukat.

És a felháborodásom teljesen felesleges, mindenki teszi, amit választ, ha tudatában van, ha nem. És ebben a felháborodásban nincs elítélés, inkább csak még nem tudom érdekes nézőpontnak tekinteni. Vagy nem mindig.

És szó sincs arról, hogy egy felsőbbrendű nézőpontból látnám a világot és benne az embereket, abban a hitben, hogy én mondom a frankót, és aki nem ezt éli az hülye! Van bennem egy kis tanácstalanság, hogy hogyan kéne felébreszteni azokat, akik tényleg szeretnének változtatni, és egy csomó mindent megtesznek ezért, lebontják a régi hitrendszereiket, és közben nem veszik észre mennyi új hiedelmet épít fel bennük az a sok dogma  amit bevesznek közben.

Például ezt, hogy veszélyben a kapcsolat, válságban  a házasság, ha csak az egyik fél fejlődik. Meg sem tudom számolni, hányszor olvastam fejezeteket könyvekben, hallgattam előadásokat, ahol erről volt szó. Ha elég sokszor hallasz valamit, akkor az berögzül. És mennyi vita alapja volt ez a férjemmel. Mert én változom, te meg lemaradsz, nem egy az utunk, ennek nem lesz jó vége, ha nem változol blablabla.

Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Ragyogj, az élet habos torta

0
habos torta

Haha, miféle habos tortáról beszélsz te itt az én életem csupa nehézség. Ragyogj – persze, és azt hogy kell csinálni? – gondolhatod, ahogy ezt a címet elolvastad. Tökéletesen értem, hogy ebben a pillanatban még kételkedsz , hogy  ragyoghatsz, és abban is, hogy lehet édes is az életed.

Miért is mondom ezt?

Azért mert nem ezt látod a környezetedben. Azt tapasztalod, főleg ha Magyarországon élsz, hogy az emberek többsége küszködik. Jó képességű, okos, intelligens emberek. Hogyan lehetne neked más, amikor tele vagy olyan ismerősökkel, akik megpróbáltak kitörni, mégis ugyanott tartanak, mint most te. Nincs a kezedben a varázspálca, hogy csillámot és porcukrot szórj, ami megédesíti az életedet. Pedig ide már varázslat kéne.

Tudod miben látom én az alapvető „problémát”?

Abban, hogy amikor azt mondom ragyogj, nem tudod, hogy az mi és hogyan is kéne csinálni. Nem vagy tisztában vele, hogy ott van benned a képesség a ragyogásra, és a belső lényed ragyog is, csak álruhába bújtál, hogy nehogy túl fényesen ragyogj, és kilógj a többiek közül. Nem tudatosan csinálod, hanem ösztönből. Tartozni kell valahová, és ha jobb nincs, akkor a szürke tömegbe. Beléd van kódolva, hogy egyedül meghalsz, és az is, ha kilógsz, akkor szembefordulsz, és az veszélyes.

Látok sok-sok csodálatos lényt, akik nincsenek tisztában az értékeikkel, képességeikkel, tudásukkal. Te is köztük vagy?
Cikk megosztása: Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on Twitter

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom